Alakítsuk szívünket Messiást befogadó jászollá! | Keresztény Értelmiségi Kör | Keresztény Értelmiségi Kör Ugrás a tartalomra

Alakítsuk szívünket Messiást befogadó jászollá!

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) november utolsó szombatján adventi lelkinapot szervezett a Horgos melletti Domus Pacis közösségi házban. A vajdasági települések legaktívabb KÉK-tagjait és a KÉK szimpatizánsait Szabó Károly, a KÉK elnöke köszöntötte, majd átadta a szót dr. Harmath Károly atyának, aki a Szentírás nyomán és az emberi tapasztalatból kiindulva kezdte meg tartalmas, gondolatébresztő előadását.

Az élet egy folyamat, abban az advent ideje várakozás. Az Úr jövetelére várunk. Az önvizsgálat, önmegtisztuló időszak ez. Isten bennünk van, figyelünk a szavára, megszólal bennünk, üzen. Ezek az élmények semmivel össze nem hasonlíthatók. A megtapasztalt valóságban felfedezhető Isten jelenléte. Az egyház alapvető küldetése Jézus örömhírének hirdetése. Örömhír a velünk levő, minket szerető és a nekünk irgalmasan megbocsájtó Isten hirdetése. Adventben az örömhír különös mozzanat, hogy az Isten nagy szeretetében emberré vált. Ne feledjük – hívta fel a jelenlévők figyelmét az előadó – az egyház mi magunk vagyunk.

Jézus Krisztus születésére készülünk adventben. A Szentírásban olvashatunk arról, hogy az ószövetségi választott nép hogyan készül a Messiás eljövetelére. Magunkban is felfedezzük a megfelelő belső hangot. Karácsonyra készülünk látható külsőségekkel (pl. gyertyás csenddel), de bennünk is ünnepi hangulat ébred, lelkileg gyarapodva elmélyülünk az isteni misztériumban.

Advent az új teremtmény jövetelébe vetett remény ideje. A remény az örömre készít fel bennünket, Isten új esélyt kínál, észre kell ezt venni. Véglegesen elhibázott élet nincs, mondta az előadó. Ha sötét van, gyertyát kell gyújtani. Örömben élve, örömet adunk másoknak. Nem kellemes a kesergő, önző ember társasága. A depressziós személyt manapság tévesen maga felé fordítják, pedig ki kell lépnie, az örömért neki is meg kell dolgoznia. Fedezzük fel magunkban, hogy az öröm állandó hordozói vagyunk. Az igazi szeretetben visszavárás nélkül adunk.

Az előadó kitért az aggodalom fogalmára is. Az aggódás a hit gyengülésének jele. Ha hiszem, hogy Isten megvált, szeret, irgalmas irántam, akkor nagyon sok aggódásom megszűnik. A várakozás idejében különböző érzelmek vegyülnek. A szülés fájdalommal jár, magányos esemény. A gyermek által az anya is megszületik, hiszen gyermek nélkül nincs anya. A szülés nevel. Lelki értelemben, a lelkünknek meg kell halnia azért, hogy újjászülessen. Az új élet új fényt hoz az életbe. Új fényben kell látnunk saját életünket, Istennel és emberrel való viszonyunkat. Nem támaszkodhatunk csak a saját erőnkre. Nézőpontunkon kell változtatni, nyitnunk kell Isten felé és felebarátjaink felé.

A születéssel napvilágot lát a gyermek, a Béke fejedelme. Felmerülhet a dilemma: igényli-e a mai ember Krisztust? – tette fel a kérdést az előadó. Elfogadni Jézust azt is jelenti, hogy a másik embert is elfogadjuk. Mária nem önmagának szüli gyermekét, hanem a világnak. Ha bennünk nem születik meg Jézus, akkor képtelenek leszünk továbbadni az örömhírt. Adja meg az Úr azt az erőt, hogy mindannyian meg tudjuk szülni Jézust a világnak. Annyira fogja szeretni a világ, amennyire mi szeretjük – fejezte be előadását dr. Harmath Károly.  

Az előadás után Harmath atya lelki tükröt helyezve hallgatósága elé, megosztotta a gyónással kapcsolatos gondolatait, miközben elhangzott egy kérdéscsoport is: Hogyan viszonyulunk Hozzá? Mi a fontosabb, a saját teendőm, vagy az, hogy Vele legyek? Gondolok-e arra, hogy a szentmisén való részvételem tanúságtétel is? Az imán kívül szoktam-e az Úr szaváról elmélkedni? Milyen szavakkal illetem az Urat? Hálás vagyok-e a szülőkért, a társamért, gyermekeimért? Mennyire tartom fontosnak az abortusz elleni fellépést? Hogyan beszélek a tehetetlen, idős emberekkel? Hogyan viszonyulok a természethez? Hogyan viszonyulok az anyagi világhoz? Segítek-e másokon? Tiszteletben tartom-e az Úr elképzeléseit a házasságról? Sorjáztak a kérdések, amelyekre magunkban kellett megkeresni a választ, és a délutáni órákban így élni a gyónási lehetőséggel.

A remek nap történéseit szentmise koronázta meg, majd lelkiekben adventre készülve indult mindenki haza. Köszönet az előadónak és az összejövetel szervezőinek.