A Vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör tagjai Máriagyűdi zarándoklaton jártak
Egész Vajdaságból, mintegy 140-en, a Keresztény Értelmiségi Kör tagjai, ft. Szél József, kispiaci plébános lelki vezetésével, csatlakoztak partnerszervezetük, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége hagyományos országos zarándoklatához. A Zarándoklat a hazáért elnevezésű engesztelő zarándoklat résztvevői idén Máriagyűdre zarándokoltak el közösen, több mint 670-en. Az 1937-38-ban felállított, ma már teljesen felújított impozáns szabadtéri oltárnál mindannyian közösen hallgatták meg a szentmisét.
A kegyhelyen a legendák szerint Szent István korában bencés szerzetesek kápolnát építettek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. A szobor aztán eltűnt, majd egy csodatévő forrásnál remeték találtak rá. A 17. század második felében veszik kezdetüket a templomnál a Mária-jelenések. A siklósi ferences rendházfőnök 1698-ban kegyszobrot hoz a Kaproncáról, amelyet aztán a Rákóczi-szabadságharc idején el kell menekíteni Gyűdről – a későbbi tanúvallomások szerint a támadók ugyanis a szobrot el akarták pusztítani, ám ez több, egymást követő csodának köszönhetően nem sikerült. A kegyszobrot végül a harcok elől Eszékre szállították és mindmáig az eszéki ferences templomban látható. 1706-tól újabb jelenések kezdődtek Gyűdön, majd 1713-ban a pécsi megyéspüspök adományoz új kegyszobrot a kegyhelynek, amely ma is ott áll a főoltár trónusán.
Ezt az 1784-ben míves ezüstpalásttal felékesített , a rajta látható ezüst szívet, amelyet 1921-ben adományozott Zichy Gyula püspök, és az előtte látható ezüst rózsát, amely 2009-ből származik az ezeréves egyházmegye ajándékaként, csodálhatták meg a zarándokok.
A zarándokokat ft. Keresztes Andor helyi plébános és az esperesi kerület papjai fogadták. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ korábbi elnöke volt, a homíliát Makláry Ákos parókus, a KÉSZ elnöke mondta. A „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!” (Lk 11,27–28) mottóval megtartott beszédében többek között elmondta, hogy mint a méhek a kasba úgy érkeztek a zarándokok a csodálatos kegyhelyre, amely szinte egyidős a magyarsággal, a magyar kereszténységgel. Így a Magyarok Nagyasszonya ünnepén együtt ünnepelhetett a Kárpát-medencei magyarság, hiszen a Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Magyarország sok-sok vidékéről jöttek össze, hogy imádkozzanak és hálát adjanak. Hogy imádkozzanak a hazáért, a keresztény Magyarországért, az európai és a világban üldözött keresztényekért. Elmondta, hogy a Magyarok Nagyasszonya ünnepe különleges magyar ünnep. 1896-ban, a millennium évében XIII. Leó pápa engedélyezte, hogy ezen a napon, október 8-án Szent István király példáját követve újra és újra fölajánlják a magyarok hazájukat a Szűzanya oltalmába. A KÉSZ elnöke beszédében az evangéliumot idézte, azt a részt, amelyet Szűz Mária ünnepein olvasunk és amelyben az áll, hogy amikor Jézus útja során betért a barátaihoz, Mártához és Máriához. Majd kiemelte: Mária és Márta esete számunkra nagyon is időszerű, a világ azt várja el az egyháztól, hogy Mártaként sürgölődjön a világban, betegeket ápoljon, szegényeken segítsen. Mert ma látjuk és tapasztaljuk, hogy sokan vannak a megkereszteltek között, akik nincsenek elég közel az egyházhoz. De Istennek hála – szögezte le Makláry Ákos-, vannak még hűséges keresztények! Vannak olyanok, akik nemcsak a külsőségért ragaszkodnak az egyházhoz, hanem keresztény hitük életüket vezető elköteleződés. Akik áldozatot tudnak hozni azért, hogy hitüket gyakorolják. Akiknek fontos a keresztény értékrend, fontos Krisztus evangéliuma, akkor is, ha ez nehézségekbe ütközik. Tudnak örülni, tudják sugározni