A Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében biblianap lett megtartva Nagykikindán nyolcadik alkalommal június 16-án a Szent József tiszteletére szentelt lelkigyakorlatos házban. Az elõadó Ft. Dr. Benyik György, a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Fõiskola Biblikus Tudományok Tanszékének professzora, a Szegedi Biblikus Konferencia igazgatója Jézus pedagógiája a példabeszédei tükrében címmel tartott három részbõl álló igen tartalmas elõadást. Az elsõ rész a példabeszédek célja az Ószövetségben, a második a hasonlat és parabolamûfaj céljáról, a harmadik viszont Jézus egyes példabeszédeinek értelmezésérõl szólt. A biblianap házigazdája Koncz Tibor atya, a nagykikindai szervezõ Dömösi Mária csoportvezetõ volt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szabó Károly, a KÉK elnöke. A biblianap a mintegy hatvan részvevõ számára szentmisével zárult. Ft. dr. Benyik György a példabeszédek céljáról szólt, és azok hatásáról. Az Ószövetségi Szentírásban vannak példázatok, de elgondolkodtató tartalmuk ellenére sem érnek fel Jézus példáihoz. Hasonlatokról szólt, és képi leírásokról, amelyek érdekessé és érthetõbbé teszik a Szentírást. Figyelemfelkeltõ eszköz, amellyel élni és bánni kell, közben mindenkinek meg kell küzdeni azzal, hogy nem hétköznapi tartalmat adjon tovább. Nem elég egy szöveget meghallgatni és megtanulni. Példaként, csodás irodalmi tényezõként említette a magyar himnuszt. A világon nincs még egy népnek olyan himnusza, amely zsoltárparafrázis, imádság, fohász, de egyben történelmi értékelés is. Felidézi az emberben azt, hogy a saját életfolyama mennyiben hasonlít ehhez. Akkor hat, amikor több eseményt él és ért meg az ember, hiszen a szöveg ezzel arányosan érik meg – mondta Benyik atya. Az ószövetségben vallási igazságokra még éretlen emberek kaptak egy történetet, amelyen késõbb elgondolkodhattak, ahogyan Jézus szavain és a Biblia szövegének üzenetein is. Néha egy szó is megérinti az embert, történik ez akkor, ha a szó eléri a szívét, lelkét, kapaszkodóvá válik. Dr. Benyik György emlékeztetett Dávid király történetére is. A próféta szavai, amelyek célja az volt, hogy a vétkezõ felismerje tettei helytelenségét, ráébresztették azok súlyára. A király lelkében változás történt. Az elõadó a helyzetet a gyónáshoz hasonlította, és a gyónó beismeréséhez, amit hõstettnek minõsített. Ennek a felismerésnek a példája Dávid. A jókor, jól elmondott figyelmeztetés meg tudja változtatni az embert. Csapások érnek bennünket, át kell õket élni, ahogyan azt tették az üldözött szerzetesek is. Fontos tényezõ a nevelés, és fontosak az élettörténések. A bibliai szerzõ fájdalmát úgy mondja el, hogy közben nem bizonytalanít el, ellenkezõleg, felkelti a figyelmet, hogy bizonyos negatívnak ítélt események fontosak. A szentek szenvedtek, de a velük történtek megeresítették õket. A próbatételek erõsebbé tesznek. Eladása folytatásában Benyik György atya a hasonlatokról (hasonlóságokon alapuló szóképekrõl, amely során a képi és a tárgyi elem egymással párhuzamban állnak), és a parabolákról (a mindennapi életbõl merített erkölcsi tanulságot példázó elbeszélésrõl) szólt. Parabolák ötvenszer fordulnak elõ az evangéliumban és 48-szor a Máté, Márk és Lukács evangéliumában, amit együttlátó vagy szinoptikus evangéliumnak szoktunk nevezni. János evangéliumában kevés parabola van. A szinoptikusoknál többször metaforát jelent. A 15-16. századi magyar vallási irodalmat archaikus kifejezések jellemzik. A nyelv változik, átalakul, egyes szavak ma már nem használhatók, vagy nem használatosak. A szituáció átalakítja a beszédet. A metaforában legalább két jelentés van (pl. az élet sója: ízt ad az életnek, konzervál). Hasonlatnál két különbözõ között mindig a hasonlító áll középpontban, két különbözõ valóságot köt össze. Megfelelõ módon kell használni, mert az értelme átminõsül. A szimbólum a metafora képi része, vagy az abból származó szókép. Nehéz megmondani, hogy a kép vagy a szavak hordozzák az üzenetet. Ha a képet megmagyarázzuk, szavakkal már nem azt