Evangélium - 2019.03.31.

Szerkesztette: ddr. Rokay Zoltán

Nagyböjt 4. vasárnapja

OLVASMÁNY 

Izrael népe átkelt a Jordánon, és bevonult az Ígéret földjére. Ekkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.”
Izrael fiai Gilgalban táboroztak, és a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a pászkát Jerikó síkságán.
Másnap már az ország terméséből ették a kovásztalan kenyeret és a pirított gabonát.
Attól kezdve, hogy a föld terméséből ettek, megszűnt a manna, és ettől az évtől kezdve Kánaán földjének terményeivel táplálkoztak.
/Józs 5,9a.10-12/

            

     Józsue könyve elbeszéli, hogyan ünnepelte a választott nép az Ígéret Földjének küszöbén a húsvétot. De arra is fény derül ebből az olvasmányból, hogy az ünneplést ekkor bővítette ki egy továbbival: a kovásztalan kenyér, az első termésből készült kenyér ünnepével. Ekkor szűnt meg a mannahullás, mert a vándorló nép hazára talált, és Isten a továbbiakban a nép tevé- keny munkája által akarja választott népét megajándékozni a mindennapi kenyérrel. – Az egyiptomi fogságból való szabadulás keresztségünk előképe. Az Igéret Földje pedig az örök életé. – De a keresztség (és bérmálás, mely a keresztséggel összefügg, mert ennek megerősítése) után mindjárt ott találjuk az Oltáriszentséget, a kovásztalan kenyeret, amellyel a húsvéti vacsorán Krisztus egyrészt, mint mannával, égből szállott szent kenyérrel, másrészt, pedig mint az Ígéret Földjének, az örök életnek kenyerével, lakomájával táplál minket. – Keresztségünk legcélravezetőbb megújítása a nagyböjti bűnbáat és megtérés, amelynek azonban egész életünkre ki kell terjednie. Hogy ez a megtérés, bűnbánat mennyire összefügg az Eukarisztiával, az Oltáriszentséggel, a szentmise lakomájával, azt az Evangélium bizonyítja legjobban, amely arról beszél, hogy a tékozló fiú atyja, örömében, hogy fia hazatért ünnepi lakomát rendez. – Krisztus is ünnepi asztalt terít a szentmisében, nekünk, ha valóban bűnösöknek valljuk magunkat, akiknek szükségünk van megtérésre. – A nagyheti szertartások, mi több, az egész egyházi, liturgikus év csúcspontja, tetőfoka a keresztségi fogadalom megújítása húsvét éjszakáján. Amikor, miután a bűnbánat szentségében – a húsvéti szentgyó- násban – megvallottuk bűneinket, és eleget tettünk a nagyböjti felhívásnak az önfegyelmezésre, ellene mondunk a bűnnek és megvalljuk hitünket Istenben, Krisztusban, a Szentlélekben, az Egyházban és az örök életben. – De ez mindig annak a lakomának a keretében történik, azzal a lakomával fejeződik be, amelyet a feltámadt Krisztus a szentmisében, mintegy az Ígéret Földjének, az örök boldogságnak küszöbén számunkra rendez. 

         

ZSOLTÁR: 34 
     Gyakran olvassuk, halljuk az „Eukarisztia”-szót, mint az Oltáriszentség, szentmise megjelölését. Ez a görög szó „jó hálaadást” jelent. – Jézus, mielőtt megtörte a kenyeret, hálát adott, áldást mondott. – A hálaadást általában hálalakoma követte. Erre emlékeztet bennünket ez a lakoma, amelyet a tékozló fiú atyja rendezett, és amelyre a zsoltár hív bennünket: „ízleljétek és lássátok”. – Isten jóságát tehát nem csak láthatjuk, nemcsak hallhatunk róla a kinyilatkoztatás, Biblia, vagy a hívek elbeszéléséből, hanem meg is ízlelhetjük. 
     Amit a mai hálazsoltárban a megszabadult szenvedő elmond, minden további nélkül alkalmazható a keresztségre és a bűnbánatra, amelyre most a nagyböjti időben készülünk: a bűnbánatban az Úrhoz fordulunk, és itt megtapasztaljuk, hogy meghallgat minket: ha töredelmesen feltárjuk bűneinket, a gyóntató által valamit megtapasztalhatunk ebből a meghallgatásból. – A bűnbánat által szabadít meg bennünket Isten az egyetlen bajtól, és minden baj gyökeréről: a bűntől. – Minden kíntól és szenvedéstől megszabadulunk, mert a lelki szenvedéseket és kínos helyzeteket a bűn eredményezi. Ha bűneinkből megszabadulunk, felszabadulunk a szégyenérzettől is. – Ezt csak akkor tudjuk megérteni és átélni, ha magunk is megízleljük Isten jóságát: nem zárkózunk el a húsvéti, nagyböjti bűnbánat, gyónás elől. – Ezt a tapasztalatot nem szabad visszatartanunk! El kell mondanunk másoknak! Másokat is biztatnunk kell a zsoltár szavaival: „Ízleljétek és lássátok, mily jó az Isten hozzánk!” – Jöjjetek ti is nagyböjti bűnbánatra, engesztelődjetek ki Istennel, embertársaitokkal, saját lelkiismeretetekkel, utána, pedig a szentáldozás húsvéti lakomájában még jobban megtapasztalhatjátok, testileg, lelkileg ízlelhetitek Isten jóságát. 

