Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. /Jn 20,19-31/

                     

         “A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.” (ApCsel 5,14)
     

Krisztusban kedves testvérem!

 

     A mai napon az Isteni Irgalmasság Vasárnapját ünnepeljük. Szent II. János Pél papa vezette be ezt az ünnepet. Ezt a vasárnapot régen “Fehérvasárnapnak” hívták, mert a Húsvéti Vigilián megkeresztelkedett hittanulók eddig a napig a keresztelési fehér ruhában vettek részt a szentmiséken,és ezen a napon vetették le ünnepélyes keretek között. Ez az újjászületés szimbóluma volt. (vö. http://www.ktabkbih.net/info.asp?id=688). A 7.-től a 11.-ik századik ezen a vasárnapon ünnepelték meg az előző évben kereszteltek keresztelkedési évfordulóját.
     Az Isteni Irgalmasság Vasárnapjának első olvasmánya beszámol nekünk arról, hogy az Egyház napról napra gyarapodott. Az apostolok igehirdetése és a csodajelek, amelyeket végbevittek sok embert vonzottak az Egyházba. Krisztus az apostolok működése által gyarapította a hívek számát.
Krisztusban kedves testvérem! A keresztség által mi is tagja lettünk az Egyháznak, és ugyanakkor Krisztus tanítványaivá is váltunk. Az apostolokhoz, és az első keresztény közösséghez hasonlóan nekünk is küldetésünk van a még nem hívökhöz. Szavaink és tetteink segítik az Egyház gyarapodását. Nem is mindig a szavak, vagyis a szóbeli tanúságtétel a legfontosabb, hanem a cselekedetek, amelyeket Krisztus nevében teszünk vonzzák az embereket a közösségbe. Az első keresztény közösség, nem lehetett túl nagy, de a lelkülete hatalmas erősségű volt. A mai világban is tüzes lelkületű keresztény közösségekre van szükség, amelyekben Isten irgalmas szeretete az irányadó, és belőle táplálkozik a közösség. Az irgalmasság gyakorlása, az egymás iránti szeretet hangosan kiált a világ felé. Szükség van tehát a keresztény tanúságtételre, különösen a mai világban. A világ újra fel kell hogy ismerje Krisztust. Ebben mi nagyon sokat tudunk tenni.
Segítsen minket az első keresztény közösség lelkületeének a példája, hogy napjainkban is “egyre nagyobb számban csatlakozzanak az emberek az Úrhoz”, és általa üdvözüljenek!
     Kegyelem és béke legyen veled!