- első rész -
Szabadkán kezdődött és ott fejeződött be a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) által az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások emlékére szervezett sajátos zarándokút március 21. és 23. között. A zarándokok Horgoson, Martonoson, Adorjánon, Újvidéken, Csurogon, Bácsföldváron, Óbecsén, Bajmokon és Szabadkán a Zentai úti temetőben a megtorlások hetvenéves évfordulója alkalmából megkoszorúzták a második világháborút követő délvidéki vérengzés helyszíneit, és imáikkal rótták le kegyeletüket az elhunyt áldozatok előtt.
Több mint száz magyarországi KÉSZ-tag illetve vajdasági KÉK-tag érkezett a megemlékezésre, melynek célja az emlékezés mellett a kiengesztelődés, a megbocsátás azoknak, akik a szörnyű bűntetteket elkövették, és egyben az összetartozás és együttérzés kifejezése azok iránt, akik az eseményeket személyesen, vagy családtagjaik bántalmazása, illetve meghurcoltatása révén átélték. Emlékezni kell, mert ez nélkül a nemzetnek nincs jövője. „Szolidaritást kell éreznünk, és megtapasztalnunk. Az anyaországnak is szüksége van arra, hogy az itteniek helytállását, hősiességét, áldozatát ismerje, és abból erőt merítsen” – mondta dr. Osztie Zoltán atya, a KÉSZ országos elnöke.
Horgoson, Martonoson és Adorjánon hetven év távlatából az akkori történésekről Forró Lajos történész tájékoztatta a zarándokokat. A magyarországi résztvevők között volt a padi Ökrös Magdolna is, aki két gyertyát hozott magával. Egyiket a Titelen kivégzett anyai nagyapja, a másikat a többi, ártatlanul likvidált magyar és más nemzetiségű áldozat emlékére gyújtotta meg. Gesztusa könnyeket csalt a megjelentek szemébe.
A martonosi Emlékházban dokumentumgyűjteményt láthattak a megjelentek. A Jelöletlen sírok című filmben bemutatott megrázó valóság megdöbbentett minden jelenlévőt, kínzások, gyötrelmek vallottak a délvidéki magyarok sorsáról.
A zarándoklat második napja az újvidéki Ferences rendházban, illetve templomban kezdődött. A megjelentek az újvidéki ferences vértanúkra: Kriszten Rafaelre, Lukács Pelbártra, Kiss Szalézre, Károlyi Bernátra, Kovács Kristófra, Hajnal Zénóra és Körösztös Krizosztomra emlékezve rótták le kegyeletüket. A két vértanú: Körösztös Krizosztom a rendház- és templomalapító, valamint rendtársa, Kovács Kristóf életútját, és a rendház történetét dr. Harmath Károly atya, házfőnök ismertette.
Az újvidéki ferences rendház rendezvénysorozattal emlékezik meg Krizosztom és Kristóf atya vértanúságáról. A koszorúzási ünnepség ennek a kezdete volt. Erre az alkalomra hozták el a Budapestről az anyaországi zarándokok azt a kelyhet is, amelyet a rendház vértanúvá lett első házfőnöke használt. A kehely mint nagy értékű ereklye húsvétig marad Újvidéken, majd Szabadkára zarándokol, onnan pedig azokra a helyekre folytatja útját, ahol a további öt ferences vértanú élt. Október utolsó hétvégéjére újra visszakerül Újvidékre, a záró rendezvényre. A nyár folyamán még alkotótábort rendeznek a vértanúság témájára, s megjelenik a rendház története könyv formájában.
A szentmisét dr. Osztie Zoltán atya, a KÉSZ országos elnöke celebrálta, beszédében kiemelve a vértanúság jelentőségét a magyar nép számára is. A szentmisét a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus éneke tette még ünnepélyesebbé. A KÉSZ elnökségi tagjai, Horváth János és Tercsi Mátyás koszorút helyeztek el a vértanúk emlékhelyén, majd Matuska Márton nyugalmazott újságíró és kutató tartott előadást az 1944-ben történt eseményekről, a megtorlások kegyetlenségéről és azok hatásáról a vajdasági magyarságra. A tényeket saját kutatásaira alapozva kiemelte, hogy a hét évtizeddel ezelőtti eseményekben közel harminc pap vesztette életét. Újvidék valószínűleg az egyetlen olyan város a Vajdaságban, ahol a vérengzések a legtöbb áldozatot követelték, de nincs számukra méltó emlékhely.
A zarándoklaton készült képek ITT megtekinthetőek.