A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) védőszentje Szent Ágoston, emléknapja minden évben másik helyi csoportnál kerül megünneplésre. Az idén Magyarcsernye adott otthont ennek az immár hagyományossá vált rendezvénynek augusztus 31-én. Az összejövetel imával és kötetlen beszélgetéssel kezdődött, msgr. Bogdán József atya előadásával, utána finom ebéddel folytatódott, majd szentmisével zárult a Szent Ágota-templomban.
A KÉK helyi csoportjának elnöke, Keresztúri Melinda nyitotta meg a rendezvényt, melyen a megjelent több mint száz érdeklődőt – Törökbecse, Óbecse, Szabadka, Törökkanizsa, Torda, Nagykikinda, Kisorosz, Tóba, Orom, Magyaritabé és Hetin KÉK-tagjait – Szilágyi Edit, a KÉK alelnöke köszöntötte.
Bogdán József atya megosztotta gondolatait a közösséggel. Felhívta a figyelmet arra, hogy igaz mindannyiunkra a tény, hogy porból lettünk és porrá válunk, de porszem-létünk egyszer gyöngyszemmé változik. Szent Ágostont említve tette fel a kérdést: mennyire vagyunk őszinték, mondandónkban hitelesek? Vallomások című könyvében a szent ezt írta: „magadnak teremtettél, Uram, minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg nyugalmat nem találunk benned”. És egy másik mondata: „Értelmemet az égi madarak fölé emelted, én mégis itt csúszkálok, bukdácsolok sikamlós talajon”. Megfogadva édesanyja tanácsait, elindult azon az úton, amelyet Jézus mutatott neki, és nekünk is: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog” (Jn 11,25).
Bogdán atya gyermekkora emlékeiről szólt, amely során megtapasztalta mindazt, ami egy félárva kisgyerekkel megtörténhet. A Jóisten minden családot szeret, minden család üdvözülését akarja, azét is, aki már átélt jót és rosszat egyaránt. A Gondviselő minden családból kiválaszt valakit, aki a családot megmenti, imájával, életvitelével, áldozathozatalával. Papi hivatását egy mosoly határozta meg. Keserű gyermekkori élményei terhe alatt 14 éves koráig természetesnek tartotta, hogy nem szerethető. A templomban egy tisztelendő nővér megkérdezte a nevét, rámosolygott, mosolyában és kérdésében a kamasz fiú felfedezte Istent. És megtörtént a csoda – már tudni vélte, hogy mégis létezik egy másik élet, ahol Isten van és vele és benne a szeretet. Egy szeretetközösségbe került. Életébe új fény jutott. Befejezte a teológiát, pappá szentelték. Egy gyermeket, akinek nem volt önértékelése, az Úr az oltárhoz vezetett. Élete során sokat foglalkozott a szeretet keresésével. A hívők szeretetére számított, később rájött, hogy a Jóisten maga a szeretet. A szeretetet nem elvárni, hanem adni is kell minden embernek, mert minden ember Isten édes gyermeke minden hibájával és minden erényével együtt. Csak mi teszünk különbségeket egymás között, rangsorolunk.
Az Imádság háború után című Adyversből idézett: Uram, háborúból jövök én / Mindennek vége, vége. / Békíts ki Magaddal, s magammal, / hiszen Te vagy a Béke. Mi is folyamatos harcot vívunk a családban, vagy a családért, a szegénységgel, a magánnyal, a kedvetlenséggel, a sötétséggel. Sokszor kerülhetünk ebbe a legyőzhető életérzésbe, de ahogy édesanyja segítségével Szent Ágoston le tudta győzni, úgy mi is le tudjuk győzni kibékülve magunkkal és Istennel. A KÉK ünnepén tibennetek is megvan ez az elhatározás – mondta az előadó. Nem akarunk értéktelenek, lenni. El kell fogadni Isten akaratát, de nem passzívan várva egy nagy csodára. Sok függ a ténykedésünktől, szeretetadásunktól.
Sok a békétlenség, az örök harag, amit sajnos naponta tapasztalunk – mondta az előadó. Szent Ágoston fiatalon jutott sokszor zsákutcákba. Az édesanyja imája elűzte mellőle a gonoszságot. Nehézségek mindig lesznek, voltak, vannak. Kiút mindig van, nincs soha mindennek vége. Mindenkitől lehet tanulni, de a legtöbbet a betegektől, akik – bármennyire is tűnhet ellentmondásosnak – hatalmas erőt adnak. Sokat lehet tanulni a gyermeki tiszta szemekből is. Ferenc pápa szavai szerint a gyerekek, de az idősek is, Isten gyermekei. Ugyanolyan szeretettel kell foglalkozni az idős emberekkel, mint a gyerekekkel. Idővel mind nagyobb szükségünk van a szeretetre, a jó szóra. Isten előtt kell jónak lenni.
Előadása végén Bogdán atya ismét felhívta a figyelmet az őszinteségre, ami erény, igaz, sebezhetővé tesz, az emberek kihasználják vagy visszaélnek azzal, amit valakitől hallanak, de még ennek tudatában is megéri őszintének lenni. Az őszinte ember nem szereti a maszkot, önmaga akar lenni, a végtelenségig nem hajlandó szerepet játszani.
A magyarcsernyei KÉK-rendezvény szentmisével zárult, amit ft. Szemerédi Pál atya mutatott be.
Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek.
