Evangélium - 2020.03.08.

Szerkesztette: Masa Tamás

Nagyböjt 2. vasárnapja

     Abban az időben:
    Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: ,,Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!'' Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!''
    Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, és ne féljetek!'' Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.
    A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: ,,Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!'' /Mt 17, 1-9/

                                           

                                  “Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”(Ter 12,3b)

      Krisztusban kedves testvérem!

      A mai vasárnap olvasmánya Ábrahámot állítja elénk. Az elmúlt vasárnap a bűnbeesés történetét hallottuk. Ősszüleink nem engedelmeskedtek az Úr parancsának, és lehallgattak a kísértőre. Megtörtént a nagy baj. Az ember elvesztette Isten barátságát, megjelent a világban a bűn, és az ember halandóvá vált. A Teremtés könyvének egy jó része (12-25 fejezetek) Ábrahám ősatyánk történetét tárják elénk. Ő a Krisztus előtti 19. században élt, és az Szentírás a hit embereként emlegeti. Ábrahám történetében is az a lényeg, hogy Isten az, aki megszólal, és meghívja Ábrahámot. Abban az időben amikor még nem voltak szervezett államok mint manapság, nem volt éppen nagyon könnyű csak úgy elvándorolni egyik helyről a másikra. Ha valaki elhagyta saját törzsének a területét, abban a pillanatban megszünt a törzsétől kapott támogatása. Ábrahám meghívást kap, hogy vonuljon ki földjéről, és menjen arra a helyre, amelyet az Úr mutat majd neki. Nem lehetett könnyű döntést hozni. Elhagyni a megszokott lakóhelyet, a rokonságot, a barátokat, egyszóval mindent. Ábrahám mégis nem a saját érdekeit helyezi előtérbe, hanem Isten szavát. Megígérte neki ugyanis az Úr, hogy ha elhagyja földjét, és mindenét, akkor:” Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. 3Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (Ter 12,2-3)

     Krisztusban kedves testvérem! Nagyböjt napjaiban most mi is meghívást kapunk az Úrtól. Megszólal az Úr a mi életünkben is, és egy nagy utazásra hív bennünket. A Nagyböjt szent negyven napja, nagyon nagy alkalom a lelki utazásra. Ábrahám módjára merjünk mi is ráhallgatni Isten szavára. Merjünk kilépni a megszokott, “biztonságosnak” vélt kis kuckónkból. Engedjük meg, hogy maga az Úr vezessen minket ezen az úton, Isten ígérete nekünk is szól: “ Megáldalak és naggyá teszem nevedet…” (Ter 12, 2). Igen. Isten valami nagyot akar tenni az életünkben. Merjünk ráhagyatkozni, és biztosan megteremjük majd a kellő gyümölcsöket, és az idei Nagyböjt valóban a kegyelem ideje lesz a számunkra!

     Az Úr legyen veled!

Eseménynaptár

Június 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30