A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) védőszentjének ünnepe augusztus végén van. Nosza és Óbecse után az idén Magyarcsernye helyi csoportja vállalta a szent nevéhez kötődő, immár hagyományosnak tekinthető rendezvény megszervezését.
Szent Ágoston, a keresztény ókor kimagasló egyháztanítója, nem véletlenül a KÉK védőszentje.
354-ben született a numídiai Tagastéban. Édesapja pogány, édesanyja melegszívű, keresztény asszony volt. Ágoston könnyelműen élt, rossz társaságba került, kicsapongóvá vált. Cicerót olvasva azonban fordulat következett be életében. A Szentírást lapozva egyszerűnek találta, és képtelen volt elfogadni, elmélyülten olvasni. Kilenc évig ismerkedett a gnosztikus manicheisták tanításával, de nem talált arra, amit nyugtalanságában annyira keresett, közben az egyház igazságában sem bízott. Milánóban Szent Ambrus homíliáit hallgatta, előbb csak a külsőségekre figyelt fel, de később a hatás nem maradt el, észrevétlenül kezdtek beleivódni a hit igazságai. Az Isteni kegyelemmel, szeretetével és jósággal találkozott. Megtörtént a csoda. Édesanyja hatására életmódot változtatott. Platónt kezdte olvasni, aztán Szent Pál levelei voltak nagy hatással rá. Sugallatot vélt érzékelni, mintha valaki azt mondaná: Tolle, lege! Tolle, lege! – ami azt jelenti: Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Ezek után egész életvitele új irányt kapott, olvasott, a Szentírást már nem találta egyszerűnek, nyugtalansága megszűnt, ahogyan kételkedései is. Megtért. Iránymutatóvá vált, már tudta, hogy Isten szeretete formál, bátorít, küldetést ad. Isten arra hív, hogy a szeretet követei legyünk.
386-ban keresztelkedett meg, és 395-ben lett püspök, ami még komolyabb fordulatot hozott életébe. Sokat dolgozott, írt. Éberen figyelt a hétköznapok történéseire. Közös asztaluk lapjára írta: „Ha valakinek a nyelve szívesen köszörülődik távollévők életén, az tudja meg, hogy ez az asztal nem neki való!” Tanításai irritálták a donatistákat, többször rátámadtak, de megannyiszor megmenekült. Nem fűtötte bosszúvágy, amikor a donatisták zsinatra mentek Karthágóba, élve az elvvel: „Gyűlöld a tévedést, de a tévedő embert szeresd!”, mérsékletességre intette híveit, arra hogy a zsinati atyákat hagyják tárgyalni, és arra kérte őket, hogy imádkozzanak értük. 430. augusztus 28-án halt meg.
Szent Ágoston Krisztus szeretetébe vezet be, választ ad kérdéseinkre. Isten arra hív, hogy a fiatalok támasza legyünk, iránytűvé váljunk a testvéri együttlét támaszaiként.
Szent Ágoston szellemét és gondolatait felfedezhetjük mai rohanó világunkban is. Nyugtalanok vagyunk, aggodalmaskodunk. A megosztás helyett mások gondját, feladatát, baját is magunkra vállalva mártírrá tesszük magunkat. Rohanunk, mindent elvégeznénk, de semmire sincs időnk, mert elveszünk a feladatok között. A reklámok és a versengés kíméletlen világában élünk. Nagy úr lett a pénz és a hatalom, minden egyéb mellékesnek tűnik. Nem éljük a saját életünket, sokszor hisszük, hogy pótolhatatlanok vagyunk. Nem tiszteljük a csendet, engedjük, sőt elvárjuk, hogy a világ zaja elhalkítsa belső énünket, a lelkiismeretünket. Nem nézünk szembe önmagunkkal, képtelenek vagyunk elcsendesedni, mert az így kapott tükörből visszanéző valószínűleg nem nyerné el tetszésünket. Annyira igyekszünk egyedinek lenni, közben próbálunk másoktól, és nem Istentől segítséget kérni. A problémák halmozódnak, közben nem vesszük észre, hogy másra bízva, vagy mástól kérve a megoldást, nem válhatunk felnőttekké. A stressz állandó, már-már kötelező útitársunk. Sokszor a szépet már nem látva indokolatlanul is depresszióba esünk. Képtelenek vagyunk élvezni a munka örömét, mert az egyiken dolgozva már a következő feladatot tervezzük. Krízishelyzetekben megtörténik, hogy elhamarkodottan hozzuk meg döntéseinket. Nyugtalanságunk vezérel, és nem az észérvek.
Augusztus 31-én, Szent Ágostonnak, a KÉK védőszentjének ünnepén együtt leszünk Bánátban, Magyarcsernyén a keresztény értékek népszerűsítése, bemutatása és megvalósítása ezúttal is megvalósulni látszik. Hogy miként, arról lapunk következő számában olvashatunk.