A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) zarándoklatot szervezett Magyarországra június 27. és 29. között. A busz Törökbecséről indult június utolsó péntekjén a hajnali órákban. Érintve az útba eső városokat Szabadkán felvette az utolsó utazni vágyó zarándokot is, majd elindult Magyarország felé. A Nap addigra már aranyosan sütött, és fényt árasztva végigkísérte a tervezett utat és a vele járó meglepetéseket.
Az első meglepetés – mivel időnk volt bőven, hiszen a határon igen gyorsan átjutottunk – Székesfehérvár, a királyok és templomok városa volt. Nem volt az útitervben, talán éppen ezért még nagyobb örömet szerzett Alba Regia, a Közép-Dunántúli régió központja, Magyarország kilencedik legnépesebb, legrégebbi magyar, és napjainkban talán Magyarország egyik legfejlettebb városa. A várost 972-ben Géza fejedelem alapította, és ő építtette fel az ország első keresztény templomát. Az egykori katedrális helyét a Középkori Romkert őrzi. Várossá Szent István emeltette, ő építtette a királyi bazilikát, amely egyházi és világi jelentősége ellenére sem volt székesegyház, nem volt püspöksége. Érdekessége, hogy évente tartottak ott királyi törvénykezési napot. 1526-ig 43 királyt koronáztak meg és 15-öt temettek el Székesfehérváron (Fehérváron). A vajdasági zarándokok érdeklődve nyugtázták, hogy a 11. században a szentföldi zarándoklatok fontos állomása volt, és az elővárosokban szerzetesrendek jöttek létre. Támadta tatár és török. A királyi bazilika tornyában tárolt puskapor felrobbant, a torony összeomlott. A 18. században a magyar lakosok mellett németek, szerbek és morva lakosok népesítették be. Jezsuita, pálos és ciszterci gimnáziumot alapítottak. 1703-ban szabad királyi várossá emelték. Manapság Székesfehérváron a harminc vallási épület között találhatók a keresztény vallás minden felekezetének templomai, a többséget a római katolikus egyház alkotja, a legkiemelkedőbb a Szent István-székesegyház.
Az út Várpalota felé vezetett, amely egyszerre volt a zarándoklat egyik úti célja, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökével és tagjaival való találkozás és a szállás helye. Várpalota Székesfehérvár és Veszprém között félúton fekszik. Története az ókorba vezethető vissza. Bizonyíték erre a halomsír, amelynek emléke a vár kőtárában ma is megtekinthető. A 18. században mezővárossá lett, akkor épültek fel barokk templomai, a Zichy kápolna és a kastély, valamint a zsinagóga. Fejlett volt a kereskedelme, a 19. században a szénbányászata, amely révén jelentős ipari fejlődés kezdődött. A II. világháború nem kímélte meg a várost, újjáépítése az ipari létesítmények és a termelés beindításával kezdődött. A városra a rendszerváltás idején a visszafejlődés volt jellemző. A városközpontban a Szabadság téren áll a várpalotai vár, amely manapság a város legnagyobb kulturális intézménye. A város központjában római katolikus templom található.
A város nevezetességeinek megtekintése után a vajdasági zarándokok istentiszteleten vettek részt, majd egy igen kellemes estét töltöttek el a KÉSZ helyi tagjaival. Veszprém, a királynék városa, ma egyetemi város nevezetességeinek megtekintésével kezdődött a következő nap. A várpalotai KÉSZ csoport vezetője a vajdasági zarándokokkal tartott. Útmutatása és közvetlensége a zarándokok szívébe zárta. A busz nyugodtan haladt a sima úton, Harmath atya a ferencesekről és névadójukról, Assisi Szent Ferencről és a szerzetesrendekről beszélt. Veszprémet bizonyos kettősség jellemzi, az egyik részen zajlik az élet, amely a mát hirdeti, a másikon a régi világ tárul az érdeklődő elé: a veszprémi érsekség főszékesegyházával, 14. századi altemplomával. Gyöngyszemként található ott a felújítás alatt lévő Gizella-kápolna, Veszprém legrégibb középkori gótikus stílusban épült épülete az előtte lévő 40 méter mélységű kúttal. A Szentháromság téren található az érseki palota. Későbbi alkotás I. István király és Gizella királyné szobra, a hősök kapuja, a vármúzeum, a tűztorony, Gizella Királyné Múzeum, a Ferences templom.
Elhagyva Veszprémet a zarándokút Tihany felé vezetett. Jólesett a rövid pihenés a Balatonfüreden, a Tagore sétányon (Rabindranath Tagore Nobel-díjas hindu költőről nevezték el). A múlt és a jelen harmonikus ötvözete látható a Balaton északi partján található kisvárosban, melynek nevét már 1221-ben említik a tihanyi apátság birtokösszeírásában. Gyógyfürdőváros a híres savanyúvize miatt, amelyet a Szívkórházban is alkalmaznak. A városka nevéhez fűződik a híres Anna-bál, ott található a Jókai villa, és még sok érdekes látnivaló.
Utunkat folytattuk Tihanyba, Magyarország egyik legszebb fekvésű községébe, amely a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten fekszik. I. András király 1055-ben jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. A monostort a török háborúk idején várrá alakították. Útvezetőink magyarázatából megtudtuk, hogy a tihanyi apátság latin nyelvű alapítólevele számos magyar szót és kifejezést tartalmaz, ami igen fontos relikviának számít, melynek eredeti példánya Pannonhalmán található meg. A kolostor a bencés szerzeteseké. Barokk stílusú templomuk Magyarország egyik ismert jelképe. A templommal egy időben épült rendházban bencés apátsági múzeum van. A rendházban lakott az ország utolsó uralkodója, Habsburg IV. Károly király és Zita királyné, akit Madeira szigetére száműztek. A szentmisét Harmath atya mutatta be, a KÉK-tagok éneke bejárta az ódon falakat.
Pihentető éjszaka után elértünk zarándoklatunk utolsó napjáig. Reggel indultunk a Bakony-hegység központjában lévő völgykatlanban megnyugvó Bakonybéli apátságba, ahol szentmisén vettünk részt, és megtekintettük az apátságot. A Bakonybéli bencés apátság Szent István egyházalapító tevékenységének jelentős emléke, és a barokk kolostor és templom ma is az egyik legkorábbi magyarországi kolostor helyén áll, ideális helyként a világtól való elvonulásra. A település története összefonódik a bencés monostoréval.
A cikkhez kapcsolódó képeket ITT tekinthetik meg!