Hitismereti Napot tartott Bácsfeketehegyen a Keresztény Értelmiségi Kör az 500 éves reformáció emlékéve alkalmából
Az ökumenia jegyében emlékezett meg a Keresztény Értelmiségi Kör a reformáció ötszáz éves évfordulójáról. Bácsfeketehegyen, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Központi Otthonában megtartott Hitismereti Napra mintegy százan jöttek el Vajdaság egész területéről.
A három előadó mindegyike sajátos szempontból, a reformáció sajátos jellemzőinek kiemelésével szólt a fél évezreddel ezelőtti meghatározó eseményekről. Nt. Orosz Attila, református lelkész,bácskai esperes A megtartó egyház című előadásában többek között ismertette mindazokat a történelmi tényeket, amelyek az évszázadok során kihatottak az ezen a tájon letelepedett reformátusokat közvetlenül érintették, miután a reformáció eszméi viszonylag korán és gyorsan terjedtek el a történelmi Magyarország déli területein. A bácsfeketehegyi mai egyházközséget nagyobbrészt azok a reformátusok alapították, akik Kunhegyesről települtek be 1785-ben, aki már akkor kérték a református vallás szabad gyakorlásának a jogát, amit meg is kaptak. Annak ellenére, hogy szinte kész gyülekezetként költöztek a településre, lelkipásztorukkal együtt, mégis nehézkesen indult meg az egyházi élet. A nyilvános istentisztelet számára ideiglenesen vályogból építettek egy hajlékot. A ma is álló templom 1802-ben készült el és csak később épült templom Bácskossuthfalván és Pacséron. Azt külön kiemelte, hogy tájainkon a reformátusok mindig is inkább szórványban, mint tömbben éltek és élnek a mai napig is. Az előadó külön szólt a megtartó erőt képviselő jelenlegi helyi gyülekezeti teremről - amely korábban parókia volt – és amely az 1800-as végén épült és mindenek előtt a szórványban élő gyermekek miatt létesült. Azután a gyülekezetet vezető eddigi 14 lelkipásztor közül külön is kiemelte azokat, akik a közösség megtartásán és bővítésén munkálkodtak. A lelkészek sorából külön szólt Klepp Péterről az 1923-as országos gyülekezet első főespereséről, majd Ágoston Sándorról, aki helybeli születésű volt és nemcsak közel 40 évig szolgált a gyülekezetben, hanem ő szervezte meg a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyházat is, és mindhaláláig bölcsen vezette, mint püspök. A gyülekezet több ízben volt püspöki székhely, azaz Országos Egyházi központ. A legfontosabb intézményalapítói munkát pedig az 1950-ben létrejött árvaház működtetésében fejtette ki, ahol több, mint 300 gyermekről gondoskodtak. Csete K. István püspök nevéhez fűződik a ma is érvényben lévő egyházi alkotmány kidolgozása. Amit ugyancsak fontosnak tartott az előadó az az új gyülekeztek létrehozása volt, amelyek Hodosy Imre püspök nevéhez fűződnek a kilencvenes évek derekán. A néhány évvel ezelőtt nyugalomba vonult Csete-Szemesi István püspök vette akkor át a tájainkon élő reformátusok vezetését. Jelenleg Halasi Béla, torontálvásárhelyi lelkész végzi a püspöki feladatokat. Orosz Attila elmondta még, hogy a református közösséget is súlyosan érintik a most aktuális társadalmi gondok, mint amilyen a gazdasági gyengülés, az elvándorlás, a beolvadás az elvilágiasodás így a peremgyülekezetek egy része el is tűnik. A nagyhatású elődök azonban erőt adnak a valamikori 80 000 lelket számláló mára igencsak megtizedelt közösségnek, hogy erősítse hitét és a Református Keresztyén Egyház be tudja tölteni a küldetését. „Jézus Krisztus a példaképünk és mindig az is marad – fejezte be előadását Nt. Orosz Attila, református lelkész, bácskai esperes .
Nt. Dolinszky Gábor, evangélikus püspökhelyettes az Itt állok, másként nem tehetek! című előadásában ugyancsak beszélt a történelemről. De mindenek előtt leszögezte: nehéz itt Vajdaságban a protestánsok sorsa, hiszen kettős kisebbségben élnek. Éppen ezért az évfordulónak mindannyiunk ünnepe kell, hogy legyen. Ezért fontos – hangsúlyozta - , hogy amikor a reformáció szót halljuk, akkor 1517. Október 31-e jut eszünkbe, amikor Luther Márton kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét. Ennek a reformáció kezdetének azonban előzményei voltak. Amikor Luther megtalálta a Szentírásban azt őt gyötrő kérdésekre a választ, „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;” (Ef 2,8), akkor leszögezte: Csak hittel elfogadhatjuk Isten ajándékait. Luther teljes életútjának ismertetését követően az előadó ismertette a 95 tétel megszületésének és útjának történetét. Összefoglalta azután a reformáció terjedésének az evangélikusok fejlődési útjának folyamatát. Majd kitért a mai feladatokra. Arra, hogy az ötszáz évvel ezelőtti események lehetőséget nyújtottak az akkor szétszakadt anyaszentegyház újra visszataláljon az értékeihez és újra mindent a Jézus Krisztus által meghatározott alapokra helyezzen. A püspökhelyettes szerint erre lenne szükség ma is. Ennek a szellemében lehetne csak előre lépni, mert a hitet nem lehet újítani, de a hitvallást igen. Éppen ezért nekünk – emelte ki Dolinszky Gábor az ökumenét kell gyakorolnunk. Mert az ökumené kapcsolatot jelent az egyházak között, közelebb hoz bennünket egymáshoz. Erős vár a mi Istenünk és a legfontosabb, hogy Isten igéje kőszálként meg tudjon állni – fejezte be előadását az evangélikus püspökhelyettes.
