Ádámok és Évák | Keresztény Értelmiségi Kör | Keresztény Értelmiségi Kör Ugrás a tartalomra

Ádámok és Évák

A Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében december 4-én az óbecsei belvárosi plébánia hittantermében Dosztán Tibor, bácsföldvári hitoktató Ádámok és Évák címmel tartott előadást, melyben a harmadik évezred emberét és erkölcsi életét kívánta bemutatni.

Az ember egy léha, egy könnyelmű senki, és mégis mily nagy dolog embernek lenni. Az ember egy porszem, nem látja meg senki, és mégis a porszem tud csak ember lenni. Ha vérzik a szíved, s a fájdalmad nagy, csak ember légy mindig és ember maradj!...– idézte az ismerős dalszöveget. A dal, amely a közéletből fakad, sok esetben az ember szemébe könnyet is csal. Tény, hogy az ember léha, de az is, hogy nem erre teremtetett. Isten naggyá tette, méltóságot adott neki, a saját képmására teremtette, meghívta országába. Nehéz embernek lenni, de tény, hogy a nehézségek leküzdésére erkölcsi normákat adott útmutatóul, amit a Szentírásban találhat meg. Amikor megtalálja a hitét, ehhez szeretet is társul, akkor már nem olyan nehéz embernek lenni.

Az ember erkölcsi válságban él, ezt tapasztaljuk. Minden kornak megvan a sajátossága, de közös az Istentől való elfordulás és a cél: az ember minden feletti uralkodása. Negatívumok fertőzik meg elméjét, így a mai világban is találkozunk Ádámokkal, Évákkal. Az előadó a bűnbeesésre utalt, amellyel hagyták magukat megfertőzni, elfordultak Istentől. Terjed, harcolni kell ellene, a gyökerekből kiindulva. Isten megalkotta az embert, lelket kapott a Teremtőtől. Általa kapta méltóságát, szabad akaratát, személlyé vált, meghívást kapott az örök életre. Hova jutott a világ és benne az ember?

Párbeszédet folytatunk Vele, szóval vagy cselekedettel, igennel vagy elutasítással válaszolunk. Isten szólt hozzájuk… Isten hatalmat adott az embernek, de nem azt, amit látunk. Az emberek közömbössé váltak, rohannak, kapcsolataikban a birtoklási vágy, a hatalom tapasztalható.

Jézus minden emberért meghalt – miért nem fogadjuk be a lelkünkbe, szívünkbe, életvitelünkbe?

Mi és ki az ember? Isten teremtménye. Sajnos a mai embert sok esetben az ösztönök uralják. Neveltetése révén fejlődik olyanná, amilyenné a család és a társadalom formálja. A szülők elsődleges szerepet kapnak, feladatuk, hogy megteremtsék gyermekük biológiai és pszichológiai egyensúlyát. Nem elhanyagolható viszont a méhen belüli fejlődés sem, mert már ott megkezdődik az ember lelki élete. Nem mellékes, hogy az anya milyen körülmények között él, ami rossz esetben a születendő gyermek életére sebet okozva tevődik át. A szülő nevelő szerepét fenntartja az utca, a társadalom. A gondok gyökerét nem a felszínen kell keresni. Hol tartunk? Hol a méltóságunk, istengyermekségünk, az erkölcs? – tette fel a kérdést az előadó.

A világ problémákkal küzd, nem csak gazdaságiakkal, erkölcsi magatartással is. Nevelni kellene, elősegíteni a gyermek fejlődését és jelleme formálását. Fontos szerepe lenne a családnak, de az is válságban van, sok esetben annak fogalma alatt nem azonos dolgokat értünk. A család szeretetközösség kellene hogy legyen. Kíméletlen világunkban járványként terjed az erkölcstelenség, felbomlott az egyensúly, a közösségben való részvételnél is hanyatlás észlelhető. A sorozatos kudarcot megélő ember összeomlik. A média a társadalom kivetettjeiről szól. Vallástalanság vezet ilyen állapotba. Az egyházközösségekben sem felhőtlen a lét, fásultság észlelhető. Egyesek megkérdőjelezik az ökumenizmust, a világiak tevékenységét. A templomok üresek, elszunnyad a pásztor, vagy hitevesztett a nyáj. Élednek a szekták. A kommunizmus hatása még ma is érezhető. Manipulálhatók vagyunk, nem gondolkodunk. Hogyan tovább? Mi a megoldás? A Teremtő ezt akarja? A negatív jelenségeket jelként kell felfogni, fel kell ébrednünk, és folytatni a Teremtő művét, haladnunk kell a keresztény embernek szánt jövő felé. A végállomás Istennél van. Az ember nem képes egyedül vinni élete terhét.

Támadjon fel bennünk a közösségi lét szükségessége, megújult hittel, az örök élet reményével és isteni szeretettel induljunk el a helyes úton! Ha fejlődni akarunk, küzdeni kell. Feladatunk van. Teljesítnünk kell, nem szavakkal, tettekkel is – fejezte be előadását Dosztán Tibor hitoktató.