A Keresztény Értelmiségi Kör ismétlődő, prózai és kötelező feladata az évi közgyűlés lebonyolítása. Azonban a civil szervezet ezt a kötelezettséget is igyekszik olyan előadással, találkozóval, vendégekkel érdekessé, emlékezetessé tenni, amely vonzóvá teszi a Barátkozási Napot. Nem volt ez másként idén sem. A Család, ahol az élet elkezdődik és a szeretet soha nem ér véget jelszót kiemelő találkozó valóban sikeres volt. Nemcsak azért, mert Vajdaság több mint tíz településéről, ismét csak több, mint 120 KÉK tag és szimpatizáns jött el a Horgos melletti Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos Házba, hanem mindenekelőtt az előadóknak köszönhetően. Ugyanis két, pontosabban három előadást hallgathattak meg. Az első elmélkedést ugyanis Ft. Palatinus István, magyarkanizsai plébános Családkongresszus 2022, az Amoris Laetitia jegyében címmel, míg a második előadást Nt. Harangozó László, szabadkai református lelkész és felesége Gyöngyi tartották az egész nap jelmondatának értelmében.
Az összejövetel elején Szabó Károly, a KÉK elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Palatinus atya és Harangozó lelkész úr közös, ökumenikus Istentiszteletet tartottak. Majd Palatinus István atya az ókori családról, az akkori életről, az akkori modellről beszélt. Arról, ahogyan Pál is fogalmaz: „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1 Kor 11-11). Mert a családban a férfi a védelmező, oltalmazó - emelte ki az előadó -, mint egy burok veszi körül a családot, és megvédi minden káros hatástól. A férfi és nő egysége pedig azon alapszik, hogy minden összetartozik, ahogyan azt az Isten megalkotta. Ugyanakkor arra is kitért az előadó, hogy a Názáreti Szent Család példája, ma a XXI-ik században nem igazán talál követésre, mert megfogyatkozott az emberekben és így a családokban is a hit. Mert csak a hit tud igazi értékrendet teremteni, ami a jól működő családok egyik fő eleme. Arra külön felhívta a figyelmet, hogy a keresztény életforma lényege a szeretet. Palatinus atya előadásának második fele János evangéliumának azon részén alapult, amelyben a szeretet fontosságáról szól: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!” (Jn 13,34). Arról ugyancsak szólt, hogy mit jelent, vagy jelenthet az egyház, a hívő világ számára a tény, hogy Ferenc pápa tavaly októberben „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és küldetés” elnevezéssel meghirdette a szinódusi folyamatot, amely 2023-ig, a tizenhatodik püspöki szinódus rendes üléséig tart. A szinódus egy egyházi esemény, melynek főszereplője a Szentlélek, ismertette az előadó. A szinódusnak három kulcsszava van: közösség, részvétel és küldetés. Ezek jegyében kell megélni a szinódust. Mindezt pedig könnyebbé teszi, ha annak az imának a szellemében éljük meg ezt a szinódust, amellyel Jézus esdeklően fordult az Atyához övéiért: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Erre kaptunk meghívást: az egységre, a közösségre, a testvériségre, mely annak átérzéséből fakad, hogy Isten egyetlen szeretete ölel át bennünket, hangsúlyozta Palatinus atya. Ezzel kapcsolatban tért ki újra a családok hatalmas erejére, hiszen minden házasságban ott van Jézus, aki mindent megold még ma is, amikor a családok oly nehéz helyzetben vannak. Ebben a hónapban Róma városa ad otthont a Családok Világtalálkozójának. A mostani világesemény különlegessége, hogy a római központi rendezvénnyel párhuzamosan a világ számos katolikus egyházmegyéjében szerveznek családtalálkozót, Ferenc pápa kérésének megfelelően. A rendezvény, amelynek témája: „Családi szeretet: hivatás és út az életszentséghez”, ennek keretében szervezik meg a Családok Fesztiválját is, illetve a pasztorációs kongresszust, amely eltér a korábbiaktól, vagyis nem akadémiailag felépített konferencia lesz teológiai-doktrinális tartalommal, hanem a találkozás és a meghallgatás pillanatai. A cél „a pápa által választott téma kidolgozása, figyelembe véve az Amoris laetitia (apostoli buzdítása a családban megélt szeretet öröméről, amely 2016-ban jelent meg magyar nyelven, és amely elsősorban lelkipásztori szempontok mentén haladva megerősíti az evangéliumi tanítás változhatatlanságát, ugyanakkor a szeretet és az irgalmasság szellemében önvizsgálatra, a testvéri odafigyelés fontosságára, az önhibájukon kívül reménytelenségbe süllyedt házasfelek és családtagok segítésére bátorítja a püspököket, a lelkipásztorokat és minden katolikus hívőt, hiszen – ahogy