Beszámoló a Keresztény Értelmiségi Kör máriapócsi zarándoklatáról
Máriapócs egy alig több mint kétezer lakosú városka Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, mintegy 30 km-re keletre Nyíregyházától. Ez a pici város hírnevét a kegyképnek köszönheti, amely Szûz Máriát ábrázolja karjában a gyermek Jézussal. Ezt a képet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró festtette – így kívánta kifejezni háláját a török rabságból való szabadulásáért. A kép alkotója Papp István volt, az akkori máriapócsi görög katolikus lelkész, Papp Dániel öccse. A festményt a falu kis fatemplomában helyezték el. 1696. november 4-én Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte. Közben a hívek arra lettek figyelmesek, hogy a templom ikonosztázán elhelyezett Istenszülõ-ikon könnyezni kezdett. Ezt követõen kisebb megszakításokkal könnyezett december 8-áig. 1697. szeptember 11-én sorsdöntõ gyõzelmet arattak a keresztény seregek a törökök felett Zentánál. 1716. augusztus 5-én Péterváradnál nyertek újabb jelentõs csatát a keresztények. A Szûzanya ekkor is csodával jelezte, hogy pártfogásába vette õket: ezen a napon, augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján megismétlõdött a 4. századi római csoda – a hóesés nagy zavart okozott a törökök soraiban, és segítette a keresztényeket.
Számunkra, délvidéki magyarok számára, elég egyértelmû, hogy a máriapócsi kegykép könnyezésének is sok köze volt ezekhez a véres csatározásokhoz és az ezekkel együtt járó szenvedésekhez, ami vidékünk népét érte ezekben az években. Erre a nyilvánvaló összefüggésre mgr. Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató, a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) szabadkai helyi csoportjának aktív tagja hívta fel a figyelmet. A KÉK elnöksége erre való tekintettel döntött úgy, hogy zarándoklatot szervez Máriapócsra.
Június 28-án, pénteken hajnalban indultunk az útra autóbusszal Óbecsérõl, Zentáról, Felsõhegyrõl, Oromról, Magyarkanizsáról, Adorjánról, Csantavérrõl, Doroszlóról, Bezdánból, Palicsról és Szabadkáról, összesen ötvenen. Elsõ úti célunk Nyíregyháza városa, ahol a szálláshelyünk volt. Innen utaztunk tovább Szabolcs községbe. Útvezetõnk innentõl kezdve Keresztes Dénes, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) nyíregyházi csoportjának elnöke, és egyben a KÉSZ országos elnökségének tagja volt, akinek ebben Franczelné Bor Mária, a KÉSZ nyíregyházi csoportjának titkára volt a segítõje.
A község Szabolcs vezérrõl, Árpád fejedelem unokaöccsérõl kapta nevét, aki a fejedelem parancsára földvárat építtetett ezen a helyen. Nem csak egyszerûen nagy múltú, Árpád-korabeli településrõl van tehát szó, hanem a magyarság egyik legõsibb településérõl. Szabolcs megye neve is innen ered. Ezzel együtt a falunak ma alig négyszáz lakosa van. Nevezetességei a ma is meglévõ földvár mellett a 11. századi templom, amely ma a református gyülekezet temploma és a Mudrány-kúria. A templomban, amelyben 1092-ben Szent László király részvételével tartottak országgyûlést, Csegei László polgármester és a református gyülekezet gondnoka köszöntötték zarándokcsoportunkat. Aznap este ellátogattunk még Tokajba, ahol meglátogattuk a Jézus Szíve tiszteletére szentelt, az idén 100 éves római katolikus plébániatemplomot. Itt ft. Kertész Ferenc esperes úr üdvözölt bennünket.
Másnap reggel indultunk zarándoklatunk legfontosabb állomására, Máriapócsra. A Nemzeti Kegyhely igazgatója, Kapin István görög katolikus lelkész fogadta csoportunkat, és bemutatta nekünk a hely nevezetességeit. Ma már Máriapócs legismertebb épülete a kegytemplom, amelynek építése közvetlenül is kapcsolódik a zentai gyõzelemhez. I. Lipót császár ugyanis az érdemet elsõsorban a pócsi Mária közbenjárásának tulajdonította, és hálából engedélyezte, hogy egész birodalma területén gyûjtést szervezzenek a kegytemplom felépítése érdekében. A munkálatok ennek ellenére csak 1756-ban fejezõdtek be, azzal, hogy a két torony csak száz évvel késõbb épült fel. A kegytemplom így átvette annak a kis fatemplomnak a szerepét is, amelyben eredetileg elhelyezték az Istenszülõ-ikont. Mára azonban a fatemplomot is újjáépítették a kegytemplom közelében. A két templom között helyezkedik el a bazilita szerzetesek monostora, amelynek gazdag gyûjteményét ugyancsak alkalmunk volt megtekinteni.
A zarándoklat csúcspontja a kegytemplomban bemutatott görög katolikus szertartású Szent Liturgia volt, ami csodálatos élmény volt mindannyiunk számára. Ennek kapcsán néhány kellemes meglepetés ért bennünket. Elõször is, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe lévén, Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök úr, a magyarországi görög katolikus egyház feje diakónussá szentelte Zúró Józsefet. A szentelés is meglepetés volt számunkra, még inkább az, hogy erre való tekintettel a Liturgiát maga a püspök úr vezette, aki ez alkalommal külön köszöntette zarándokcsoportunkat is. Ez azonban még nem minden: a homíliát régi kedves ismerõsünk, ft. dr. Barsi Balázs OFM mondta!
