Papp Mihály, a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) alelnöke tartott A magvetők címmel előadást a KÉK óbecsei csoportjának december 10-én, a belvárosi plébánia hittantermében.
Az előadás témája Jézus ismert és sokat emlegetett példabeszédéből (Mt 13,1-12) merítette. Jézus a tengerpartjára ment, egy hajóba szállt, és beszélni kezdett az egybegyűltekhez – kezdte előadását Papp Mihály, majd folytatta: A magvető vetni ment. Vetés közben némelyik szem az útfélre esett, a madarak elkapkodták, vagy a köves területre hullott, a vékony földrétegben hamar kikelt, de a nap megégette, mivel gyökértelen volt, elszáradt. A magok valamelyike tövisek közé esett, és azok megfojtották, de volt olyan mag is, amely jó földbe hullott és igen sok gyümölcsöt termett. Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Mt 1,11).
Gondolatok sorát ébresztette fel a hallgatókban az előadó által választott téma. A magvető példája az adventi várakozásban visszanyúlva a múltban a jelent figyelmezteti. Hol vagyunk, milyen értékeket vagyunk hajlandók és képesek követni? Beolvadunk a sikerorientált világ pénzt hajszoló taposómalmába, vagy ébren figyelünk Isten szavára? Van-e esélyünk, hogy emberhez méltóbb életet éljünk? Egyáltalán mit teszünk érte? Felfogjuk-e, hogy küldetésünk van? Továbbítjuk-e az örömhírt, elvégezzük-e feladataink mindegyikét?
Ahogyan a földi élet is magvetéssel kezdődik, úgy a mennyei élet is – Jézus Krisztust és az Igét a hit által kell befogadni. A mag jó, a talaj különböző. A jó termőföld sem hoz feltétlenül jó termést, a hívő emberek élete sem azonos. Meghatározza a családi nevelés, a közösség, amelyben él, az áldás befogadásának képessége. Néha úgy érezzük, hogy minden igyekezetünk akadályba ütközik, hogy a nehézségeket nem váltják fel könnyebb történések, hogy kudarc kudarcra halmozódik, pedig annyira jó lenne végre jó magként jó földre találnunk, jó lenne megtalálni önmagunkat, és merni egymást nyitott szívvel befogadni. Ismét felmerül a kérdés: mit teszünk érte? Vajon érezzük-e Isten felénk áradó folyamatos szeretetét és törődését, rátalálunk-e a Neki tetsző útra, cselekedeteink követik-e hitünk tanításait? Mindig, de különösen adventben, karácsony felé közeledve.
Legyen Istentől áldott mindenki adventje és karácsonya.