Húsvét 6. vasárnapja

     Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
    ,,Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.
    Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
    Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.
    Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

     Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.'' /Jn 14, 23-29/

                 “Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a                   

                                                          szükségesnél..” (ApCsel 15,28)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai olvasmányban az  apostoli zsinatról hallottunk. Ennek megtartására azért volt szükség, mert, mint ahogy az előző vasárnapokon is hallottuk, az evangélium elterjedt a pogányok között is, és zavar támadt némely helyeken. A zavar kiváltó oka elsősorban az volt, hogy nem tudták eldönteni, a pogányokból lett keresztényekre vajon vonatkoznak-e a zsidó törvények. Más szóval, körül kell-e metélkedniük vagy sem. Az Apostoli Zsinat úgy határozott, hogy a pogányokból lett keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük, hanem be kell tartaniuk ezt a tanítást: “tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól.”(ApCsel 15,29)

     Ha jobban belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy valójában mennyire szükséges volt a Szentlélekre hallgatnia az Egyház akkori vezetőinek. A kérdés, amit tárgyaltak valóban kényes volt. A zsidók számára a körülmetélkedés volt az Istennel megkötött szövetség külső jele, és ehhez ők mindig is ragaszkodtak. A pogány népek számára ez teljesen idegen dolog volt. Az Apostoli Zsinat tehát a Szentlélektől vezetve úgy döntött hogy:” ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél”(ApCsel 15, 28b). Ezzel a döntéssel megoldódott a probléma. A pogányokból megtért keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük, de a régi pogány szokásaikat el kellett hagyniuk.

     Krisztusban kedves testvérem! Látjuk, hogy a keresztény hitünk gyakorlásában napjainkban is nagyon sokszor kételyek és kérdések merülnek fel. Sokszor megkérdezik, milyen a helyes vallásosság. Nagyon eltérő válaszokat hallhatunk, amelyek néha vagy túl lazák, engedékenyek, vagy nagyon szigorúak. A mai olvasmány megtanít minket arra, hogy a hívő ember mindig, és kizárólagosan az Egyház hivatalos álláspontját és tanítását kövesse! A különböző félremagyarázott dolgokat hagyjuk el, tegyük félre. Isten előtt akkor leszünk kedvesek, ha az evangéliumot éljük meg, és engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket. Az Egyház hivatalos tanítása biztos alap a számunkra, mert az evangélium tanításán alapul, és a Szentlélek, ugyanúgy mint kezdeti időkben, ma is elvezet minket a helyes útra.