Ft. Szakály József, a szabadkai Jézus a munkás templom plébánosa tartott Sacrum Triduum címmel előadást március 29-én a Keresztény Értelmiségi Kör óbecsei csoportjának nyilvános tribünjén az óbecsei Szent Antal plébánia hittantermében. Az előadót és minden megjelentet Szilágyi Edit, a Keresztény Értelmiségi Kör helyi csoportjának elnöke köszöntötte.
Az előadó videóval, képekkel, zenével mutatta be virágvasárnap és a nagycsütörtök liturgiáját. A húsvét előtti ráhangolódás majd maga a húsvét olyan misztérium, amelyet nem érteni, hanem érezni kell. A liturgia az események imádságos megjelenítése, önmagában álló valóság, amit az isteni bölcsesség alakít ki. A liturgiai szertatásokhoz a hívő ember alázattal közelít, mélyen hat rá. A szertartások igen fontosak mondta az előadó. A szertartásrend gazdag. Az 1970 előtt megjelent misekönyv szigorú, megváltoztathatatlan rendet írt elő. Mára ez némiképp változott. Bizonyos szabadság előtt nyit teret. Lehetőséget kínál, hogy a közösség képességeit a lelkipásztor észrevegye és az adott közösségben megvalósíthatót válassza.
Az előadó a virágvasárnapról, a körmenetről, a barkaszentelésről szólva elmondta, hogy a misekönyv szerint, ha egy mód van rá a barkaszentelés a templomon kívül kellene, hogy történjen, onnan induljon a körmenet. A papság megszenteli a barkát, vagy körbe megy és a hívek kezében lévőt szenteli meg. A barkaszentelést papi könyörgés előzi meg. A körmenetbe bevonják a gyermekeket. A pap kereszttel a kezében halad. A zsoltár nem maradhat el, megjövendöli az eseményeket. A történéseket, amelyek itthon, illetve másutt játszódnak, fotókkal illusztrálta. A hallgatóság lelki szemei előtt felelevenedtek az eddig megélt húsvétok. Szinte eltűnt az előadó és a helyszín, érezni lehetett a barka selymét, a füst illatát, a húsvéti készülődés különleges misztériumát. Peregtek a képek a vásznon és a gondolatokban.
Jézus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik, amely során történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása, folytatta előadását Szakály atya. A pápa gondolatait idézte. A lábmosást említette, ami Jézus búcsúajándéka és szeretetének jele. Különböző kultúrákban és közösségekben ez változó. Európában a szentmise az Úr vacsorájának miséje. A szent három nap kezdetén egy mise van. A legnagyobb ünnepség. Fontosabb, mint a nagypéntek. Jézus az Atyának igent mondott a keresztre. A szentmisét a legnagyobb ünnepélyesség jellemzi, füstölés. Az oltárkereszt lila takaróját fehérre cserélik. Ünnepi bevonulás van. Harangszó, csengetés. A szertartásban nagypéntek árnyéka vetül a napra. Az orgona elhallgat és a harangok is, a húsvéti nagy virrasztásig. Ez van a mi kultúránkban. Az evangélium az utolsó vacsoráról szól és elvégezhető a lábmosás. Felajánlás. A szentmise folytatódik az áldozásig. A végén a tabernákulumba nem teszik be az ostyát, nincs elbocsájtás. Az Oltáriszentség átvitele következik. Ének. Utána nincs szentségi áldás. Ezzel fejeződik be a hivatalos szertartás. Nálunk szokás az ez után történő nagycsütörtöki virrasztás. Az előadó a 21. zsoltárról szólt. Az oltárfosztásról. A kifosztásra emlékeztet. A pap a felszentelt fosztás után bort és vizet önt oda, ahol a püspök keze érintette az oltárt, majd letöröli. Szimbolikája van. Az oltár maga Krisztus. Az oltári szentséget elviszik, az üres kifosztott szentély előtt történik az ima. A kivetítőn újabb képek jelennek meg. A gyertyák halványulnak. Az utolsó gyertya az Úrjézust szimbolizálja. A zsolozsma vége a gyermekek könyörgése. A templomra teljes sötétség borul csak az az egy gyertya világít. Könyörgés. A misének nincs lezárása. A pap magában mondja: Krisztus a mi urunk által, tudjuk, hogy feltámad és él. Végig sötét van, a pap a kísérete és a hívek némán távoznak.
Az előadás része, a képek eltűnnek, az ének elhalkul, az előadó gondolataiknál hagyja a megjelenteket. Egy ideig csend van még, aztán mindenki felfogja, hogy az előadás által elnyert lelki táplálék számára mit jelentett, lassan, csendben indulnak haza, majd a levegőre érve térnek teljesen vissza a hétköznapok zajába, az arcokon megjelenik a mosoly és a köszönet a remek előadásért. Szakály atya elbúcsúzik, egy ígérettel: jövőre folytatja a megkezdett gondolatsort.
