Evangélium - 2019.08.04.

Szerkesztette: Orcsik Károly

Évközi 18. vasárnap

     Abban az időben:
     Amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: ,,Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.'' Ő így válaszolt neki: ,,Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?''
     Majd a tömeghez fordult: ,,Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.''
     Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!
     Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
    Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.'' /Lk 12, 13-21/

            

                                           Mije marad az embernek minden fáradozásából?

     A Prédikátor könyve, melyből mai olvasmányunk is származik, mérlegeli a földi javak értékét és a következő megállapításra jut: Minden hiábavalóság!

     A könyv szerzője a következőképpen érvel: nem birtokolhatunk semmit, mivel a földi javak egyik kézből a másikba vándorolnak. Hogyan mondhatnánk tehát: „Ez az enyém!” vagy „Ez a tiéd!”? Ma ugyan te birtoklod, de holnap már másé lesz. A földi értékeknek tehát voltaképpen nem is birtokosai, hanem sokkal inkább ideiglenes őrzői, felhasználói vagy haszonélvezői vagyunk. Ha tehát ez így van – állapítja meg a Prédikátor könyve – akkor minden hiábavaló. A rádió hirdetéseit hallgatva vagy adok-veszek közösségi oldalak kínálatát böngészve nap mint nap szembesülünk azzal a ténnyel, hogy bebútorozott családi házak és lakások, valamint különféle ingóságok garmadát kínálják fel eladásra kedvezményes áron. Egy egész emberi élet vagy több generáció munkájának gyümölcse áron alul kerül kiárusításra. Érhető, hiszen semmi értelme több házat birtokolni egy-egy vajdasági faluban vagy kisvárosban, különösen akkor nem, ha egy család külföldre távozik a jobb megélhetés reményében. Amiért egyes családok vagy sok esetben több generáció fáradt, most idegen kezébe kerül, ráadásul a valós érték töredékéért.

     „Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. (Préd 2,21)

     A Prédikátorral együtt mi is mondhatjuk tehát: „Minden hiábavaló!” – amennyiben egy-egy emberi élet értelmét gazdagon bebútorozott családi házak vagy gondosan felszerelt gazdasági udvarok pillanatnyi piaci értékében akarjuk mérni. Ezért valóban kár volt annyit küzdeni, dolgozni, spórolni és nélkülözni. „Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében?” (Préd 2,22)

     A Prédikátor könyve azonban nem általánosságban beszél az emberi élet hiábavalóságáról, csupán azon lét értelmetlenségével szembesít minket, amelynek célja kizárólag a földi javak birtoklásában merül ki. Isten létén és az ember belé vetett hitén kívül minden más dolog értéke relatív, megléte, fenntarthatósága és birtoklása mulandó. A Mindenható életünk valódi sziklája, az egyetlen kincs, melyet magunkénak tudhatunk. Az Istenbe vetetett hit és az ebből fakadó cselekedeteink képezik életünk valódi értékét, amely nem enyészik el és örökké a miénk marad.

     Javaink áron alul történő kiárusításán kívül azonban akad egy sokkal nagyobb probléma is a vidékünkön élő keresztények között: a megörökölendő javak körüli viszály. Környezetünkben újra és újra látunk az örökösödés kérdése következtében megromlott testvéri és rokoni kapcsolatokat. A mai evangélium e kérdéssel szembesít minket. „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”(Lk 12,13) Jézus nem akar döntőbíróként fellépni és igazságot tenni a testvérek anyagi természetű vitájában. Sokkal inkább a problémájuk gyökerére hívja fel fi gyelmüket: „Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12,15) Szüleinknek köszönhetjük, hogy a világon vagyunk. Megkeresz telésünkkel Isten fogadott gyermekeivé tettek. Ők neveltek fel bennünket, megtanítottak imádkozni, szeretettel halmoztak el, kitaníttattak, kenyeret adtak a kezünkbe, elindítottak önálló életünk útján.

     Ez a mi valódi örökségünk. Ehhez képest eltörpül az a néhány ezer euró értékű örökrész, ami miatt testvéri kapcsolatok romlanak meg. Szerezhetünk magunknak barátokat, de testvéreket soha. Mégis oly sokan áldozzák fel a testvéri kapcsolatot a kapzsiság oltárán.

    Gondolkodjunk el az álmában is tervezgető tehetős gazdáról szóló példabeszéd tanúságán, amely választ ad az olvasmányban és az evangéliumban felvetett kérdésekre: „Isten így szólt hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérem lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.” (Lk 12,20-21)

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31