Evangélium - 2019.02.24.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 7. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:

„Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok?

A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.

Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” /Lk 6,27-38/

       

      „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét? (1 Sám 26,9b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnapon a szentírási olvasmány egy nagyon is tanulságos történetet állít elénk. Sámuel első könyvében olvashatunk arról, hogy Saul volt az első király Izraelben. Dávid, aki akkor még fiatal ember volt, Isten segítségével nagyon sikeresen vezette a hadjáratokat. Az egész nép és a hadsereg is kedvelte. A mai olvasmány első versében azt olvassuk hogy :”Erre Saul elindult háromezer férfival, Izrael legjavával, és Szif pusztájába vonult, hogy felkutassa Dávidot Szif pusztájában” (1 Sám 26,2). Saul féltette hatalmát Dávidtól, ezért folyton folyvást az életére tört és üldözte őt. Dávidnak menekülnie kellett. A történet folytatásában azt olvashatjuk, hogy Dávid nyugodtan végezhetett volna Saullal, de nem tette. Ez az ószövetségi történet előrevetít az evangéliumi tanításra, amelyet Jézus mond  a tanítványoknak.(vö Lk 6, 27sk). Az ellenségszeretet és a megbocsátás evangéliumi tanításának az előképét vetíti elénk Dávid a mai első olvasmányban. Ha jobban belegondolunk a történetbe, és emberileg néznénk a dolgokat, egyszerűbb lett volna Dávidnak Sault megölnie. Ekkor megszabadult volna az üldöztetéstől és a halálveszélytől. Dávid azonban az irgalmasság és a megbocsátás útját választja. 

     A mai kor emberének is nagyon fontos üzenetet hordoz ez a ma hallott szentírási történet. A bosszúállás, az ellenség megsemmisítése, kiirtása, a mai világban sajnos teljesen normális dolognak látszik. Az emberek a saját előrehaladásuk és biztonságuk érdekében képesek a másikat megsemmisíteni, és felredobni. Dávid példája azonban más képet rajzol elénk. Az ellenséget nem kell megsemmisíteni

     “Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”(1 Sám 26, 23)- kiáltja Dávid azután hogy megkímélte Saul életét. Nekünk is ezt kell tennünk. Azoknak, akik gyűlölnek minket, vagy rosszat tettek velünk, meg kell bocsátanunk, ezáltal is jelenvalóváű tesszük Isten irgalmas és megbocsátó szeretetét.

     Krisztusban kedves testvérem, a ma hallott történet legyen a segítségedre, és napról napra növekedj az irgalom és a megbocsátás lelkületében.

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30