Keresztény Értelmiségiek Szövetségének XIII. kongresszusának margójára
Keresztény felelősségünk a teremtett világban
Isten kegyelméből, részt vehettem 2022. szeptember 17-én Szabó Károly vezetésével, nyolcad magammal - Ft Világos Miklóssal, Horváth Ft Dr Endrével, Szabó Hangya Terézzel, Stausz Edinával, Szilágyi Edittel, Dömösi Máriával - a Keresztény Értelmiségi Kör keresztény civil szervezetének küldötteként Budapesten, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége XIII. Kongresszusán, melyet a Keresztény felelősségünk a teremtett világban címmel tartottak meg a zsúfolásig megtelt Országház Felsőházi termében.
Csodálatos, kiváló emberek, mint Makláry Ákos, parókus, a KÉSZ-elnöke, Latorcai Csaba, parlamenti államtitkár, Dr Székely János, szombathelyi megyéspüspök, Zilinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, Nagy István agrárminiszter, Balog Zoltán, református püspök, Földi-Kovács Andrea, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumi tagja, Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója előadásainak lehettünk szem- és fültanúi.
Csodálatos volt együtt lenni a teremtésvédelmet átfogó szemléletet, a krisztusi életformát fontosnak tartó kiváló előadókkal. A felelősségük teljes tudatában gondolkodó emberekkel, akik számára fontos a holnap. Akik tudják, ahhoz, hogy a holnapot az utánunk jövő nemzedék is formálhassa majd, a ma felnőtt társadalmának kell/ene élnie azzal, a kezdetek kezdetétől, a teremtéstől kezdve kapott küldetésével, melyet Isten, amikor az embert a saját képmására teremve, erőt és hatalmat adva kezébe, rábízta a teremtett világot is, mondván “Hajtsátok uralmatok alá a földet!" Isten az embernek szánta ezt a valójában nagyon különleges pozíciót! Uralkodói pozíciót, sáfárságot! Pozíciót, ami még véletlenül sem a kihasználásról, kizsákmányolásról szól, és nem is arról, hogy kényem-kedvem szerint bánhatok mindenkivel, mindennel. Kötelességről, felelősségről szól és arról, hogy Isten munkatársaként ma az én feladatom (is) a világ, az új nemzedék világának formálása, akár a teremtésvédelem által, melynek nem titkolt célja segíteni, jobbá szeretni és megtartani a fiatalokat. Nyilván ez nem elég, de ha így törődünk velük, megérthetjük őket. S amikor a felnőtt megérti az ifjút, az képes lesz érezni a feléje áradó szeretetet, a legerősebb kapaszkodót, a hitet. Akkor bennük is kialakulhat valami újszerű, nagyon különleges formájú kapcsolat Istennel, mely a lelki-szellemi aktivitás mellett, teljes embert kívánó fizikai cselekvésre is késztetheti.
Sáfárkodásra.
A legtöbb ember tudja mit jelent a sáfárkodás. Annak felismerését, hogy mindenünk, amink van, Isten ajándéka. Hálát. Tehetségeinknek hasznosítását és nagylelkű megosztását másokkal, ahol a tehetségek magukban foglalnak időt, talentumokat és kincseket is. Még a Magyar nyelv értelmező szótára értelmében is a sáfárkodik (tárgyatlan ige) jelentése: a rábízott anyagi eszközökkel abban a tudatban gazdálkodik, hogy előbb-utóbb számot kell adnia róla. Késő délután, miközben a szűnni nem akaró eső szürke ólomfüggönyét áttörve hazafelé araszoltunk az autópályán, lelkem mélyén felsóhajtott a bizonyosság, a pozitív válasz, a nap folyamán folyton, többször is feltett kérdésekre: „Miért szükséges a teremtésvédelem? Miért fontos, hogy egy-egy pillanatra kilépve a körforgásból, lelassítva a lépteinket megválaszoljuk a: Megtettem-e mindent, ami tőlem tellett? Jól sáfárkodtam a tehetségemmel? Tudok-e örülni annak, amim van?” Igen, mert „Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.” Konfuciusznak, a Kelet egyik legismertebb bölcsének a gondolata ez. És mennyire jó ez a megfogalmazás. Hiszen, ha Isten segítségével sikerül megtalálni a foglalkozást, amit inkább szolgálatnak, hivatásnak mondanánk, melyben a munka, nem is munka, a másokhoz odaforduló élet egyre közelebb visz az Istentől kapott ajándékok kibontásához. S a válaszban, a megerősítésben felcsillant az isteni kegyelem ajándéka, a felismerés, hogy alkalmas eszközök lehettünk és lehetünk a Jóisten kezében ahhoz, hogy a Tőle kapott talentumokkal jól sáfárkodva, Isten dicsőségére, betölthessük hivatásunkat. S ezekkel az Istentől kapott különböző, sokszínű ajándékokkal jól sáfárkodva, egymást szolgáljuk. Erről beszél első levelében Péter apostol is:..„ki-ki milyen ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten kegyelmének jó letéteményesei legyetek, aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék” (1Pt 4,9-11)
Igen, a talentumok különbözőek, ezért különbözőek a feladatok is, aminek teljesítése kötelességünk, hiszen mi vagyunk Isten titkainak sáfárai. (És milyen jól rendezte el a Mindenható, hogy a kapott talentumok különbözőek! Gondoljuk csak el, hogy a világ sokszínűségben milyen csendes lenne az az erdő, ahol csak egyféle madár énekelne!! )
A sáfárkodás, a szolgálat olyan, mint a szeretet: ha bezárjuk, és nem osztjuk meg, akkor az egyre kisebbé válik, ereje gyengül, és végül könnyen kiüresedik. Ezért, ha élünk a szerető sáfárság ajándékával, és megosztjuk környezetünkkel, akkor ereje egyre erősebb lesz, nem fogy el, hanem sokszorozódik. A jól sáfárkodás, szolgáló élet. Nagy áldás, végtelen isteni kegyelem, hogy ember lehetek az Isten által teremtett tökéletes világban.
Klemm Valéria
