Evangélium 2019.09.15.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 24. vasárnap

     "Abban az időben:
     A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.''
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

     Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.''
     Majd így folytatta: ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.

     Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.
     Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«

     Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
    Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«

     Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«''

                    

                              „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen….”(Kiv  32,11)

     Krisztusban kedves testvérem!


     A Kivonulás könyve elbeszéli nekünk, hogy miként vezette ki az Úr Izrael fiait Egyiptomból, mi minden történt a negyvenéves pusztai vándorlás alatt és azt is hogy miként történt a szövetségkötés a Sinai hegynél. Nagyon is szép olvasni ezt a bibliai könyvet, hiszen nagyon jól láthatjuk benne, hogy Isten mennyire a szívén viseli választott népének a sorsát. Ugyanakkor  ez a könyv bemutatja azt is, hogy akármnnyire volt lelkes a nép a szövetség megtartásában, egy pillnatban elpártolt tőle. Amíg Mózes fenn volt a hegyen, a nép egy aranyborjút készít és azt kezdi imádni. Az Úr haragja fellobban népe ellen, és el akarja pusztítani. Mózes ebben a történetben mint közbenjáró jeélenik meg. Ha visszaemlékezünk a néhány vasárnappal ezelőtti olavsmányra, ahol Ábrahám jelenik meg hasonló funkcióben. Itt Mózes könyörög az Úrhoz a nép érdekében, és Ő megkíméli őket.
     Krisztusben kedves testvérem! Az olvasmány amit hallottunk, rámutat arra, hogy az ember hajlamos a bálványmádásra, vagyis Isten elé helyezni más, értéktelen dolgokat. A mai kor is, mint ahogyan már néhányszor említettük ezt hozza magával. Nagyon sok értéktelen, vagy mondhatnám felesleges dolog előtt hódól az emberek sokasága. Az igazi Istenbe vetett hit és az igazi vallássosság sokszor a háttérbe szorul. Ez a mai idők „aranyborjúja” Nekünk keresztény híveknek hivatásunk az, hogy Mózes módjára példát mutassunk és közbenjárjunk az Úrnál az eltévelyedett embertársainkért. Isten irgalmassága nem szűnik meg soha,ezért nekünk kell az irgalmasság gyakorlásával, azzal hogy közbenjárunk másokért, bemutatni az embereknek Isent, aki nem a romlását akarja népének, hanem az üdvösségre akarja elvezetni.
     Legyen a mai olvasmány segítség a számunkra. Legyünk mindig nagyon figyelmesek. Az irgalmas Isten jóságáról tegyünk tanúságot az emberek előtt, és az eltévelyedetteket segítsük vissza az üdvösség útjára!

 

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31