Miskolczi József, a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) alelnöke a szervezet óbecsei nyilvános tribünjén Istenben hinni és politizálni címmel tartott elõadást április 13-án a belvárosi plébánia hittantermében. A téma igen szokatlannak tûnt, talán megosztónak is, és megannyi kérdést vetett fel az elõadásra váró megjelentekben. „Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom... S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít! A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak” – vallja Márai Sándor. – Igaza lehet? A hívõ embernek, vajon milyen feladatot szánt Isten? Rábízta a döntés jogát, megbízott benne. De vajon hol van, és egyáltalán létezik-e a határ, amit feltétlenül meg kell húzni az egyházi és a közélet között? Megengedheti-e magának, hogy befelé fordulva teljenek napjai, nem törõdve a körülötte történõ eseményekkel, az a küldetése, hogy a politikát hagyja a politikusokra, vagy ellenkezõleg, legyen a közélet aktív részese? Ezekre a kérdésekre várták a választ a tribün résztvevõi. Aztán sorjázni kezdtek a gondolatok. Tévhit, hogy a kettõ: a hit és a politika nem fér össze – kezdte elõadását Miskolczi József, a KÉK alelnöke, aki Boldog II. János Pál pápa apostoli buzdítására hívta fel a figyelmet, mely szerint az egyházi helyzet a világi hívõk aktív tevékenységét követeli meg. Senki nem maradhat tétlen. Világi hívõk társadalmi és politikai téren szolgálatot tehetnek és tesznek, a közjó megvalósítása érdekében nem maradhatnak le a politikában való részvételrõl, ami jogot és kötelességet jelent. Ezzel szemben az egyéni törtetés érdekében történõ politizálás erkölcsi veszélyt jelent. Az Egyház azok munkáját, akik vállalják a politikai tisztség terhét, méltónak a politika színterérõl, akkor az általunk képviselt normákat veszni hagyjuk. Ezért javasolta az elõadó, hogy ha eljön annak az ideje – szavazzunk, legyünk kampányapostolok. Tele vagyunk keserûséggel, senki nem ígér szebb jövõt, a csalódottság érzete, a nehéz idõk soha nem kerültek el bennünket, és ez most sincs másképpen. A hívõ ember kiváltságos helyzetben van, hiszen lélekben erõsebb az ateistánál. A napi terhet és a kihívásokat könnyebben viseli. Ha az adandó lehetõségeket elvetjük, az esély is elillan. A fentiek függvényében és az élet adta események közepette felmerül a kérdés, vajon kire tehetjük le bizalommal a voksunkat. A válasz az Istenben hívõ ember számára egyszerû: szavazzunk a keresztény értékek szerint politizálókra. A sajtó sok esetben sötét képet fest a jövõnkrõl, a politikusokról. Éppen ezért a tájékozódottság követelmény. Nehéz keresztény értékek szerinti politizálásra jó példát találni. A demokrácia fogalma kicsorbult, sokszor halljuk: a többség terrorját jelenti a kisebbség felett. Kitartóan keressük a keresztény értékmércéket. Vajon helyes-e gyûlölni azokat, akik más párthoz, és nem a hozzánk közel állókhoz tartoznak? A politikai ellenféllel le lehet-e ülni, meg lehet-e egyezni vele? Az igazság egy része a másik félnél van. Lehetünk-e kizárólagosak? A hivatalos Egyház nem szól bele az egyéni döntésbe. Az egyéni értékmérce abban rejlik, amit egy vezetõ, vagy párt a nép érdekében tett vagy tesz. Máté evangéliumában olvasható: szeressétek ellenségeiteket – imádkozzatok! Szívleljük meg, imádkozzunk a politikusokért – ez a mi fegyverünk –, adjon nekik az Isten világos elmét a helyes döntésekhez. A hit nem pusztán magánügy. A politikát egyéni, csoport- vagy pártérdekek határozzák meg. Az egyén érdekét közös nevezõre kell hozni a közérdekkel. A hatalmat az igazság és a szeretet szolgálatába kell állítani. Nem ajánlatos szem elõl téveszteni, hogy a sikertörekvés bizonyos csoportok hasznára, és mások kárára fordulhat. Ne áruld el a lelkiismereted! Próbálj az ellenfélben testvért látni! Hívõkként hallgassuk meg a másik oldalt is, hiszen sokszor nem csak másokkal, önmagunkkal sem vagyunk elégedettek. Próbáljuk megtéríteni a hitetlent! A keresztények feladata a példamutatás, és a politikát nem lehet csak a politikusokra hagyni. Sokak számára meglepõ vagy zavaró tényezõ, hogy több magyar párt is megalakult. Logikus, hogy a magyar ember magyar listára szavazzon, hiszen a magyarság érdekvédelmét a magyar pártok tudják biztosítani. Sokszor úgy érzékeljük, széthúzás van a magyarok és a magyar pártok között. Tévesen hisszük, hogy csak egy párt megléte és mûködése a helyes – mondta az elõadó, számos példát felhozva az ellenkezõjérõl. A téma kiváltotta a jelenlévõk érdeklõdését, gondolatokat ébresztett. Az elõadás során, de utána is sokáig igyekeztek megtárgyalni a hallottakat, egymás között kifejteni a véleményeket.