Évközi 12. vasárnap

     "Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
     A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: ,,Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.''
    ,,Ti adjatok nekik enni'' – válaszolta. ,,Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.'' Mintegy ötezer férfi volt ott.

     Akkor meghagyta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.''
    Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat.
    Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
    Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.'' / Lk 9, 11 b-17/

      “Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét.” (Zak 12,10) 

     Krisztusban kedves testvérem!

     Zakariás próféta, az ószövetségi szentírás magyarázók szerint a babiloni fogság után kapta a meghívását, és a küldetése az volt, hogy a fogságból hazatért népet a templom újjáépítésére buzdítsa. Zakariás próféta rovid ideig működő próféta volt. A szentírási könyv első nyolc fejezete tulajdonítható a történeti Zakariás prófétának, a többi fejezetek, különböző próféták beszédeiből állnak (forrás: http://www.ktabkbih.net/info.asp?id=710).

     A ma hallott olvasmány egy elvetett, sokat szenvedő vezérről beszél, akinek a szenvedése és halála a bűnbánat és a megújulás forrása less. Az ószövetség szemszögéből ez a szenvedő vezér, lehet maga a lerombolt Jeruzsálem, vagy éppen az egész fogságba hurcolt nép. Nekünk keresztényeknek, ebből a szövegből maga Jézus alakja rajzolódik ki. Ő az aki sokat szenved azért, hogy megtérést és megújulást hozzon azoknak, akik reá tekintenek.

     A próféta szövegében, mint ahogy olvastuk, arról hallunk, hogy éppen a szenvedés által árad ki a jóindulat és az imádság lelke a hívekre. Ez valósággá vált Jézus szenvedésében, halálában és feltámadásában. A megdicsőült Krisztus kiárasztotta ránk a Szentlelket, aki minden igazság és kegyelem forrása a mi számunkra.

     Krisztusban kedves testvérem! A mai olvasmány nagyon szépen rá akar minket vezetni arra, hogy mindig Krisztusra tekintsünk, mert ő az, aki mindannyiunkat el akar tölteni az igazság és a szeretet kegyelmével. Benne találjuk meg a célunkat, és általa jutunk el az üdvösségre. Az Ő szenvedése, halála és megdicsőülése a mi örök életünk forrása.