SZENTLECKE

Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Nem tartja számon vétkeinket. Sőt, ránk bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk: Isten maga int benneteket általunk.
Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel. Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk
. /2Kor 5,17-21/

               

     A korintusiakhoz írt második levelet az első korintusi utáni időre helyezhetjük, szent Pál harmadik missziós útjára. 
     Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása nem a régi felületes felújítása, vagy helyreállítása. Ő megszűnteti a régit, és valami új valósul meg, amit Isten visz végbe. – Ennek kell történnie mivelünk is: nagyböjtben és egész életünkben. Engedni, hogy Isten megszüntesse bennünk, életünkben a régit, a bűnöset, és megvalósítsa az újat: az ő gyermekeinek életét. Ez már megtörtént a keresztség szentségében, amikor a régi ember meghalt és eltemették és új teremtménnyé lettünk. Ismerve gyarló, esendő természetünket, Jézus Krisztus által, a bűnbánat szentségében, szentgyónásban ismét részesei lehetünk ennek a kiengesztelődésnek. Mi több, megtörténik, amit mi emberek el sem tudunk gondolni: Isten nem tartja számon bűneinket. Ezt a kiengesztelődést Jézus Krisztus, miránk, az Egyházra bízta, ami nem csak a feloldozás hatalmát jelenti, hanem azt is, hogy nekünk, magunknak is keresnünk kell az alkalmat a kiengesztelődésre: Istennel és embertársainkkal. 
     Számunkra úgy lehet idegen a bibliai kifejezés: Isten „bűnné” tette Jézus Krisztust, aki bűnt nem ismert, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk. – Ő annyira magára vette bűneinket, annyira a „bűn hordozója” és engesztelő áldozata lett, hogy már ő maga is bűnné lett; mi viszont ez által olyan mértékben megigazulhatunk, igazakká lehetünk, hogy mi magunk „Isten igazságossága” leszünk, mert a bűnnek már nem lesz helye bennem, életemben. 

EVANGÉLIUM 

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s őmaga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
/Lk 15,1-3.11-32/

                                

                                  Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. /Lk 15,21/

     A farizeusok és írástudók rossznéven veszik Jézustól, hogy szóba áll a bűnösökkel, sőt, együtt eszik velük. Lehet, hogy hozzájuk hasonlóan mi is rossznéven vesszük ezt Jézustól, nem gondolva, hogy mi vagyunk ezek a bűnösök, én vagyok az, akivel Jézus bűneim ellenére szóba áll, sőt együtt eszik velem, az eukarisztikus lakomán. Ezért mondja el Jézus három példabeszédét,: az elveszett bárányról, az elveszett drahmáról és a tékozló fiúról – vagy amint újabban szokás nevezni: az irgalmas Atyáról. – De úgy is lehetne mondani: a féltékeny testvérről. Mert hiszen Jézus azt akarja mondani, ha nem tudom, hogy én vagyok az a fiú, akit bűneim ellenére, amikor hazatérek az atyai házba, megtérek, a Mennyei Atya szeretettel fogad, sőt az eukarisztiában lakomát rendez számomra, hanem azt gondolom, hogy tökéletes vagyok, nincs szükségem megtérésre, a bűnösök azok mások – értelmetlenkedve fogok állni és nézni, épp úgy, mint a tékozló fiú testvére. – Tudjuk, hogy szent Lukács evangéliumában különös hangsúlyt kap a megbocsátás, irgalmasság. Ő jegyezte fel nekünk Jézus szenvedéstörténetében a megtérő gonosztevőről, „jobb” latorról szóló részletet is. Mindezt csak akkor tudom megérteni, ha tudom, hogy én vagyok ez a bűnös. Akkor nagyon is fogok örülni annak, hogy Jézus szóba áll velem, sőt együtt étkezik.

     Az atya fia elébe siet, nyakába borul és megcsókolja. Ilyen lelkülettel kell lennünk a bűnbánat szentsége, szentgyónás iránt: tudva, hogy a Mennyei Atya elénk siet. – Lehet, olykor mi is olyan mélypontra süllyedünk, mint a tékozló fiú, de Isten ezt is fel tudja használni arra, hogy a bánat felébredjen bennünk.

     Az ünneplő ruha, az isteni kegyelem menyegzős köntöse, amelybe bennünket a keresztségben öltöztetett, de amelyet bűneinkkel elveszítettünk, de a bűnbánatban visszanyerünk. A gyűrű az istengyermekséget jelenti: azt, hogy újból a mennyország örökösei leszünk. Az örömlakoma, pedig az eukarisztikus vendégség, az örök élet lakomájának elővételezése az Egyházban.A bűn által halottak lettünk. De a keresztségben Krisztussal együtt meghaltunk és új életre – Isten gyermekeinek életére támadtunk. Isten emberszerető jósága ezt újból lehetővé teszi a bűnbánat – kiengesztelődés szentségében.

     Ez az öröm nem csak a magam kis, szűk öröme, mint ahogyan a Jézus Krisztus által meghirdetett boldogság sem a magunk magánboldogsága. Akkor tudok igazán örülni, ha annak örülök, hogy minél többen visszataláltak, hazataláltak az idei nagyböjtben az atyai házba, az Egyházba.

 

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30