A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) március 5-én tartotta meg 14. tanácsülését.
Központi témája a KÉK 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az idei évre tervezett tevékenység megvitatása és elfogadása volt. A megjelentek ellenszavazat nélkül fogadták el a tavalyi évvel kapcsolatos beszámolót, amely igen tartalmas tevékenységről tanúskodott, ahogyan a 2016-os évre vonatkozó terveket is, amelyek tartalmukban, terjedelmükben, sokszínűsé- gükben nem maradnak el az előző évben megvalósítottaktól.
A Helyi Csoportok elnökei külön beszámoltak a 2015-ös év tevékenységéről. Beszámolóikból kitűnt, hogy a csoportok fogadták az előadókat, több helyen egésznapos rendezvény megszervezését is vállalták, illetve együtt vettek részt lelki-, bibliai-, barátkozási- nagyböjti vagy adventi napon, és az immár összekovácsolódott csapat lelkesen vállalta a KÉK által szervezett zarándokutakat is, amelyek mind nagyobb népszerűségnek örvendenek, hiszen ahogy egyik előadásában a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, Dr. Osztie Zoltán atya fogalmazott: hasonló a hasonlónak örül.
Azok a tagok, akik 2013 óta nem fizették a tagsági díjat törölve lettek.
2017-re a tagsági díj összegén nem változtattak.
Az ülésen sor került Miskolczi József, a KÉK elnökhelyettesének előadására is Megfogyatkozásunkhoz idomulni Isten segítségével címmel. Az előadó az elvándorlásról szólt és arra biztatta a megjelenteket, hogy ezt fogadják el belenyugvással, reménnyel és segítve. A fiatalok egy jobb jövő reményében kelnek útra. El kell ezt fogadni keserűségérzet nélkül, hiszen élnek, mindannyian azt reméljük, egy napon visszajönnek. Az idősebb korosztály ne idegenkedjen a modern technika vívmányaitól, fogadja el a számítógép és internet adta lehetőséget – mondta. Tartsa fenn a kapcsolatot idegenbe szakadt szeretteivel. Egyben ne hárítsa el a fiatalok segíteni akarását, amelyet pénzben, háztartási alkalmazott személyében, vagy bármi másban ajánlanak fel. Ne hagyják őket aggódni. Az itthon maradottak ne zárkózzanak el a világtól, ne ragaszkodjanak csökönyösen a számukra már ismert életvitelhez. Figyelnünk kell egymásra és imádkoznunk gyermekeink boldogulásáért, a szülőföldön maradásukért, vagy visszatérésükért, önmagunkért, és mindenképpen magyarságunk megmaradásáért.