Evangélium - 2020.07.19.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 16. vasárnap

 Abban az időben:
    Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: ,,A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: »Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?'' Az így válaszolt: ,,Ellenséges ember műve ez.'' A szolgák erre megkérdezték: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?'' Ő azonban így felelt: ,,Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!''
    Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: ,,A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.''
    Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: ,,A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.''
    Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott:
        Példabeszédekre nyitom ajkamat,
        s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
    Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: ,,Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!'' Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt:
    ,,Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti -- az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában.
    Akinek van füle, hallja meg!'' /Mt 13, 24-43/

               

                           “Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja…” (Bölcs 12,15a)

Krisztusban kedves testvérem!

A Bölcsesség könyve kb Kr. e. 50-ben keletkezett az alexandriai zsidó diaszpórában. A hazájuktól távol élő zsidókat nagyon sok veszély fenyegette. Elsősorban a vallásuk került veszélybe, hiszen a görög vallás teljesen más istenképet állít az ember elé. A zsidók  élete az egyetlen Istenbe-Jahvéba vetett hiten alapul. A pogány vallásosság azonban nagyon sok mindent másként értelmez. A szent szerző, aki Szentlélektől ihletve fogalmazza meg a mondanivalóját, a Bölcsesség könyvével szeretne útmutatást adni a zsidóknak, akik a pogány közegben élnek.

A mai olvasmány eme néhány verse kiemeli Isten hatalmát, Isten egyetlenségét: Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné (Bölcs 12,13) és ugyanakkor pedig hangsúlyozza Isten irgalmasságát is.

Az ószövetségi gondolkodás eme későbbi szakaszában már teljesen világossá vált, hogy Jahve elsősorban nem a büntetés és a megtorlás Istene. Ő az Egyetlen Isten, aki emberszerető Isten, és mindig megadja a lehetőséget az embernek, hogy megváltoztassa életét. A megtérés lehetősége mindig adva van:” Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.”(Bölcs 12,18).

A szent szerző rámutat arra, hogy Isten a hatalmát és erejét nem a büntetésben és a megtorlásban mutatja be, hanem az irgalmasság gyakorlásában. A bűnös ember mindig kap egy új lehetőséget hogy megváltozzon és visszatérjen az Úrhoz.

 A mai olvasmány üzenete az utolsó versben fogalmazódik meg: Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.(Bölcs 12,19)

A hívő ember tehát azt a küldetést kapja, hogy fogadja be Isten irgalmas szeretetét és ugyanakkor a világban működve tanúskodjék is róla.

Eseménynaptár

Szeptember 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30