Az 1975-ös szentévben, huszonéves koromban, ifjúsági zarándoklaton jártam Rómában. Ma is jól emlékszem: a Szent Péter bazilikába lépve, jobboldalt indult a fiatalokból álló csoportunk. Vezetőnk Kopilović András atya felhívta figyelmünket a falon lévő márványtáblára, melyen magyar felirat volt olvasható (ma is olvasható). Emléktábla hirdeti, hogy innen indult Asztrik apát a koronával, melyet István királynak küldött II. Szilveszter pápa. Azelőtt soha nem hallottam nevét, de akkor megjegyeztem. A közelmúltban, 2o14-ben sokunk meglepetésére, beigazolódott, hogy a Kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház felújításakor megtalált vörös márvány szarkofágban a koronahozó Asztrik, első kalocsai érsek földi maradványai vannak. Láttam a tévében is. Többször jártam már Kalocsán, legutóbb néhány éve, amikor tatarozták a székesegyházat, így azt még nem láthattam teljes pompájában.
Egynapos zarándoklatra hívott a KÉK (Keresztény Értelmiségi Kör) Kalocsára. Megfontolandó – gondoltam. Mindent láttam már, ami a programban szerepelt, csak a szépnek vélt székesegyházat, meg a feltárt, megtekinthető, Asztrik sírhelyet nem. Sejtettem, sokat tanulhatok egy nap alatt, így jelentkeztem az útra.
Kanizsai, kikindai, zentagunarasi, kishegyesi, oromi, szabadkai utasok foglalták el helyüket a buszban, lelki vezetőnk Szakály József atya volt. Már a buszban kaptunk egy kis ízelítőt, ismertetőt, miért is látogatunk Kalocsára. Az érsekséget Szent István alapította, csakúgy, mint Esztergomban. A után a Magyarországon maradt részek neve Kalocsa-Bácsi érsekség lett, illetve az elszakított területek neve , melynek székhelye volt. Ez az állapot megváltozott, mikor 1968-ban az elszakított területek helyén megszervezték az új püspökséget, a . Tehát, a Szabadkai Püspökség 5o éve vált ki, azóta önálló, ebből az alkalomból látogattunk most el Kalocsára. Mire megérkeztünk a célhoz, már 75-en lettünk vajdaságiak, ugyanis egy-egy kisbusszal érkeztek KÉK- szimpatizánsok Magyarcsernyéről, meg Bezdánból is. Első utunk a székesegyházba vezetett, szentmisére, melyet Bábel Balázs érsekúr (aki Asztrik kilencvenedik utóda) mutatott be két paptársával. Szombat lévén, meg Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomban Máriás misét ünnepeltünk.
A hatalmas templom barokk stílusú, fehér, meg halvány rózsaszínű falak, mennyezet, arany díszítéssel. Megpihentünk a pasztell színek, közben egy-egy vékony aranycsík láttán. Ünnepélyes! A főoltár Mária mennybemenetelét ábrázolja: aranyos keretben a kép alsó részében a meglepett apostolok néznek a magasba, követik tekintetükkel Szűzanyát, a sír szélén ott a virágcsokor. Mária, a felhőkön át felvétetik a mennybe, lebben a palástja. Kétoldalt boldog angyalok veszik körül, némelyek harsonával a kezükben, mások fehér liliommal, egy pedig a koronát nyújtja a Királynő felé. Az oltárterítő jellegzetes kalocsai kézimunka, riseliő, ott a nefelejcs, tulipán, levél, és mindez fehér és arany cérnával hímezve. Minden összhangban, pompás volt, még a nap is besütött a magyar szenteket ábrázoló üvegablakokon.
Érsekúr a szentmise elején kifejezte sajnálatát, hogy elválaszt bennünket a határ, egy hatalmas fal. Ettől függetlenül Szűzanya mindenkinek Anyja, Isten adta nékünk, példaképül. Ő pedig Fiát adta értünk, akiben már 12 éves korában tündökölt a bölcsesség, amikor tanította az írástudókat. Építsük Isten országát – kérte az érsekúr szentbeszédének végén, - és ebben vigyen bennünket tovább ez a mai zarándoklat. Mise után meghallgattunk még egy rövid orgonakoncertet, elmélkedhettünk a tanultakról, elmondhattuk áldozás utáni imánkat.
Szentmise után lementünk az altemplomba Asztrik apát sírjához: nyitott kőkoporsóban egy csontváz, ott a püspöki bot fém díszítése, kehely, paténa, kereszt, gyűrű. Fantasztikus – és én a római márványtáblára emlékeztem. Micsoda kegyelem látni ezt a sírt!
Még egy kicsit időzhettünk a templomban, gyönyörködhettünk, az egyik atya ismertetőjét hallgatva, majd átmentünk az Érseki Kastélyba, ahol az Érseki Könyvtár is található. Itt 176ooo könyvet őriznek. Mind egyforma kötésben, kb. fele világi mű, fele teológiai tartalmú. 86 nyelven őriznek Bibliát, ezen kívül sok a lexikon is. Hatalmas formátumú, vastag könyvek, sok-sok nyelven írottak. Az Érseki Kincstár bejáratánál Szent István hermája (fejereklyéjének tartója) helyezkedik el, egy nagy csarnok közepén. Most nincs benne ereklye, „máshol őrzik” – mondta az idegenvezető, mert itt is mindent elmagyaráztak. Több szinten láthatók a kincsek. Nagyon tetszett a sok miseruha, gyönyörű, tarka, csillogó cérnákkal hímezve, összeértek a virágszirmok, levelek, nem is látszott az anyag, amelyre varrták – mind kézimunka. Tányérnyi, tarka rózsák, liliomok, kék ibolyák, szegfűk, fodros szirmú krizantémok. Hatalmas palástok, van, amelyik 13 kg. Külön vitrinekben őrzik a kelyheket, szentségtartókat, kereszteket. Mind láttam már, meg máshol is vannak ilyenek, ám amit még soha nem láttam: a püspöki mellkereszt tokját, természetesen, kereszt alakú. Elmosolyodtam, olyan kopottak voltak, mint nagymamám szemüvegtokja. Mindig úgy tudtam préselt papírból készült (?). Bordók voltak eredetileg (nagymamámé is), már elhalványultak, ugyancsak megkoptak. Nem is tudtam, hogy tokban tartják a mellkeresztet…
Napunk egyik érdekessége volt még a tájház megtekintése. Már az udvarba lépve látszik a kalocsai minta a ház falán, de a legszebbet a belső terek mutatják. A konyha, a tisztaszoba, nappali, mind festve, ügyes pingáló asszonyok kezét, türelmét, szépségérzékét tükrözi. Fehér falak mindenütt, és jól mutatnak a tarka, élénk színű minták. A banyakemence büszkén mutatja magát, az is virágdíszbe öltözött. Nem is a bútorok a lenyűgözőek, hanem ezek a festett remekművek. Alkalmunk volt emléktárgyat, vagy kézimunkát is vásárolni.
Végül idegenvezetővel gyalogos sétát tettünk a központban, a főutcán, megtekintve néhány nevezetességet, épületet, szobrot, majd felüdülni betérhettünk egy-egy cukrászdába, kávézóba, hogy erőt gyűjtve indulhassunk haza.
Tartalmas, léleképítő, élményekben gazdag, tarka, vidám napunk volt. Istennek hála a szép őszi időért, a cirógató napsugárért. Köszönjük a KÉK vezetőségének a szép célpont megválasztását, valamint a szervezést!
Szeretettel, Margit
