A Keresztény Értelmiségi Kör nyilvános tribünjén ft. Kormányos Zoltán törökfalusi plébános tartott előadást A kereszt története címmel az óbecsei belvárosi plébánia hittantermében január 22-én.
Az előadó a keresztről, a keresztre feszítésről és annak történelmi kialakulásáról szólt, és párhuzamba állította a Jézus keresztre feszítésével kapcsolatos történéseket a római keresztre feszítési gyakorlattal. A hasonlóságokat kereste, amelyek igazolták a keresztre feszítés tényét és valóságát. Ez kivégzési forma volt, mondta, halálbüntetés, abban a korban, amikor az emberek még különböző istenségeknek hódoltak. A régi hitvilághoz tartozott, hogy az istenségek kedvében kell járni, hogy bizonyos bajokat ki tudjanak védeni. Sorscsapások során keresték az okokat, hitték, hogy valaki megsértette az istenségek valamelyikét, a vélt bűnöst feláldozták, halálra ítélték. A holttestet nem temethették el, a fára dobva vadállatok martalékává lett. Úgy tűnik, ebből ered a keresztre feszítés gondolata. A kereskedelem nem csak az áruk, hanem a filozófiák cseréje is volt. Így vált ismeretessé főbenjáró bűnök büntetéseként a keresztre feszítés más kivégzési formák mellett. Az ókori Izrael földjén is ismeretes volt ez a krisztusi idők előtt, erre vannak utalások a Bibliában is.
Az előadó említette a rabszolgaság fogalmát, szólt a jogfosztott emberről, aki engedelmességgel tartozott a gazdának, aki meg is ölhette, de látványos büntetéseket is kiróhatott, kocsi rúdját kötötték a hátára, végigkergetve a városon. Ezek előzményei voltak a keresztre feszítésnek. A népesség javát a rabszolgák tették ki, akiket lázadásért, felségsértésért, emberölésért, pénzhamisításért, ha nem védték a gazdájuk életét, kegyetlenül büntettek. Rómaiak tiltották az emberáldozatot, a hazaárulást, a dezertálást, és azt is, ha kevésbé súlyos bűntettért valakit keresztre feszítettek. A Római Birodalomban a keresztre feszítést I. Konstantin császár uralmának végéig alkalmazták. Halásos büntetésként sokáig megmaradt a karóba húzás és az akasztás.
A szent kereszt megtalálásának csodás történetéről szólt az előadó, amelyre ásatások során találtak 320-ban, majd folytatta a rómaiaknál történt keresztre feszítés folyamatával. Ítélet után a keresztre feszítés mellé más mellékbüntetést is kiróttak (testi fenyítést ostorozással vagy korbácsolással). A cselekmény a legnagyobb nyilvánosság előtt történt, főleg elrettentő példaként. Az elítélt köteles volt kereszttel a vállán megtenni az utat a vesztőhelyig. Jézus is a keresztet hordozta. A megfeszítés helyszínén az elítélt ruháit, tárgyait elvették, ezzel is megfosztva őt a rangjától, gyakorlatilag rabszolgává minősítve. A keresztre emelték odaszögezték, vagy kötötték az elítéltet. Krisztust felszögezték, és ez már bizonyított tény. Többféle kereszt volt: egyenlő szárú (András-kereszt), vagy a T-alakú kereszt. Méretükben is különböztek. Krisztusén volt lábtámasz. Ez könnyítésnek számított, de tulajdonképpen a kínok elviselése általa tovább tartott. Az elítélt feje fölött volt egy lap (titulus), amire ráírták az elítélt bűnét. A szenvedést meg tudták rövidíteni az elítélt lábszárának megtörésével. Jézus lábát nem törték el. A katonák feladata volt a holttest őrzése. Nem volt szabad eltemetni, ez is része volt a büntetésnek, tilos volt a nyilvános gyász is, ha a város elöljárója erre nem adott engedélyt. Jézus holttestét elkérték.
Az előadás után ft. Kormányos Zoltán készségesen válaszolt a hallgatóság által feltett kérdésekre.