Krisztus föltámadásának és örömhírének boldogságát. Ezt pedig mindenki csak akkor képes megtenni, ha maga is ott ül Jézus lábainál, és hallgatja őt, imádkozza az igéket. Alapvetően mindannyiunknak az imádság, az Úr igéjének hallgatása és megtartása a feladatunk, amiből a jótett és a hiteles keresztény élet fakad. A szónok kiemelte: a KÉSZ –nek és partnerszervezeteinek ugyanez a küldetése: programokat szervezni, szebbé, gazdagabbá tenni saját magunk, barátaink és környezetünk életét, de a hit- és Krisztus- központúság mindenek előtt van! A szónok rámutatott: Az istenszülő Szűz Mária ebben gyönyörű példa számunkra. Az ő ünnepén, az ő kegyhelyén ezt a példát kell látnunk. Nem csak egyszeri alkalommal, hanem egész életében életté váltotta azt, amit ígért. Hozzátette: Ez a mai ünnep és a zarándoklat erősítsen meg mindannyiunkat abban, hogy nem vagyunk egyedül. Mária kendője, Mária oltalma itt van a fejünk fölött. Magyarok Nagyasszonya velünk van! Ezt a hitbeli megerősödést kell hazavinnünk, ami segít hitelesen megélni kereszténységünket egyházközségünkben, gyülekezetünkben, családunkban, munkahelyünkön. Ezekkel a szavakkal fejezte be homiliáját a KÉSZ elnöke.
A több száz zarándok ezután a máriagyűdi templommal ismerkedett. Polgár Péter káplán beszélt nekik a több mint ezeréves történelmi csodáról: a templomról, mely a Szűzanya kegyelméből a béke szigete. A mai templom helyén annak idején egy 14. századi, egyhajós templom állt. A szentély déli záródásánál nyílik a középkori bejárat fakapuja, amelyet különleges alkalmakkor még ma is használnak. A kibővített templom 37 méter hosszú, 22 méter magas és 14 méter széles, és mintegy 820 fő befogadására alkalmas. Titulus ünnepét július 2-án, Sarlós Boldogasszonykor tartják. A templom ékessége az 1713-ban készíttetett új kegyszobor, amely a siklósi vörös márványból, valamint itáliai fehér márványból készült neobarokk főoltáron kapott helyet. 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozta a kegytemplomnak.
A zarándokok a szentmisét a templom fölötti dombos részen hallgatták meg, ahol a szabadtéri oltár és az árkádos hodályok adják a nagybúcsúk állandó színterét. Fölöttük magasodik az 1751-ben épült kálvária, mellette a katolikus temető. A Kárpát-medence több régiójából érkezett zarándokok megcsodálták a kálvária Zsolnay-kerámia stációkép-sorozatát. Majd együtt imádkozva végigjárták a temető alatt felfelé vezető a sétányt egészen a Fájdalmas Anya szobráig, amelyet 1860-ban helyeztek el a domboldalban. A rózsafüzér-körmenetben közösen imádkozták el a dicsőséges olvasót és a lorettói litániát. A zarándokok a Fájdalmas Anya szobrától kacskaringós ösvényen tértek vissza a templom nyugati kapujához. Ott többen merítettek, az otthonmaradottaknak a mesterségesen kialakított Szent Pál kút nevezetes gyűdi forrásvizéből.
A lelkiekben gazdag közösen átimádkozott nap végén „Otthon éreztük itt magunkat” – ezekkel a szavakkal búcsúzott Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke a zarándokoktól. Hálát mondott a helyi atyák közreműködéséért és a zarándokok nagyszámú jelenlétéért. Az imádkozó közösséget „úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Hitünk nagy! Szent Ferenc meg tudta szelídíteni a farkast.” szavakkal bocsátotta útjukra. Majd közösen elmondták az Imádságot a Gyűdi Nagyboldogasszonyhoz: „Templomodat századok hite emelte/Midőn az Ég trónnak Gyűdöt kiszemelte/…/… Tekints reánk trónusodról, ó Gyűdi Szűz!/ Tenkes hegyén bánatunkat messze elűzd!”
A Keresztény Értelmiségi Kör szabadkai csoportjának lelki vezetője, Szél József atya a haza felé úton tanúságtételt tett és a zarándokok ismert imáinak elmondásával, eléneklésével lett még emlékezetesebbé a teljes búcsút nyújtó máriagyűdi zarándoklat.