kapjuk, amit fordított esetben kapnánk. A példázatok a túlzásokra épülnek. A legnagyobb túlzás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát. Ettõl a meghökkentõ példától marad meg bennünk az aránytalanság érzete. Példázatnál a képi anyag a történés közben jelenik meg. Az eseménysorozatnak tanító jellege van, egységes akkor is, ha részletekre tagolódik (konkoly, tékozló fiú, játszó gyerekek, mustármag, rejtett kincs, elveszett drachma). Az elõadó Kányádi Sándor gondolatait idézve egy szituációra emlékeztetett, amikor a gyerek kukoricacsutkából tornyot épít, de a nagyapó ledönti csalódást okozva neki. Aztán az ölébe veszi, és magyarázni kezd: „Óriási vágyadból fogsz még építeni nagyobbat is, de a sors egy legyintéssel lerombolja azt is. Ne bánkódj, újra lehet rakni, csak amit nem kezdesz újra, azt szabad megsiratni.” A nagyapa oktat: a tragédiákra is fel kell készülni. Színes elbeszélés az irgalmas szamaritánus – váltott témát az elõadó. Egymást lebecsülõ etnikumokról van szó. Rablók támadtak valakire, mindenki magára hagyja. Levezetõ mondat: ki az én felebarátom? Az, aki segít. Aki átélte a segítséget, maga is nagylelkûvé válik. Rejtett beszéd mögött az isteni bölcsesség szólal meg, a görögök szerint. Az elõadó az allegória fogalmára is kitért. Az Ószövetségben az allegorikus képek nem gyakoriak, de Izajás, Ezekiel és Dániel prófétáknál, valamint a Bölcsesség könyvében megtalálhatóak. Az Újszövetségben az evangéliumok allegorikus tanítást is adnak, a csúcspont mégis a Jelenések könyvében van. Nem volt mindig mindenki jelen Jézus beszédénél, és Jézus beszéde nem azonos körnek szólt – hívta fel a jelenlévõk figyelmét az elõadó. Legtöbbször a sokaságnak szólt. Máté evangéliumában, különösen a 13. Fejezetében példázatokat találunk. Bizonyos szituációkra oda kell figyelni, az események késõbb érnek be. Korábban hallott példa az emberi érlelõdés kapcsán válik teljesen érthetõvé. Jézus szóbeli hagyománya és az egyházban rögzült evangélium eltér. Az evangélium szövegei más idõben és más szituációban születtek, azokat írták le, ami tanításként használható az egyház számára, de a hallgatók már mások. Érdekes, hogy a legtöbb példázat Lukács evangéliumában van (pedig szinte biztos, hogy földi életében nem látta Jézust), az anyagot összegyûjtve rögzítette a szemtanúk elbeszélése által. Amíg Jézus életének szemtanúi éltek, nem írtak evangéliumot, mondván, hogy az írás kevesebbet hordoz, mint a szemtanú, aki el tudja mondani Jézus szavait, de a szituációt is körül tudja írni. Jézus példázatainak vannak másodlagos üzenetei, a keresztény közösségnek szólnak, annak növekedésére vonatkoznak, vagy missziójával kapcsolatosak. A bevezetõ formula elvont koncepcióra vonatkozik, a második részben a történet következik, majd a befejezõ mondás, amely önálló bölcsességként is hat. Elõadásának harmadik részében az elõadó más megvilágításban ismét az irgalmas szamaritánus történetét járta körül. Tipikus tanító történetrõl van szó. Jézustól azt kérdezték: ki a felebarát? A válasz: menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél. Hatásos. Ezután a sziklára épített ház példájával folytatta elõadását dr. Benyik György. A tanítást tettekre kell váltani, Jézus példázatai világosak. Abban az idõben az emberek tehetetlenek voltak a természet erejével szemben. A katasztrófa képe rámutat a hallgatott Ige tettekre váltásának fontosságára. Ha a tettek és a szavak egybevágnak, az eredmény nem marad el. A történetben prófécia is van. Látták Jeruzsálem egyetlen templomának lerombolását. A próféciából rájöttek, hogy egy templom addig marad meg, ameddig az oda járó hívek tetteikkel kiérdemlik azt. Jézus a feljegyzetteknél sokkal több példabeszédet mondott el, a legfontosabbakat összegyûjtötték, mindet lehetetlenség lett volna. A magvetõ majd a tékozló fiú példáján keresztül az elõadó rávilágított a mai történésekre is. Jézus nem csak példabeszédeket mondott, a tettek és a cselekedetek egységérõl szólt. Isten adja meg, hogy ehhez tudjunk közelíteni! Köszönet az elõadónak, a szervezõknek.