Szeretem a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) tribünjeit, előadásait, változatos, mindennapi témákkal foglalkozó tanításait. Épp nagyböjtben hallgattam a legutóbbit vonzó címmel: A húsvétra való közös hangolódás. Az előadó neve még vonzóbb volt: Bányai Béla László, szabadkai református lelkipásztor. Nyitottak vagyunk testvér-egyházaink felé, igyekszünk megvalósítani az ökumenizmust, így mosolyogva fogadtam a meghívást, és boldogan mentem az előadásra.
A fiatal lelkipásztor Erdélyből származik. Előadását két részre osztotta: először a nagyböjtről, majd magáról a húsvétról beszélt. Nem véletlenül tervezte az Egyház a nagyböjtöt hat hétre, hiszen a nagy ünnepre, a feltámadásra, nem elég néhány napot böjtölni! Azért van a böjt, hogy az ember jobbá válhassék. Ezért kell az irgalmasságot is gyakorolni – megosztani kenyeremet az éhezővel. Természetesen imádkoznunk is többet kell, hogy teljesebb legyen a húsvétunk. Büszkén emlékezett a Marosvásárhely környékén töltött nagyböjti időszakokra, ahol reggel is, este is, nagyböjt minden napján bűnbánati istentiszteletet tartottak a reformátusok, és tömegesen jelentek meg a hívek! Szabadkán ez nem szokás…
Az előadó említette a szent három napot, melyik miben is áll, mikor, mit ünnepelünk, de jártas a Római Katolikus Egyház tanításában is, sőt mind a négy történelmi egyház előírásait, tanításit, szokásait ismeri.
Ó, a húsvét! A legnagyobb ünnep! A református, a protestáns, az ortodox és a katolikus egyház is szombaton este, sötétedés után kezdheti az ünneplést. A húsvéti köszöntő így hangzik: Krisztus feltámadt! És rá a válasz: Valóban feltámadt! Az előadó ismertette velünk a református címert (a mellékelt képen) is: két könyvön áll a Bárány, a két könyv az Ószövetséget és Újszövetséget jelképezi, vagyis az ígéretet és a beteljesülést. A háttérben a pálmafa a győzelem jele. A címer felső részén van a tűz, meg a főnixmadár – az Egyház győzelmét ábrázolja.
Érdekes volt a húsvéti szokásokra vonatkozó magyarázat. A tojás az életet jelképezi: Krisztus sziklasírból való feltámadását, piros színe pedig arra emlékeztet bennünket, hogy vérét, életét adta értünk. A nyúl se véletlenül kerül húsvéti képeslapjainkra: köztudott (én nem tudtam), hogy a nyúlnak nincs szemhéja, alváskor felhúzza pupilláját – ez az örök életre emlékeztet bennünket, legyünk éberek! Másrészt pedig tudjuk, hogy nagyon fürge állat, kitűnő futó, és azt is tudjuk, hogy húsvét hajnalán Péter és János versenyt futott a sírhoz. Énekünk is így szól: Péter, János fussatok, üres a sír nincsen ott, feltámadt Krisztus!
Az Úr szent napja a vasárnap, ez egyben a hét első napja is, amint az Evangéliumból tudjuk: „a hét első napján” az asszonyok a sírhoz mentek…
Külön érdekességként említette csodálkozását a lelkipásztor, hogy mi sonkát meg tormát eszünk húsvétkor. Erdélyben bárányt, töltött káposztát…
Örvendeztessen meg bennünket a húsvéti Evangélium, minden kedves Olvasómnak áldott ünnepet kívánok!
Szeretettel, Margit
