A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) szervezésében Vajdaság több településéről indult több mint ötven zarándok Erdélybe június 27-én. Az útvezető szerepét Szabó Károly, a KÉK elnöke vállalta, lelkivezető Szabady Károly verbászi plébános volt.
Temesvár, Lugos, Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr
A busz gyorsan átjutott a határon és Zsombolyán keresztül a többnemzetiségű Temesvár, Románia harmadik legnépesebb (és az adott időpontban a világ legmelegebbnek tűnő) városa felé vette útját. Első hiteles említése a Magyar Királysághoz kötődik, a 14. században viszont egy időre Magyarország fővárosának tekintették. Oszmán kézre is került, a Habsburg Birodalom hatalmában is volt, és Magyarország fennhatósága alatt. A szabadságharc után Bécs uralkodott felette. Magyarországhoz tartozott 1918-ig, amikor Romániához csatolták. A zarándokok megtekintették a városközpontot, és érdeklődve hallgatták meg a Temesvárhoz kötődő legendákat és történelmi eseményeket, majd folytatták útjukat Lugos (Temesvártól 60 km-re) és Déva (1269ben említik először a krónikások – nevének eredetét három feltételezés kíséri) érintésével Vajdahunyad várát szintén turistavezetővel tekintették meg. A ma látható vár elődjét Luxemburgi Zsigmond Vajknak, Hunyadi János apjának adományozta. Itt élt feleségével, Szilágyi Erzsébettel. Később Bethlen Gábor majd Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin átalakították. A vár bejárata négy hatalmas pillére támaszkodó fahíd.
Az első zarándoklati nap Csernakeresztúron fejeződött be.
Gyulafehérvár, Segesvár, Gyergyószárhegy
Másnap reggeli után Erdély ősi történelmi fővárosa, az érsekség székhelye, a román ortodox egyház erdélyi székvárosa, Gyulafehérvár (Alba Iulia) volt a cél, és azon belül a székesegyház megtekintése. Az érseki székesegyház a 13. században épült. Az erdélyi fejedelmek temetkezési helye volt. A zarándokokat nem zavarta az utánuk igyekvő és őket elérő eső.
Segesvárra vitte őket a busz, útközben Balázsfalvát és Meggyest, Székelyudvarhelyt is érintve, Gyergyószárhegyen tértek nyugovóra.
Csíksomlyó
A harmadik nap, Péter-Pál ünnepén, Csíksomlyónak lett szentelve, a kegytemplom meglátogatása és a Hármashalom oltár (a Pünkösdi búcsú) helyének meglátogatása volt a cél. A mise nem maradt el, megtekintették a Ditrói székesegyházat és a Lázár kastélyt, a Madéfalvi emlékművet és a Maros forrását.
A hónap utolsó napján az aradi vértanukért imádkoztak a zarándokok, majd a táj csodás élővilágában, egyedi növényeiben gyönyörködtek, tovább hallgatták a történéseket, és a legendákat, amelyek a kutatásokról szóltak, a havasokról, és tengerszemekről, a fekete és barna medvéről, farkasról, bölényről, hiúzról, zergéről. Az eső lemaradt. Az idegenvezető a szászokról és a székelyekről mesélt, a végvári vitézekről, a székely himnusz történetéről. Eljutottak a Hargita megye északi részén elterülő 983 m tengerszint feletti magasságban lévő, Gyergyószentmiklóstól 24 km-re fekvő, Erdély egyik legszebb torlasztavához, a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szorosba (A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok kb.5 km hosszú szurdokvölgye. Részei a Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka). Misét hallgattak a szárhegyi ferences kolostorban. A helyiek néptáncbemutatót és közös néptánc estet szerveztek.
Kolozsvár
Pénteken Gyergyószárhegyről a Maros folyó festői völgyében ködös időben indultak Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa, az ország fontos kulturális központja, az idegenvezető szerint egyben legdrágább városa, Kolozsvár felé. Útközben megtekintették a Maros jobb partján lévő, többször átépített négy saroktornyos kétemeletes marosvécsi Kemény János kastélyt, és udvarában Wass Albert hamvainak örök nyugvóhelyét. Nem hagyták ki a házsongárdi temetőt és a központban Mátyás király szobrát és a mellette lévő templomot, majd a református templomot sem.
A szálláshely takaros magánházakban Torockón volt (a helyiek szerint ott kétszer kel fel a nap), ahol hangos, vidám zene, illetve fesztivál zaja fogadta a látogatókat.
Torda, Nagyenyed
Nagy élmény volt másnap, Sarlós Boldogasszony ünnepén, a hét aknából álló 12-15 fokos hőmérsékletű tordai sóbánya megtekintése. A só kitermelése itt már a rómaiak idején megkezdődött, ezt az 1075ben vezetett okmányok igazolják, de a kialakulásához vezető munkálatok már 1690-ben megkezdődtek. A sót szakképzett bányászok termelték, és lovak által húzott csigaszerkezettel emelték ki. Gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A kitermelés 1932-ben állt le. A sóbányát elsősorban a legúti betegeknek, vagy allergiásoknak javasolják, de az egészséges szervezetre is jó hatással van. A mélybe 13 emeletnyi lépcsősor, illetve lift visz le. Minden emeleten meg van jelölve a kiásás éve. A Rudolf elnevezésű bányában játszótér van, tanácskozás- illetve hangversenyterem. Csónak bérelhető.
Nagyenyeden egy röpke városnézés és az ebéd elfogyasztása után, köszönetet mondva a Szűzanyának, és áldását kérve minden jelen lévő és otthon maradt társukra, elbúcsúztak Erdélytől és a Román határ felé vették útjukat.
Az élmények még érlelődnek, az idő valamennyit még szebbé teszi.
