A Keresztény Értelmiségi Kör Adventi Lelki Napját a Szűzanyának szentelte
Mint minden tematikus rendezvénye a Keresztény Értelmiségi Körnek, így az idei Adventi Lelki Nap is nagy érdeklődést váltott ki. A Horgos melletti Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház nagytermében mintegy 120-an érkeztek Vajdaság minden részéből, összesen 15 településről. A Szűzanya szerepe a hívő üdvözülésében címmel msgr. Mellár József, törökbecsei plébános tartott elmélkedéssorozatot.
Az első részben, amely a Jézus Szűz Máriát is megváltotta címet viselte az előadó arról beszélt, hogy a fiú többet szenvedett anyja megmentéséért, mint másokért, mert számára az ő megmentése volt. „A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Minthogy Krisztust méhébe fogadta, evilágra szülte, gondozta, a templomban az Atyának bemutatta, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedett – engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével – egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk” (LG 61).
Mária az Úr szolgájának mondta magát és teljes mértékben, egészében Istenre hagyatkozott – emelte ki az atya. Elmondta, hogy Mária élete során soha nem követelt magyarázatot az eseményekre, az okokra, csak elfogadta Isten akaratát. Így volt ez az újszülött Jézus látogatásakor is: „Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.„ (Lk 2.17- 2.20).
Azután azt magyarázta az előadó, hogy Mária szolgálata tudatos volt, éppen ezért ragyogott az alázatosságban. Mert soha senki nem tulajdonított olyan mély alázatot Isten iránt mint ő, éppen ezért még a szenvedésre is nyitott volt állandóan. „Mária erre így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lk 1,48-56).
A szeplőtelen fogantatásról elmondta az előadó, hogy Szűzmária szeplőtelen fogantatása ajándék, akárcsak a menybevétele, vagyis kegyelemmel teljes. A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy ,,kegyelemmel teljes” legyen Anyja Annak, akiben ,,testi formában az istenség egész teljessége lakozik”' (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, és mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Szent Anna és Szent Joachim leányának szeplőtelen fogantatása volt az a pillanat, amikor felcsillant a remény, hogy a világ megváltása utáni vágyakozás beteljesedik.
A résztvevők megismerhették az alázatosság ellentéteit is, ami a kevélység, a kísértés, a dicsekvés, a hivalkodás. Majd Mellár atya arra kérte a hallgatóságot, hogy csendesedjenek el és tartsanak bűnbánatot - közösen.
Az előadás másdik része A Szűzanya szerepéről szólt az üdvtörténetben. Az előadó Szent Pálnak a Galatákhoz írt levelét idézte. Mert Szent Pál apostol Szűz Máriát a hit fényében világítja meg, jóllehet név szerint nem nevezi meg Jézus szülőanyját: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. „ (Gal 4,4-4,5).
Mária feladata - hangzott el az előadáson -, hogy Fiának anyja legyen, Isten öröktől fogva kiválasztotta Izrael egy leányát, egy fiatal zsidó leányt a galileai Názáretből; egy szüzet, ,,aki egy Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese, és a szűz neve Mária'' (Lk 1,26-27).
Szűz Mária tevékeny életével engedelmes hitének „igen” szavával áldottá lesz minden asszonyok között. Erzsébet is a Máriával való találkozáskor nem csupán az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja meg Mária igazi nagyságát: „Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt.”
A II. Vatikáni Zsinat a mariológia jelentőségét a hittudomány szerint Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy a hit legfőbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezért dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket.
A kereszt alatt Mária hitének próbatétele történim meg. Mellár atya elmondta, Mária hogyan osztozott Szent Fia mély benső készségeiben, és a megfeszített Messiást ért arcátlan gyalázkodásokkal szembehelyezte az engesztelést és a megbocsátást, csatlakozva az Atyához intézett könyörgéshez. A Kereszt lábánál az Anya eggyé forrt Fiával a szenvedésben. Ő a Szent és Szeplőtelen, felemelt fejjel állt a Kereszt lábánál, megtámadhatatlanul, megingathatatlanul, a legtisztább érchez hasonlóan, szeplőtelenül, a kétely legcsekélyebb árnyéka nélkül. Akkor sem tántorodott meg, amikor látta, hogy Fiát megostorozzák és Keresztre feszítik, hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette még, hogy a Szent Szűz hite, a Megtestesülés első pillanatától, a szeplőtelen méhében fogant Ige imádatában és mérhetetlen szeretet-fellángolásban nyilvánult meg, és ez nem is történhetett másként.
A Lumen Gentium ezt így fogalmazza meg: “A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve - engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével - egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.” (LG 61). Ugyanakkor a halál megtapasztalása gazdagította a Szűz személyét: az emberek közös sorsában osztozva hatékonyabban tudja gyakorolni lelki anyaságát azok iránt, akik életük utolsó órájához érkeznek, emelte ki az előadó.
Az Adventi Lelki Nap ezután a résztvevők karácsony előtti gyónását biztosította: msgr Mellár József, törökbecsei plébános, ft. Széll József, kispiaci és ft. Kormányos Zoltán, törökfalusi plébános szolgálatával.
A délután az előadás harmadik részével folytatódott, amely a Szűz Mária ránk vonatkozó anyasága címet viselte. Szólt röviden a legismertebb jelenésekről és a jelentőségükről is. Elhangzott még, többek között, hogy a mai Egyház teológiájában és hitéletében Szűz Mária kiemelkedő szerepet tölt be. Mert a Szűzanyáról szóló értelmezés nem önmagában áll, mintha közvetítő szerepet töltene be Krisztus és az Egyház között, hanem az egyházatyák korához hasonlóan az Egyházban értelmezi, ahogy Szent Ágoston mondta róla: „Ő az egyház legkiválóbb tagja, de annak tagja, nem kívüle vagy fölötte.” Szűz Mária nekünk is, mindnyájunknak el akarja hozni a nagy ajándékot, ami Jézus, illetve Jézussal elhozza szeretetét, békéjét, örömét.
Az Adventi Lelki Nap résztvevőinek segített abban is az előadó atya, hogy megértsék: ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt.
Szűz Mária – hangsúlyozta msgr. Mellár József, mindannyiunk üdvösségét segíti. Mária, aki lelki és szellemi anyánk, arra bíztat bennünket, hogy térjünk az útra, ami a jóra vezet mindannyiunkat. Ferenc pápa imája is ezt kéri: „Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmét, erejét, hogy életünkben és minden egyházi közösség életében visszatükröződjön Mária, az Egyház Anyjának példája”.
Szűz Mária lelkileg megszült bennünket a kereszt alatt és továbbra is gondoskodik rólunk és szeret minket – fejezte be érdekfeszítő előadását Mellár József atya. A Keresztény Értelmiségi Kör Adventi Lelki Napja hálaadó szentmisével zárult.
