Újlak (Ilok) ma Horvátország legkeletibb városa. A magasan a Duna fölé emelkedő, 14. században épült templom, a ferences rendház és az azt körülvevő vár maradványai méltóságteljesen őrzik Kapisztrán Szent János emlékét.
2006. október 21-én a Délvidék katolikus hívei a KÉK (Keresztény Értelmiségi Kör), az újvidéki Agapé Könyvkiadó és a ferences rendház szervezésében Újlakra zarándokoltak, a nándorfehérvári győzelem és Kapisztrán Szent János halálának 550. évfordulójának megünneplésére. A szent a nándorfehérvári győzelem után Újlakra vonult vissza, és 1456 október 23-án itt halt meg. A török hódoltság zavaros korában holtteste nyomtalanul eltűnt a kolostorból.
A zsúfoltságig megtelt templomban a szentmise de. 11-kor kezdődött, amelyet Majnek Antal, munkácsi (Kárpátalja) megyéspüspök mutatott be Pénzes János, szabadkai megyéspüspökkel, Varga Géza, a diakovári püspökség magyar pasztoricióval megbízott általános helynökével, Željko Železnjak, a Szent Cirillről és Metódról elnevezett Horvát Ferences Rendtartomány tartományfőnökével és a zarándoklaton résztvevő délvidéki papsággal közösen. A mise kezdetén Željko Železnjak tartományfőnök rövid köszöntésében kihangsúlyozta a nándorfehérvári csata jelentőségét és Kapisztrán Szent János szerepét.
Majnek püspök atya szentbeszédében szólt Kapisztrán Szent Jánosról és a nándorfehérvári csata győzelméről, és a szent erkölcsi értékeinek követésére buzdított. A szentmise után Oktavijan Nekić, újlaki házfőnök és a kegyhely őre meleg szavakkal köszöntötte a megjelent papságot és a zarándoklat résztvevőit.
A zarándokok ezután a háborúban szétlőtt Szent Fülöp és Jakab ferences plébániatemplomot és a rendházat tekintették meg Valkóváron (Vukovár), ahol a helybeli rendház gvardiánja, Zlatko Špehar fogadta őket: „Maguk most a vértanúk városába jöttek” – mondta – „de bosszúra nem szabad bosszúval válaszolni, a szeretet lehet csak a végső győzelem a gyűlölet felett.” A kívülről szépen rendbehozott templom és rendház felemelő látványt nyújt, de a templomb belseje még ma is magán hordozza a háború okozta sebeket. Špehar atya beszámolója végén Palatinusz István, horgosi plébános utalt a horvát és magyar nép össze-összefonódó sorsára, majd, az Engesztelő Imaév jegyében, a zarándokok közös imát mondtak és Máriához fohászkodtak.
B. Gy. Ottília/Magyar Kurír
