„Szűz Máriát dícsérni, hívek, jöjjetek!
Remetei kegyhelyen hálát zengjetek!
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.”
(Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve)
A Keresztény Értelmiségi Kör magyarországi partnerszervezete a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége idei, hagyományos országos engesztelő zarándoklatát Máriaremetén, a Kisboldogasszony-bazilikában rendezte meg. Mintegy 600-an érkeztek az egész Kárpát-medencéből, hogy leróják tiszteletüket Szűz Mária, a magyarok Nagyasszonya előtt. Együtt imádkoztak az anyaország minden részéből, a Felvidékről, Erdélyből és a Dél-vidékről érkezett zarándokok. Vajdaságból a KÉK szervezésében mintegy hatvanan vettek részt a zarándoklaton.
Mindössze egy kéznyújtásnyira a nyüzsgő világvárostól, Magyarország fővárosától, mégis lenyűgöző őszi színekben pompázó erdő közepén, szabadtéri oltárnál mutatták be a szentmisét az atyák. A zarándokokkal érkezett atyákat Snell György esztergom-budapesti segédpüspök vezette és mondott homíliát. Beszédében külön kitért a kárpátaljai testvérek jelenlegi nehéz helyzetére, akik emiatt nem is tudtak részt venni a hagyományos KÉSZ zarándoklaton.
A madárfüttyel és gesztenyehullással különlegessé váló hálaadó szentmisét követően, a helyi esperes-plébános, Esterházy László, bemutatta a zarándokhelyet. Többek között elmondta, hogy a XVIII. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a XIX. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához. A mai nagyméretű templomot, neogótikus stílusban Schömer Ferenc építette (1899). A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható.
A közös szentmisét követően további szervezett események várták a zarándokokat. A Kisboldogasszony-templom hűvösében. Az Isten házában, amelynek terveit Schönner Ferenc és Hauszmann Alajos készítették, a kivitelezést Hauszmann Sándor építőmester felügyelte. A neogótikus stílusú templom 700 négyzetméteres. Hossza 44, szélessége 15, magassága ugyancsak tizenöt méter, a torony 54 méterre magasodik. Az új kegytemplomot 1899. október elsején szentelte fel Steiner Fülöp székesfehérvári megyés püspök, Wolafka Nándor és Bogisich Mihály címzetes püspökök, nagyszámú papság és mintegy tízezer hívő jelenlétében. A templom orgonáját a budai királyi várkápolnából kapta Ferenc József császár és Erzsébet magyar királyné adományaként, amit Gergely Ferenc tervei szerint Gonda Nándor épített át. A harangokat az első világháborúban elvitték beönteni, ezért újakat kellett öntetni, melyeket Prohászka Ottokár áldott meg 1924. augusztus 31-én. 1928 és 1950 között szervita atyák gondozták a kegyhelyet, a templomban lévő tölgyfa (Thalwieser Katalin erre akasztotta ki a csodatévő képet) teljesen tönkrement maradványait elégették, de hamuját belekeverték abba a műanyagba, melyből a mostani fa készült. Ezen függ ma is a kegykép. II. János Pál pápa 1991-ben a „basilica minor” címet adományozta az egykoron önálló Pesthidegkút területén fekvő máriaremetei templomnak. A kegyhely máig a Boldogasszony búcsújáróhelye, fő célja az ősi Mária tisztelet ápolása és megőrzése. Ebben a szépséges templomban adott maradandó élményt nyújtó koncertet a tatai Esterházy Énekegyüttes. Néhány ének abból A Kárpát-medencei népénekgyűjteményből, amely a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége gondozásában, 2015-ben jelent meg.
A délutáni órákban Makláry Ákos, a kÉSZ elnöke tartott előadást Boldogasszony Anyánk – Az Egyház Mária-tisztelete címmel. Majd az emlékezetes zarándoklat Szűz Mária hét fájdalmáról szóló rózsafüzér-imádsággal zárult ugyancsak szabadtéren, a templom melletti stációknál.
Minden résztvevő, így a KÉK tagjai is lélekben gazdagodva, imádsággal eltelve tértek haza a zarándoknap végén.