Az Ecclesia sempre reformanda - az egyház szüntelenül megújul címmel elmondott előadása során ft. dr. Orcsik Károly, adorjáni plébános, a KÉK alelnöke, történelmi áttekintést adott keresztény hitünk 2000 éve gazdagodó gazdagodásáról, csiszolódásáról, megújulásáról. Külön szólt a niceai (325), a konstantinápolyi (381) zsinatokon megfogalmazott és mind a mai napig minden vasárnap és főünnepen a szentmiséken kötelező jelleggel imádkozott vagy énekelt hitvallás szövegéről. Azután a Középkorban a Szenthagyomány folyamatosan gazdagodásáról mondott el fontos adatokat. Arról is szólt, hogy fél évezreddel ezelőtt miért és milyen formában volt szükség az egyház megreformálására vagyis Ecclesia sempre reformanda, az egyház mindig megújul. Fellépésekor ez a cél lebegett Luther Márton szeme előtt, nem pedig egy új keresztény egyház, pontosabban felekezet megalapítása. A kölcsönös szeretethiányon, a kevélységen, a félreértéseken vagy szándékos félremagyarázásokon kívül a nyugati egyházszakadáshoz számos olyan külső tényező is hozzájárult. Megfogalmazott jogos kritikái mellett a nemzeti és gazdaságpolitikai érdekek vezettek végül a reformáció mozgalmának kiszélesedéséhez és a nyugati egyházszakadás tényének megpecsételődéséhez. Azonban az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy még katolikus emberként sem feledkezhetünk meg a reformáció mozgalmának az egyetemes európai kultúrára gyakorolt pozitív hatásairól, melyek közül az anyanyelvi Biblia-fordítások által megszületett, majd a könyvnyomtatás által egyre inkább teret hódított nemzeti írásbeliség elterjedése volt. Látjuk tehát, hogy a reformáció számos olyan pozitív társadalmi és gazdasági folyamatot indított el, ami meghatározta Európa további fejlődését. A Lutheri tanok kihirdetésének 500. évfordulóján mégis feltette a kérdést: vajon hívő keresztényként belenyugodhatunk a krisztusi egyház szétszakadásába. Úgy véli, ez soha nem történhet meg. És ennek kapcsán a következő idézetet mondta el:„Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21). Ezután pedig azokat a tényeket sorolta fel, amelyek az ökumenizmust segítették elő. A II. Vatikáni Zsinat Unitatis redingtegratio kezdetű határozatát idézte, majd kihangsúlyozta: az egységre törekvésre vonatkozó párbeszéd azóta is töretlenül halad előre. Lassan, megfontoltan, de egyértelműen. Mert az alulról, a hívektől elinduló ökumenizmus a valós. Az előadó szerint a majd húsz évvel ezelőtt Augsburban aláírt katolikus-evangélikus közös nyilatkozat is ezt bizonyítja. Majd elmondta, hogy most, amikor Európában a liberális hozzáállás következtében újabb ellenség jelent meg, a keresztyén egységre való törekvésnek újabb lendületet kell kapnia. E tekintetben legyenek mérvadóak az Európai Unió egyik atyának, a luxemburgi születésű, német-francia politikusnak, Robert Schumannak szavai: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!” – fejezte be előadását ft. dr. Orcsik Károly.
A három előadást követően a Kék tagjai több kérdést is feltettek az előadóknak. Leginkább a reformációhoz tartozó történelmi tények részleteire voltak kíváncsiak. Mindenki kapott is választ a kérdésére, majd az egyik résztvevő ft. Brasnyó Ferenc leszögezte: A történelmet mindig a saját korában érdemes áttekinteni és értékelni. Figyelni kell, emelte ki, mert az emberi tényező mindent befolyásol és sokszor elvezet bennünket a jótól, az Istentől.
A tartalmas előadásokat és a vitát követően a Nemzeti Együttműködési Alap által támogatott Hitismereti Nap a bácsfeketehegyi , 1802-ben épült református templomban, közös igehirdetéssel zárult ft. dr. Orcsik Károly adorjáni plébános, a KÉK alelnöke és Nt. Orosz Attila, református lelkész, bácskai esperes vezetésével.
