Evangélium - 2020.08.09.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 19. vasárnap

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: ,,Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!'' Erre Péter odaszólt neki: ,,Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!'' Ő azt mondta: ,Jöjj!'' Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: ,,Ments meg, Uram!'' Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: ,,Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?'' Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: ,,Te valóban az Isten Fia vagy!'' /Mt 14, 22-33/
 

                  

                                                      A csend az Úrral való találkozás közege

Krisztusban kedves testvérem!

Illés próféta az északi királyságban működött. Küldetése az volt,hogy a népet szavával és tetteivel vezesse vissza ai egy igaz Istenbe vetett hitre. Az uralkodó Áháb király és felesége Jezabel királyné pogány vallást vezettek be az országban. A nép elpártolt Jahvétól és a pogány szokásokat kezdték követni. Illés próféta kitartott a küldetésében, de a sok kudarc miatt egy pillanatban azt érezte, hiábavaló az egész élete. A Királyok első könyvének 19 fejezetében van lejegyezve, hogy Illés próféta egy messzi vidékre, a Hóreb hegyéhez menekül. Kimerülten, csalódottan megy és már a saját halálát is kívánja. (vö. 1Kir 19,4).

A mai olvasmány arról számol be nekünk, hogy az Úr megszólítja a barlangban bújkáló és szomorkodó Illés prófétát:„Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.” (1Kir 19,11-12).

Krisztusban kedves testvérem! Illés próféta története rámutat arra a nagy igazságra, hogy az Úr szavára hallgatók nagyon sok nehézséggel kell hogy szembenézzenek. Ez most, a mai időkben is így van. Illés próféta is ember volt, bántotta a kudarc, az emberek ridegsége. Mi is talán sokszor úgy vagyunk vele, hogy jó lenne feladni ezt az életformát amiben élünk, és hasonlóan kellene cselekedni, élni, mint az emberek nagy része. Illés prófétának azonban az Úr egy nagy jelet mutat. Nem a szélviharban, vagy a földrengésben mutatkozik meg neki, hanem éppen a csendes szellő fuvallatában. Isten a lélek csendjében nekünk is megmutatja magát, megvigasztal, bátorít minket. Manapság is nagyon fontos, hogy az ember találjon időt az Istennel való találkozásra. Nagyon sok szép lehetőség van erre. A templom csendjében a tabernákulum előtt, a természetben, a lakásunkban, mi is tudunk Illés prófétához hasonlóan találkozni az Úrral. Keressük a lehetőségeket, hogy minél több időt tölthessünk Istennel. A mai rohanó világtól néha el kell szakadni. A csendben, Istenre figyelve nyugalmat találhatunk, és a bennünk kavargó kérdések is megválaszolásra kerülnek.

Kegyelem és béke legyen veled!

Eseménynaptár

Szeptember 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30