Evangélium - 2019.01.20.

Szerkesztette: Orcsik Károly

Évközi 2. vasárnap

     Abban az időben:
     Menyegzőt tartottak a galileai Kánéban, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
     Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: ,,Nincs több boruk.'' Jézus azt felelte: ,,Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.'' Erre anyja szólt a szolgáknak: ,,Tegyetek meg mindent, amit csak mond!''
     Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: ,,Töltsétek meg a korsókat vízzel!'' Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: ,,Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.'' Odavitték

     Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: ,,Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.''
     Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánéban. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
 /Jn 2, 1-11/

              

     Hívő, hittel szemben közömbösök vagy éppen ateista szakemberek egyaránt hangoztatják, hogy a család intézménye válságban van. Szinte heti rendszerességgel hallhatunk, nézhetünk ezzel kapcsolatos vitaműsorokat vagy olvashattunk cikkeket ebben a témában. Fontos és szükséges is erről gondolkodnunk és eszmecserét folytatnunk. Megéri odafi gyelni neves pszichológusok és szociológusok gondolataira, de még inkább a gyakorló családanyák és családapák véleményére e témával kapcsolatban.

     A gondolkodó keresztény ember számára nem lehet kétséges, hogy e probléma gyökerét abban kell keresnünk, hogy Isten megszentelő és éltető kegyelme elől a családok többsége elzárkózik. Még azok is, akik egyébként vallásosnak tartják magukat, az Istennek szentelt időt és helyet igyekeznek a vasárnapi szentmise, valamint az iskolai és a plébániai hitoktatás keretei közé szorítani. Hatalmas tévedés ez! Aki így gondolkodik, az elesik azoktól a javaktól, amelyet az Úr otthonaikban és családi életükben való mindennapi jelenléte ajándékozna számukra. Hiszen a közös imádság, az éneklés, a szentírásolvasás és az Istenről vagy a hitünkről való beszélgetés színhelye nem csak a templom és a plébánia épülete, hanem helyük van családi otthonainkban is.

     Felidézvén a Szentírás szavait, gondolkodjunk el most arról, hogy mit mond a Mindenható a családról. A családnak központi szerepe van Isten üdvtörténeti tervében.

     „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfi nak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” (Ter 1,27-28) Isten tehát az emberi ség teremtésekor a férfi t és a nőt a család kötelékében egyesítette. Látjuk tehát, hogy a család nem emberi találmány, hanem Istentől akart egység, melynek gyökerei a teremtésre nyúlnak vissza.

     A Mindenható az üdvtörténet során fokozatosan tárta fel önmagát a választott nép számára, hogy előkészítse Szent Fia megtestesülését. Megismerték gondolatait, szándékait, erejét és tündöklő arcának fényességét.

     Az Ószövetséget olvasván számtalan alkalommal tapasztalhatjuk, hogy amikor Isten önmagáról, szándékairól vagy érzéseiről beszél, akkor ezt leginkább a családi kötelékek képeivel tudja az emberek számára érthetővé tenni. Izajás és Ozeás próféta könyveiben Isten előszeretettel hasonlítja önmagát egy atyához, egy anyához, egy vőlegényhez vagy egy menyasszonyhoz. A családi kötelékekben jelenlévő szeretetről és ragaszkodásról analóg módon Istennek a választott néphez, illetve hozzánk hívekhez való viszonya sejlik fel. A családban van tehát jelen leginkább a szeretet azon fénye, amely magától Istentől származik.

     A mögöttünk álló karácsonyi időszak pedig bőven adott lehetőséget számunkra arra, hogy a megtestesülése titkáról elmélkedjünk: Isten emberré lett és ennek a csodának konkrét helyeként egy családot választott. Ezzel pedig egyszer s mindenkorra megszentelte a család intézményét.

     A mai evangéliumi szakasz a kánai menyegzőre hív bennünket, hogy tanúi legyünk Jézus első nyilvános csodatételének. Ez a csoda családi körben történik. A Mindenható nem olyan helyszínt és eseményt választ, ahol Jézus több ezer ember előtt, egy feltűnő csodával igazolná isteni erejét. Nem! Isten nem így lép a nyilvánosság elé! Hiszen ha így akarta volna, akkor Egyszülött Fia nem egy betlehemi istállóban, hanem egy jeruzsálemi palotába látja meg a napvilágot. Ám ez a gondolkodásmód távol áll Istentől, mivel számára nem a tömeg, hanem az egyes ember a fontos. Ezért választ Jézus első csodájának színhelyéül egy olyan eseményt, ami egy család életében
kiemelt fontosságú: a menyegzőt.

     Az eseményről ma Szent János evangélista számol be, aki a „csoda” kifejezés helyett következetesen a görög „szemeion”, azaz „jel” szót használja a Jézus által végbevitt természetfölötti eseményekre. Az isteni logika szerint ugyanis az egyes csodatételek nem az embertömeget elkápráztató látványosságok, hanem olyan Istentől származó jelek, melyek a hit megtapasztalásában hivatottak segíteni a szemtanúkat.

     Az ismeretlen kánai család megtapasztalja Isten gondoskodását azáltal, hogy a borrá változtatott víz megmenti őket a nyilvános megszégyenüléstől. Az ifjú pár legszebb napját nem árnyékolja be a szomjas vendégek elégedetlensége. És ami a legszebb a történetben, az érintettek csak később szereznek tudomást arról, hogy Isten gondoskodását tapasztalta meg a vendégsereg és ők maguk is.

     Isten ilyen módon működik a mi családunkban is: rejtve, szótlanul, hétköznapi – vagy nem is annyira hétköznapi csodái által. Engedjünk neki helyet családi életünkben ahhoz, hogy mindezt megtehesse!

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30