Dr. Czékus Margit nyugalmazott orvos, a Mária Rádió munkatársa tartott előadást A szent szegénység trubadúrja – Assisi Szent Ferenc címmel az óbecsei belvárosi plébánia hittantermében február 18-án.
Assisi Szent Ferenc (1182-ben született Assisiben) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. Vidám volt, sokan az öröm szentjének nevezik, mondta előadásának elején az előadó, aki zarándoklatairól is szólt, amelyek során Assisiben is járt, így a megjelentek a számára legjelentősebb fotókat is megtekinthették.
Assisi Szent Ferenc ifjúkorát barátaival töltötte. Pénze volt, szórta. Több nyelven beszélt, a harci játékok ismerője volt. Egy harcban Collestradánál megsebesült, majd hazatért. Súlyos beteg volt. Akkor már az imát és a csendet kereste. Egy zarándoklat során látomása volt – „Menj és építsd fel a házamat, látod, romokban hever” – amelynek hatására templomokat kezdett rendbehozni. Később rájött, hogy nem az épületet, hanem az egyházat kell megerősítenie. Ezen fáradozott.
Azt állította: kincse csak a teste, lelke, csuhája, alsóneműje és a kenderkötél a derekán. Apja nem egyezett cselekedeteivel, főleg azzal nem, amikor lemondott az örökségéről, és koldusként élt. Otthona szolid volt. Tömegek csatlakoztak hozzá, tanították az evangéliumot, bűnbánatot gyakoroltak. Elvük volt, hogy egymást ne rágalmazzák, mindenüket szétosztották a szegények között.
Szent Ferencet nem szentelték pappá. Megalapította a ferences rendet, ennek dátuma hivatalosan 1209. április 16-a. A rend tagjait, akik szegénységi fogadalmat tettek és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá, frátereknek (testvéreknek) nevezték. A szent nevéhez fűződik, mondta az előadó, az első betlehem készítése is. A testvérek koldulni mentek, de csak az adott nappal törődtek, a mának éltek. Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a festményeken, szobrokon gyakran látható állatok, elsősorban madarak társaságában. Nagy tisztelettel volt az Oltáriszentség iránt. Csodás imákat írt.
Az óbecsei hittantermet az előadó jóvoltából betöltötte az ének: Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek...Áldozási imáját a megjelentek szintén az előadóval együtt énekelték: Én Istenem, engedd meg, alleluja, hogy békédet hirdessem, alleluja....
Istenem két kegyelmet kérek Tőled, mielőtt meghalok. Az egyik az, hogy lelkemben, bár rövid időre érezzem azt a szeretetet, amelyet Te éreztél irántunk, amikor vállaltad a kereszthalált. A másik kegyelem pedig az, hogy testemben bár rövid időre érezzem azt a fájdalmat, amit Te éreztél irántunk, amikor vitted a keresztet a Golgotán... – imádkozott, és 1223. szeptember 17-én a Vernahegyen, megjelentek rajta a stigmák. Krisztus sebeivel a testén, vakon az ég felé fordulva diktálta le a világirodalom egyik remekművét, a Naphimnuszt.
Sokféle betegség gyötörte, 45 éves korában halt meg, 20 évig vezekelt, 2 évig élt testén Krisztus sebeivel. Vidám kedvét megőrizte, énekelt, és társaitól is ezt kérte. 1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porciunkulában hunyt el. Halála után két évre, 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
Köszönet az előadónak is, a megjelenteknek is.