Evangélium - 2019.06.16.

Szerkesztette: Orcsik Károly

Szentháromság vasárnapja  

     Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
    ,,Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
    Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
    Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.''
 /Jn 16, 12-15/

          

                                                 Minden, ami Atyámé, enyém is (Jn 16,15)

     Emberi fogalmainkkal igen nehéz hű képet festenünk a Mindenhatóról, a Szentháromság misztériumának esetében pedig szinte lehetetlen ez a feladat. Mesterünk sietsegítségünkre azzal, hogy búcsúbeszédében bepillantást enged a Szentháromság titkába. Hiszünk Krisztusban, mint Isten Fiában és az emberiség megváltójában. Az Atyaistenről való tudásunk pedig Jézus szavain alapulnak: úgy hiszünk Istenben, ahogyan ő megismertette velünk Atyját. A Fiú felhatalmazott minket arra, hogy Istent, hozzá hasonlóan mi is Atyánknak merjük szólítani. A krisztusiak számára ez bevett szokás lett az elmúlt közel kétezer esztendő alatt. Ám a Jézus korabeli zsidó világban, ahol Mesterünk arra buzdította követőit, hogy Istent „Abba”-ként, azaz Atyaként szólítsák meg, és ezzel valódi újdonságot hozott a választott nép fiainak életébe. A Mindenható, Jahve nevének puszta kiejtését is istenkáromlásnak minősítő zsidók számára. A Mester pedig arra biztatta övéit, hogy Atyjukként forduljanak a Teremtőhöz, a Mindenség Urához. Sokakat megbotránkoztatott a Miatyánk első elimádkozása éppúgy, mint Jézus megannyi más tette és kijelentése is, ami Atyja valódi mibenlétét, az emberek iránt érzett irgalmasságát kívánta kinyilatkoztatni.

     Jézus tanítása nyomán az oly távolinak és félelmetesnek tartott Isten egészen új arcát mutatja meg a világnak: ő a végtelen szeretet. Szeretet, amely a világmindenség teremtője és fenntartója. Isten szeretet és jóság, aki folytonosan kinyilatkoztatja önmagát.

     Jézus saját magát az Atyával egyenlőnek mutatja be: én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30) E kijelentéséért a zsidók azonnal meg akarják őt kövezni. A Mester apostolainak a következőképpen mutatja be az önmaga és a Mennyei Atya között fennálló egységet: „Aki engem lát, látja az Atyát is. (...) Én az Atyában vagyok és Atya énbennem.” (Jn 14,9-10) Jézus így kívánja apostolai tudtára adni isteni mivoltát. Emellett hitet tesz a Fiúnak az Atyával való egyenlőségéről és a kettejük között a Szentlélek által fennálló megbonthatatlan egységről is.

     Mennybemenetele előtt Krisztus megígéri apostolainak a Vigasztalót, a Szentlelket. „Nem
magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” (Jn 16,13-14) A Szentlélek tehát az apostolokkal marad és része lesz mindazok életének is, akik majd az ő szavukra hinni fognak.

     „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.” (Jn 16,12) Az apostolok hite ekkor még nem elég erős ahhoz, hogy mindent befogadjanak, amit Jézus számukra kinyilatkoztatni kíván. Még nem készek arra, hogy elfogadják azt az örökérvényű, az evilági léten messze túlmutató igazságot, aminek ismeretével meg szeretné ajándékozni őket. Még képtelen arra, hogy teljes egészébe felfogják és magukévá tegyék Mesterek szavait. Elsősorban azért van így, mert az apostolok saját koruk emberei, akiket a zsidó vallás és közgondolkodás formált, ezért Jézusban még mindig a dicsőséges Messiás király személyét látják. Ezért az apostolok Jézus földi élete során nem tudták működésének isteni üzenetét annak teljes egészében felfogni. Ez csupán emberi erőből lehetetlen feladat is lett volna számukra. Ezért szükséges, hogy Isten velük maradjon, ezt pedig az éltető Szentlélek, az Igazság Lelkeként teszi meg. A minket Atyaként szerető Isten nem akar magára hagyni bennünket az örök isteni igazság megértésének rögös útján, ezért a Bölcsesség lelkeként örökre velünk marad.

     Fontos leszögeznünk, hogy a Szentlélek által adni kívánt kinyilatkoztatás is Jézusé, mert a Lélek azt adja tovább, amit tőle hall. Ezen gondolattal válik teljessé a Szentháromságról alkotott képünk: amit Jézus mondott és tett, az Atyától kapta, és amit a Szentlélek közöl az apostolokkal, azt Jézustól veszi.

     A Szentháromság tehát Krisztus Urunk szavai által az egyházzal, a benne hívők közösségében maradt. Isten végtelen atyai szeretetét így mutatja meg számunkra: nem hagyott egyedül, árván bennünket, hanem itt maradt gyermekeivel, a benne hívőkkel. Mennyei Atyánk az ő végtelen szeretetét a Fiúisten megváltó műve és a Szentlélek éltető ereje által mutatja meg a benne hívőknek.

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30