Több mint százötven, vajdasági résztvevő előtt tartotta meg Az idők jelei címmel Ft. Dr. Osztie Zoltán a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke előadását a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) által szervezett lelki napon február 27-én Szabadkán.
Az előadót és minden résztvevőt Szabó Károly a KÉK elnöke köszöntötte.
Az első elmélkedés az Istennek szenteltségünkről szólt. Bajban van a világ, bajban Európa és vele mi is. Az értékek összekeveredtek. Boldogságunkat felsoroljuk, boldogulásunkban tévesen a hiányosságokat keressük. A boldogságot elsősorban önazonulásunkban kellene keresni, és önbecsülésünk megerősí- tésében. Mi hoz bennünket közelebb a boldogsághoz tette fel a kérdést az előadó és adta meg a megoldást: A boldogsághoz segít a hit válasza: az Úré vagyunk. Jézusom neked élek, Uram én a Tied vagyok, szent szívedben bízom, tisztíts meg és hívj magadhoz engem. Szükség van a pozitív szemléletre. A szentségre kaptunk meghívást. Isten szólít, megszentel minket. A szentség az életünk jelzője. Közösségben megújul az életünk. Ha hibázunk, nem esünk kétségbe. A teljességre törekvés Istentől indul nem magunkból. Szemlélőképességünkben kell fordulatot hozni. Szent szívedben bízom. A közösség a megtisztulás forrása. Meg akarunk tisztulni Jézus ajándéka által. Nagyböjti szent időszakban a boldogság alapfeltétele a megújulás, az IGEN, amellyel válaszolunk az ő felhívására.
Boldogságot a közösség megerősödése hoz. A KÉK és KÉSZ együttműködése is ezt szolgálja. Hasonló a hasonlónak örül. Amikor nem szorulunk érvekre, nem kell egymást győzködnünk, együtt tudunk működni, olyan kört hozunk létre, amely közel áll Jézushoz. Szép az olyan találkozás, amely során megosztva lelki és szellemi tapasztalatainkat erősíteni tudjuk egymást – mondta az előadó.
Közösség a család, azt kell újra sziklára építve megerősíteni, és nem új világot létrehozni.
A közösség részei és fenntartó erői az egyházi közösségeink is.
A helyi szervezetekben megerősített tevékenységre van szükség, vállalnunk kell a ránk szabott küldetést. A felelősség szolgálat, amellyel feladjuk a magunk önzését, passzivitásunkat.
Nagy gondként nehezedik ránk az elvándorlás ténye. Megengedhetetlen, hogy a fiatal magyar tehetségek gazdagítsák a minket lenézők társadalmát. Értelmiségiként, vándorokként fizikai munkát vállalnak. Ez a könnyebb megoldás keresése, anyagilag talán érdemes, lelkileg megnyomorít. Nem veszíthetjük el a következő nemzedéket a nemzet számára. Szeretteik körében élve kell megtalálniuk a boldogságukat. Nem a könnyebb utat kell választani, hanem az áldozat útját. Széles út és tág a kapu, amelyen a kárhozatba lehet eljutni. A helyes megoldás a nehezebből is adódik. Krisztustól tanulunk. Vállalta előttünk járva a szűk ösvényt, hogy bejusson atyja házába. Életünk során sok nehézséggel szembesülünk. Senki nem sziget és nem elég önmagának, mindannyian megpróbáltatások által jutunk el a mennyek országába.
A második elmélkedés témájául Osztie Zoltán atya: Helyünk a világban címet adta.
Hol a helyünk a világban, hol vagyunk otthon? Az elő- adó a választ az Irgalmas Szamaritánusról szóló idézettel magyarázta. A téma Krisztusról szól, aki odahajol, gyógyít, gondoskodik, haza vezet. Mi vagyunk az út szélére szorított rászorulók. Rászorulunk a Megváltóra és a megváltásra. A lehajló szeretetet tovább kell adnunk. A helyünk az út szélén van, rászorulunk Isten irgalmára. Nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. Lehajtott fejjel, Krisztus lábánál van a helyünk, mondta az előadó. Előadását további hasonlatokkal folytatta, a farizeusokkal, Lázárral, az elgurult drachmával, a báránnyal, a tékozló fiúval, kapcsolatos példabeszéddel. Isten irgalmas, mert értékesnek tart bennünket, a puszta létünket. Isten akart, életbe hívott minket. Isten szeretete a fedezete a ténynek hogy segít önbecsülésünknek. Általa élünk magunkkal kiengesztelődött viszonyban. Megesik, hogy elégedetlenségünket kivetítjük egymásra. Ismernünk kell saját gyengeségeinket és gyarlóságainkat. Ötven év feletti arcunkon már meglátszik a benső énünk. A harmonikus személyiség képe rajzolódik ki rajtunk, vagy az, hogy lelkünk ráncai elmélyülnek, láthatóan emelkednek lelkünk gyengeségei.
Nagyböjti szent időszakban a kiengesztelődés a feladatunk. Sértve, kegyetlenekké válunk, és adósokká. Erős az, aki el tudja engedni a sérelmeket. Értékes vagy! Más ezt nem veszélyeztetheti. Engesztelődj ki önmagaddal és a környezetteddel. Öröm. Mindig a követelményről, harcról teljesítmény kényszerről beszélünk. Kereszténységünk öröm, mert örvendezünk az Úrban, mert közösségben élhetünk benne. A keresztény életöröm ez a ti erősségetek – mondta az atya.
Az öröm másik oka, hogy telve van lehetősséggel a keresztény lelkület. Életünk, reményünk Istenhez fűződik. Jó, hogy keresztények lehetünk. Isten örökségének státusa az öröm oka, és a lehetőség, amellyel megajándékozott minket. Lehetőség az imádság, a keresztény élet lehetősége. Jó nekem az Úr oltáránál lenni. Az Úr átveszi a gondunkat, annak lelki terhét csökkenti. Tudom, hogy az Ő gyermeke vagyok. Gyönyörű, hogy keresztény lehetek – fejezte be gondolatébresztő elmélkedését Dr. Osztie Zoltán a KÉSZ elnöke.
A rendezvény, gyónási lehetőséggel keresztúttal és szentmisével zárult.
Az előadónak a tartalmas előadást, és minden megjelentnek a jelenlétet, a figyelmet, a közös éneket és imát Szabó Károly a KÉK elnöke köszönte meg.