A kegytemplomban tiszteletünket fejeztük ki az eredeti Istenszülõ-ikon hiteles másolata elõtt. I. Lipót császár ugyanis az eredeti képet még a zentai csata elõtt Bécsbe vitette, és az azóta is a bécsi Szent István-székesegyházban látható. Egy másik hiteles másolat az egri székesegyházban kapott méltó elhelyezést. Sem a Bécsbe elszállított eredeti kép, sem a többi másolat nem könnyezett azóta, a máriapócsi kegytemplomban elhelyezett másolat azonban igen! Elõször – még a régi fatemplomban – 1715-ben, másodszor pedig 1905-ben, immár a kegytemplomban.
Rendkívül mély lelki élményekkel gazdagodva indultunk tovább Máriapócsról, miután a zarándokházban vendéglátóink ebéddel kedveskedtek nekünk. Fülöp püspök úr búcsúzóul még egy szép gesztussal lepett meg bennünket: az autóbuszig kísért bennünket és ott búcsúzott el tõlünk, Isten áldását kívánva ránk és minden Délvidéken élõ keresztény testvérére!
Utunk Máriapócsról Nyírbátorba vezetett, ahol a római katolikus minorita templomot és a református templomot látogattuk meg. Mindkét templom 1480-ban épült a kenyérmezei csata után, ahol a magyar seregek ugyancsak a törökök felett arattak jelentõs gyõzelmet. A minorita templom fõ nevezetességei az oltárok, amelyek közül a fõoltár képe Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázolja. A templom mûvészi szempontból legértékesebb dísze a Passióoltár, amely a világon egyedülálló módon ábrázolja Jézus szenvedéstörténetét. A református templom legismertebb nevezetessége a város jelképévé vált, fából épült harangláb, amely 36 m magas.
Nyírbátorból tovább utazva rövid pihenõt tettünk Túristvándiban, ahol a vízimalmot tekintettük meg, majd Szatmárcsekére utaztunk. Ebben az ezerötszáz lakosú falucskában Tiba Zsolt református lelkész volt a vendéglátónk. Õ mutatta meg nekünk a temetõt, amelyben csónakra emlékeztetõ faragott fejfák sokasága látható. Ez a temetõ is egyedülálló kincse Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, de nem csak a különleges fejfáknak köszönhetõen, hanem azért is, mert ebben a temetõben vannak Kölcsey Ferenc földi maradványai. A Himnusz szerzõje 1815-tõl 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig élt Szatmárcsekén. Csoportunk nevében Szabó Károly, a KÉK elnöke, és Kormányos Vilmos, az oromi helyi csoport elnöke koszorút helyeztek el Kölcsey síremlékénél, ezt követõen elénekeltük a Himnuszt. Tiba Zsolt lelkész úr a 15. században épült református templomba is elkalauzolt minket, ahol többek között a kékre festett, az égboltot jelképezõ mennyezetet csodálhattuk meg. Útban Nyíregyháza felé megálltunk még Nagyar falu határában annál a fánál, amelynek tövében a hagyomány szerint Petõfi Sándor Tisza címû versét írta. Kormányos Vilmos magyartanár kérésünkre el is szavalta a verset.
Vasárnap délelõtt Keresztes Dénes elnök úr megmutatta nekünk Nyíregyháza belvárosának nevezetességeit, köztük a református, evangélikus és görög katolikus templomot, majd megérkeztünk a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt római katolikus templomhoz, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társszékesegyházához. A templom fõbejárata felett egy dombormû látható, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István királyunk felajánlja a koronát Szûz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának.
A zarándoklat során szerzett gyönyörû élmények elsõsorban arra irányították a figyelmünket, hogy nemzetünk történelme során milyen sokszor és milyen erõteljesen tapasztalhattuk meg az isteni gondviselés segítségét Nagyasszonyunk közbenjárása által!
A templomban szentmisén vettünk részt, amelyet ft. Papp János plébános úr mutatott be. Õ is szívélyesen köszöntötte zarándokcsoportunkat és jókívánságait fejezte ki.
A háromnapos zarándoklat kitûnõ szervezõmunka gyümölcse volt. A szervezés magas színvonalán egyre kevésbé lepõdnek meg azok, akik már többször is zarándokoltak a Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében. Ezúttal a fõszervezõnek, Szabó Károly elnök úrnak nagyon sokat segítettek a helyi szervezõk is, vagyis Keresztes Dénes nyíregyházi KÉSZ-elnök és munkatársai. Köszönettel tartozunk mindannyiuknak, továbbá a beszámolóban név szerint megemlített vagy éppenséggel meg nem említett vendéglátóinknak. Isten áldása legyen áldozatos munkájuk, illetve vendégszeretetük jutalma!
Hálát adunk Szûzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának, mert megerõsített bennünket abban a hitünkben, hogy mindenkor hûséges pártfogónk marad! Hálát adunk mindenható Urunknak, Istenünknek, Aki ilyen csodálatos pártfogóval ajándékozta meg nemzetünket!