a Szentatya a buzdítás 1. pontjában írja – „A házasság válságának számos jele ellenére a család utáni vágy továbbra is eleven, és ösztönzi az Egyházat, főként a fiatalok között. E vágy válaszaként a családra vonatkozó keresztény üzenet valóban örömhír.”, néhány határozott iránymutatását, amely szöveg nagyon világos tervezési vonalakkal mutatja be a családpasztoráció lehetséges fejlődését a következő években”. A kongresszus öt fő konferencia köré épül, amelyek számos alapvető témával foglalkoznak, mint például a családok nehézségei a mai társadalmakban; a párok felkészítése a házaséletre, valamint néhány „egzisztenciális perifériahelyzet” a családon belül. fontos dolgokról lesz, mert „Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg.” (Mk3,25)
A Barátkozási Nap második részében Nt. Harangozó László, szabadkai református lelkész felesége Gyöngyi, diakonissza. A házaspár négy fiúgyermeket nevel. A lelkész kérdéssel kezdte az előadását: Mi a család, kérdezte és azonnal meg is válaszolta: Családnak nevezik azt a csoportot, amely rokonszintű és valamilyen módon él. Illetve: a család szó a latin famulus-ból származik, ami azt jelenti: „szolga” vagy „rabszolga”. Valójában az ősi időkben a kifejezés magában foglalta a mester házának rokonait és szolgáit. A szociológia szerint a család kifejezés az apa, az anya és a gyermekek által alkotott minimális társadalmi egységet jelenti. A törvény szerint a család olyan kapcsolattartó csoport, amely kapcsolatban áll a kapcsolat mértékével. Míg a jogrendszer a kapcsolatok három típusát határozza meg: vérviszony: olyan emberek, akik ugyanabból a szülőből származnak; rokonság affinitáson: kapcsolat, amely a házastárs és a házastársa között született; és civil kapcsolatok: örökbefogadás. A Szentírásban pedig így ez a szó nem szerepel, hanem egyszerűen háznak nevezi a családot: „Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” (ApCsel 16,15). Az előadó leszegezte: a házasságban kell, hogy legyen élet, mégpedig olyan, amelynek alapja van. Az alapot pedig Isten képezi, mert Isten nélküli házasság csak szövetkezés, Istennel pedig erős szövetség! Hiszen Isten szentnek tekinti a házasságot, emelte ki Harangozó lelkész, elég csak Szent József példáját említeni. Máté evangéliumát idézte ennek kapcsán: „Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19, 3-6). A házassággal ugyanis új teremtés kezdődik, szögezte le az előadó, majd hozzátette, a házasságban ugyanis eggyé lesz a férfi és nő értékrendjében, lelkében, hitében. Sok mindenben igazodunk mi is a mi házasságunkban egymáshoz, jegyezte meg a lelkész miközben a Prédikátorok könyvét idézte. Majd végül, de nem utolsó sorban a Talentumok példázata által nyújtott megoldásokat javasolt pl. egy-egy családi beszélgetéshez (Minden családtag mondjon legalább egyvalamit, amiben tehetséges. Hogyan segíthetnek egymásnak a tehetségeik fejlesztésében? Arról, hogy a tehetségeik használata miként segít másokat, és miként fejezi ki a hálát a Mennyei Atya iránt. Feladat lehet, hogy a családtagok fedezzék fel egymás tehetségeit, és osszanak meg egymással naponta egy őszinte dicséretet. Ezután a lelkész felesége Gyöngyi, diakonissza szólt a találkozó résztvevőihez. Elmondta többek között, hogy az jó férj, aki Istenben bízik, aki jó és felelőségteljes vezető. Egy ilyen férj mellett a feleség boldog, mondta az előadó, majd hozzátette: a férjnek feladata is van, mégpedig az, hogy szeresse a feleségét és feltétel nélkül adja magát a családnak, gondolkodásával, teljes lelkével támogassa a családját. Mindezektől függ az, hogy milyen társ lesz a feleség. A lelkészné kiemelte még: ilyen feltételek mellett úgy fog engedelmeskedni a feleség férjnek, mint az Úrnak, vagyis aláveti magát, mint az egyház Krisztusnak. A szeretet mindkettőnk részéről feltétel nélküli, mondta el a diakonissza majd Mózes második könyvét idézte: „Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak – az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve –, és ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Ekkor Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek.” (1,15-19).
Az elgondolkodtató, tartalmas előadások számtalan témát szolgáltattak a résztvevőknek, még az évi közgyűlést követően is, további beszélgetésekre, egy-egy nézet ismertetésére és a különféle gondolatok, nézetek kifejtésére.
Különleges, elgondolkodtató volt idén is a Keresztény Értelmiségi Kör Barátkozási Napja. (KÉK)
