A II. Vatikáni Zsinat (1962–65) nagy feladata: tisztázni, hogyan szolgálhat jobban az Egyház Istennek, az embereknek és a világnak.
„Meggyőződésem, hogy Boldog (mára már szent) XXIII. János intiúciója, amit az aggiornamento szóval kívánt összefoglalni, a múltban is, és ma is megfelel a valóságnak. A kereszténységre nem lehet úgy tekinteni, mint a múlt tartozékára, nem lehet úgy megélni, hogy szüntelenül hátrafelé tekintünk. Jézus Krisztus ugyanis ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Az örökkévaló Isten, aki belépett az időbe, jelen van minden korban, és mindig újjá teszi a kereszténységet.” (XVI. Benedek pápa)
A Katolikus Egyház ebben az esztendőben emlékezik meg a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulójáról. Az 1962-től 1965-ig, több mint kétezer püspök részvételével tartott tanácskozás négy ülésszaka alatt tizenhat dokumentum született. A zsinat mélyreható reformokat vezetett be, és a XX. század legjelentősebb vallási eseményeként tartjuk számon. A jubileum tiszteletére a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) négy Hitismereti Napot tart a Vajdaság négy helységében. A zsinatot összehívó XXIII. János úgy tekintett a II. Vatikáni Zsinatra, mint a megújulás lehetőségére az idők jeleinek fényében. Azt mondta, azért hívta össze a zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be. Az ebből származó reformok – mint a nemzeti nyelv használata vagy a vallásközi párbeszéd – hozzáférhetőbbé tették az Egyházat a modern világ számára. Erről hallhattak érdekfeszítő előadásokat a Keresztény Értelmiségi Kör Hitismereti Napjának résztvevői.
A civil szervezet első idei jelentősebb rendezvényén – mostoha időjárási viszonyok ellenére is – mintegy száz érdeklődő vett részt a Vajdaság egész területéről. Az érdeklődés elsősorban a Hitismereti Nap témájának tudható be, hiszen a II. Vatikáni Zsinat jubileumi évében a KÉK felvállalta a négy nagy konstitúcióval kapcsolatos előadások megszervezését, Hitismereti Napok keretében.
A II. Vatikáni Zsinaton a keresztény vallások egységesítésének gondolata nagy lendületet vett – hangzott el többek között a találkozó bevezető előadásában. A zsinat összehívásának, lebonyolításának, történéseinek, céljainak történeti és történelmi áttekintésével kezdte előadását ft. mr. Szakály József, a szabadkai kertvárosi templom plébánosa. Ismertette a zsinat rövid történetét és pasztorális jellegét, és érdekes gondolatok hangzottak el a zsinat teológiájáról is. Az előadó külön hangsúlyozta a szent liturgia megújításának és ápolásának általános elveit, természetét és jelentőségét az Egyházban, illetve a liturgikus nevelés fontosságát is. Többek között elmondta, hogy a liturgia nem önálló „részecske” az egyház életében, hanem életünk foglalata, csúcsa és forrása. Mert általa adunk hálát megváltásunkért és Jézus jelenlétéért, általa részesülünk a krisztusi élet kegyelmében.
A Hitismereti Nap másik előadója ft. Kara Nándor tornyosi plébános volt, aki arról beszélt, hogyan vesznek és vehetnek részt a hívek aktívan a liturgiában, vagyis a zsinati dokumentum gyakorlati megvalósulására mutatott rá. Külön szólt arról, hogyan kell minden igaz hívőnek készülnie a Jézussal való találkozásra a liturgiában, hogyan lehet a közös ima és énekek által nyitott szívvel befogadnunk Istent.
A közös ebédet követően a Hitismereti Nap résztvevői meghallgathatták a harmadik előadást, amelyet ismét Szakály atya tartott képekkel illusztrálva. A zsinati dokumentummal kapcsolatos gyakorlati kérdésekről szólt az előadó, miközben a XVI. Benedek pápa ezzel kapcsolatos törekvését idézte, vagyis az Ecclesia semper reformanda – A konstitúció jelene, avagy a reform reformja témakörét ölelte fel. Szó esett a szent liturgia megújításának egyik fontos eleméről, a népek szelleméhez és hagyományaihoz való alkalmazkodásról, ezzel kapcsolatban arról, hogy a magyar nép vallási hagyományai hogyan illeszkednek mindehhez, legyen szó a szent zsolozsmáról, a liturgikus évről, vagy a szent zenéről és énekről, illetve a szakrális művészetről és a berendezési tárgyakról, az egyházi öltözékről.
A zsinat első, Sacrosanctum Concilium elnevezésű konstitúciójában foglaltakkal kapcsolatban a résztvevők nagy
megelégedésére nemcsak szóbeli, hanem jó és rossz példákat felsorakoztató képes tájékoztatót is kaptak a Hitismereti Nap keretében.
Az összejövetel záróeseményeként a megjelentek lelkiekben gazdag szentmisén vehettek részt a Jézus a munkás tiszteletére szentelt szabadkai templomban. A szentmisét ft. Kara Nándor tornyosi és ft. Szemerédi Pál magyarcsernyei plébános közösen celebrálta, míg a zenei szolgálatot Szakály József kertvárosi plébános vállalta, ezzel is illusztrálva a zsinat első dokumentumának gyakorlati megvalósítását. Mert a II. Vatikáni Zsinat megújította a liturgiát. A szentmisét érintő változtatások, a zsinat talán legismertebb reformjai „teljes, aktív részvételre” ösztönöztek. Ezért fordították le a miseszöveget helyi nyelvekre, és ezért öltötte a mise a pap és a közösség közötti párbeszéd formáját. Ugyanakkor vissza is vezette az Egyházat a gyökereihez. Minderről kézzelfoghatóan győződhettek meg a KÉK rendezvényének résztvevői.
A Keresztény Értelmiségi Kör májusban szervezi meg a következő Hitismereti Napot Nagykikindán, amelyen ugyancsak a fél évszázada befejeződött II. Vatikáni Zsinat következő konstitúciója, a Dei Verbum lesz feldolgozva ft. dr. Horváth Endre segítségével. A KÉK erre az összejövetelre is szeretettel várja az érdeklődőket, hiszen a zsinat (Walter Kasper bíboros szerint) számunkra „az egyház Magna Chartája” a mostani új évszázadban és a harmadik évezredbe vezető úton.