A Keresztény Értelmiségi Kör (továbbiakban: KÉK) anyaországi partnerszervezetének alapítványa a múlt év derekán hirdette meg pályázatát az út menti keresztek felújítását előirányozó programját, melynek keretében 15 Kárpát-medencei kereszt került felújításra. A Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány (KÁMME) projektjébe a KÉK koordinálásával Vajdaságot is bekapcsolták. Így újult meg Csantavéren, Völgyparton és Egyházaskéren egy-egy bádogkereszt. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének KÁMME Alapítványa azokkal a célokkal indította el ezt a programot, hogy az egész Kárpát-medencét felölelve (Délvidék, Horvátország, Szlovénia, Erdély Felvidék, Kárpátalja és Őrvidék) művészileg, vagy más szempontból értékes kereszteket mentsenek meg az enyészettől. Az alapítvány a partnerszervezetekre bízta a felújításra szoruló keresztek kiválasztását, majd ajánlásukat a KÁMME kuratóriumának küldték meg.
A KÉK két szakembert vont be a program megvalósításába, mgr. Dévavári Beszédes Valéria, néprajzkutatót és Korhecz Papp Zsuzsanna, restaurátort. A két szakember segítségével került kiválasztásra és feljavításra a három kereszt.
A csantavéri Dér Sándor-féle kereszt tulajdonosai már nem élnek. Ugyanis Dér Sándornak a tanyáján állt a fakereszt, ő gondozta azt. A tanya elbontása után elhanyagolttá vált annak környéke és a gondozatlan kereszt is kidőlt a kilencvenes évek elején. Az út menti árokban heverő darabjait Mihály Antal sekrestyés bevitte a házához és felújította, majd felajánlotta a Szabadkai országút mellett, Csantavér északnyugati bejáratának közelében található Balassa-féle tanya tulajdonosának, Balassa Péternek, hogy állítsa újra a tanyájánál. Ez több mint egy kilométernyivel délebbre van az eredeti helyétől. A felajánlást a család és az egyházközség is elfogadta, így a kilencvenes évek közepén, tábori misével egybekötve felszentelhették az áthelyezett, új bádogtetővel és korpusszal ellátott keresztet. Most újra megújult és vissza is került az eredetileg 1920-as években készült 380 cm magas fakereszt a restaurált, újrafestett bádog corpusszal. A felújítás az őseink iránti tiszteletet is tükrözi, vélik a felújítás kezdeményezői.
Völgyparton, a Paszviják szélmalom szomszédságában található kereszt XVIII. század végén akácfából készült. A korpusz és a fájdalmas Szűzanya vaspléhből készült, ugyancsak teljesen megújult. A története szerint pedig, miután a Moholi Nagyút már a török idők után fontos postaútnak számított, valószínű ezért került ide már a korai korszakba a Paszviják szélmalom közelében álló fakereszt. A XIX. században ez a fakereszt volt az egyetlen szakrális hely, megszentelt tér, ahova a tanyasi lakosság templom híján eljárt imádkozni. Az elmúlt háromszáz esztendőben többször felújították a keresztet az adott korszak igényei szerint. A napjainkban álló keresztet a 2000-ik évforduló kapcsán újították fel utoljára.
A múlt század elején készült egyházaskéri Köztemető Nagy Keresztjének „otthonát”, vagyis a temető területét, a falu nagyrabecsült személyisége Farkas Péter kántortanító ajándékozta a saját földjéből, valamikor az 1900-as években. Az adományozó sírhelye az akkor még majdnem üresen álló temető közepére került a nagykereszt mellé. Pár évvel ezelőtt a temető szimbóluma feladta a harcot az idővel. Ezért volt most szükség a teljeskörű felújításra és már újra áll a bádogkrisztussal díszített Nagy Kereszt.
Délvidéken a legrégebbi köztéri emlékműveknek számítanak az út menti keresztek. A XVIII. században a török pusztítást követő frissen alapított falvak határának a végére, a bevezető főutak mellé keresztet, feszületet állítottak, mégpedig a korai időszakban fakereszteket és erre került rá a fém korpusz. Sok helyen az eredeti kereszteket folyamatosan megújították, előbb fából, később tartósabb anyagból, így kőből, esetleg öntött vasból készültek. A könnyebb tájékozódás érdekében a fontosabb postautakon is állítottak útmenti kereszteket, ezekből néhány még napjainkban is áll. A mezővárosok, falvak tanyasi lakossága az anyatelepülésre járt templomba, a nagykiterjedésű határokban pedig családi alapítványokból keresztet állítottak, jobb híján itt nyertek lelki vigasztalást. A keresztek számát szaporította a fogadalmi keresztek állítása: égiháború, betegség megállítására így fejezték ki hálájukat. Az első világháború után viszont, hogy szerencsésen visszaértek a háborúból, hálából emeltek keresztet a jó Isten dicsőségére. A keresztek állításához a Kalocsai, illetve a Csanádi érsektől meg az illetékes település tanácsától kellett engedélyt kérni. Ugyanis nem volt elegendő a szakrális emlékmű felállítása, hanem alapítvány formájában biztosítani kellett annak fenntartását is. A XX. század második évtizede a keresztállítások új korszaka volt. Gyakori volt a lerombolásuk is ebben a modern korban, de a megkárosított faluközösség rövid idő elteltével visszaállította a megrongált, lerombolt keresztet. Ettől eltekintve, mind több út menti pléhkereszt szorul igényes, szakemberek által megvalósuló felújításra. Ezek a keresztek ugyanis még ma is fontos szerepet játszanak a környék lakóinak laikus vallásos népéletében.
A szakemberek szerint művészi értéke a bádog Krisztusoknak, homokkőből készült szobrocskáknak, illetve az öntött vas korpuszoknak van. Az előbbi kettőt festették, a pléh Jézuskákat jó képességű címfestők, a homokkő Jézusokat és Szűzanyákat jámbor asszonyok festegették és festegetik a falu ízlés világa szerint még ma is.
A KÁMME Alapítvány tavaly indult és idén tavasszal sikeresen zárult, a magyar nép ősi világnézetét nyomokban őrző, a Kárpát-medence keresztény hagyományaira emlékeztető út menti keresztek felújítására irányuló projekt céljának megfogalmazása szerint a program szimbolikus jelentőségű, miután az összefogó magyar közösségek nemcsak felújítanak, hanem önmagukat újítják meg akkor, amikor az út menti keresztjeiket megőrzik, sőt újrateremtik. Ezzel mintegy kapaszkodóként lelki útjelzőket állítanak, hogy az az útszéli keresztfa valódi életfává változzon. A hit, a remény és a szeretet erényében tovább élő, összetartó, ősei örökségét megbecsülő, valamint a soha el nem pusztuló életfájává nemesüljön, hangzik el többek között az Erdélyi Kászonszéken fellelhető út menti keresztek felújításáról készült filmben, amely szintén e projekt keretében készült.
A felújítási munkálatokat Kárpát-medence szerte a Magyar Kormány támogatta. A KÁMME Alapítvány tervei szerint a program idén is folytatódik, hiszen immár a pályázat jelmondatává vált a megállapítás: Krisztus keresztje nekünk az Isten ereje!
