A Keresztény Értelmiségeik Szövetsége és a vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör közös rendezvényként a második világháború utáni atrocitások hetvenedik évfordulója alkalmából március 21 és 23. között háromnapos közös koszorúzási körutat szerveztek, melynek keretében meglátogatták és koszorút helyeztek el az ártatlanul kivégzettek több emlékhelyén.
Az újvidéki ferences vértanúk emlékhelyénél március 22-én rótták le kegyeletüket. A ferences templomban Harmath Károly, jelenlegi ferences házfőnök ismertette a két vértanú – Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf atyák életútját és a rendház történetét. „Ez az intézmény jelenleg a vajdasági egyház egyik legaktívabb intézménye – emelte ki Hatmath Károly –, ami az ősi keresztény tapasztalatnak is köszönhető, miszerint a vértanúk vére a kereszténység magja.”
A szentmisét Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének az elnöke celebrálta, s beszédében rámutatott a vértanúság értékére és többek között az újvidéki ferences vértanúk áldozatának jelentőségére. A szentmise végén, amely alatt a Kapisztrán Ferences Ifjúági Kórus énekelt, a KÉSZ képviselői elhelyezték a koszorút a vértanúk emlékhelyén, majd Matuska Márton publicista és író tárta a szép számú jelenlévő elé az 1944-es vérengzések és megtorlások kegyetlenségét és azok kihatását a vajdasági magyarság lelki állapotára.
Az újvidéki ferences rendház rendezvénysorozattal emlékezik meg Krizosztom és Kristóf atya vértanúságáról. A KÉSZ vezetőinek a zarándoklata ennek a nyitánya volt. Erre az alkalomra hozták el Budapestről az anyaországi zarándokok azt a kelyhet, amelyet Krizosztom atya, a rendház vértanúvá lett első házfőnöke használt. Az értékes ereklye húsvétig marad Újvidéken, majd Szabadkára, onnan pedig azokra a helyekre folytatja vándorútját, ahol további öt ferences vértanú élt, majd október utolsó hétvégéjére újra visszakerül Újvidékre, amikor is sor kerül a záró rendezvényre. A nyár folyamán még alkotótábort rendeznek a vértanúság témájáról, s megjelenik a rendház történetét bemutató könyv, udvarfelújításra kerül sor.
Újvidéken 1942-en telepedtek le a magyar ferencesek. A kolostor házfőnöke a korábban az amerikai magyarság körében működő, majd a Don-kanyart is megjárt Körösztös Krizosztom volt. A kommunista partizánok 1944-es előretörése miatti veszélyt látva a rend budapesti vezetése többször felajánlotta számára a hazatelepülést, ő azonban az utolsó pillanatban is azt mondta: „Amíg hívek jönnek a templomba, a pap nem hagyhatja el a rábízottakat!” A szerb csapatok 1944. október 23-án értek Újvidékre, ahol azonnal összegyűjtötték és barakkba hajtották a magyar férfiakat. A ferencesek itt napokon át gyóntatták, vigasztalták a híveket. Október 27-én Krizosztom atyát több férfival együtt egy szomszéd barakkba terelték azzal, hogy a nap folyamán hazaengedik őket. E helyett másnap katonazene mellett hármasával összekötözve futásra kényszeríttették, s közben puskatussal ütötték a foglyokat. Krizosztom atya az ütlegelésbe belehalt.
Az újvidéki rendház másik vértanúja Kovács Kristóf 1944 elején érkezett Újvidékre, mégpedig azért, mert – saját bevallása szerint – vértanú akart lenni Krisztusért. A tanúk elmondása szerint, amikor csak tehette, a rabokkal beszélgetett, tartotta bennük a lelket, mindenki szerette. Rendtársával, Kamarás Mihállyal és más rabokkal együtt november elsején elhajtották Pétervárad felé. Napközben meneteltek, éjszaka pedig a ferencesek gyóntattak, mert a hívek a halálveszélyt látva rendezni akarták életüket. November 2-án folytatniuk kellett a menetelést, miközben fogva tartóik bántalmazták őket. A papokat különös kegyetlenséggel ütötték. Kristóf atya a verésektől elájult. Utolsó szavai ezek voltak: Sic debuit esse, vagyis így kell ennek történnie. A katonák teherautóra dobták, és Indijja község határában agyonlőtték.
A két újvidéki ferences vértanú földi élete idén hetven éve fejeződött be. Rendtársuk, Kamarás Mihály túlélte az eseményeket, és 2013-ban adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az ő tanúsága szerint is rendtársai vértanúk, mert a hit elleni gyűlölet áldozatai lettek. Öt más rendtársukkal közös boldoggáavatási perük immár Rómában, a Szenttéavatási Kongregációnál van.