Evangélium - 2018.11.11.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 32. vasárnap

     "Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
    ,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.''
    Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.

     Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ,,Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.'' /Mk 12, 38-44/

               

                                                  „Óvakodjatok az írástudóktól!(Mk 12,38)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai evangéliumi szakaszban Jézus már Jeruzsálemben van, ahol majd bekövetkezik az ő szenvedése és megdicsőülése. Két héttel ezelőtt, még arról olvastunk, hogy Jézus meggyógyít egy vak embert Jerikóban, aki aztán a követője lesz. Az elmúlt vasárnapon a Főparancsot hallottuk. A ma hallott evangéliumi szakaszt valójában két részre lehet osztani.  Az első részben Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy óvakodjanak az írástudóktól, akik ismerik ugyan a Törvényt, de lelkületben nem igazán tartják meg. A viselkedésük nem tükrözi azt, hogy a Törvényt igazán magukba fogadták volna. Jézus a tanítványokat ezzel a tanítással felkészíti arra az időre, amikor majd maguknak kell járniuk a vidéket, és ott tanúságot tenni az evangéliumról. Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy a képmutatás, és a formalista vallásosság nem az evangélium lelkületét tükrözi. Az evangélium az Istentől kapott Örömhír, amit Jézus hozott el, és közölt velünk. Ő ma is folytatja az evangélium örömhírének a továbbadását az Egyház szolgálata által. A mai evangéliumi szakasz első fele tehát nagyon jó útmutatást akar adni a mai Egyháznak, vagyis minekünk. Nagyon érdemes megállni egy kicsit és elgondolkodni azon, hogy a mi vallásos gyakorlataink mennyire vannak összhangban a belső meggyőződésünket. Elég nagy baj az, ha csak a külsőségekre adunk, a belső meggyőződésünkre viszont nem. Nem szeretnék senkit megbántani, de sajnálatos  dolgokat lehet látni a mai közösségek életében is. A formalitások, a külsőségek túlzásba vannak víve, de a belső lelki tartalom hiányzik. Nem szeretnék itt most senkinek sem a bírája lenni, mert elsősoron magamat is szemügyre kell hogy vegyem, és jómagam is oda kell hogy figyeljek arra, milyen is az én privát vallásos érzületem és magatartásom.

     Krisztusban kedves testvérem! A mai evangéliumi szakasz első részében tehát egy olyan üzenet húzodik végig, amely nagyon lényeges a mai Egyház működésében. Figyeljünk oda a belső meggyőződéésünkre,tartsuk fontosnak, hogy Istennel állandó kapcsolatban legyünk a szívünk belsejében, Az evangélium öröme vezérelje az egész életünket.

     Az evangéliumi szakasz második részében arról olvashatunk, hogy Jézus leül a templompersellyel szemben, és nézi, ki mennyit adakozik. Ez nem egy „ellenőr” lelkületet akar tükrözni, hanem ezt az alkalmat is kihasználja Jézus hogy tanítson.” A szegény asszony két fillérj”. Így szokták közismerten nevezni ezta z evangéliumi történetet. Látjuk, hogy az evangélista leírja, hogy nagyon sok gazdag, soka adományt dobott a perselybe, de egy szegény özvegy csak két fillért. A szövegmagyarázatban azt olvashatjuk, hogy a fillér, amit az evangélista említ a legkisebb pénzegység volt abban a korban.(vö. http://www.ktabkbih.net/info.asp?id=651) . Jézus elismerően szól a szegény özvegyasszonyról, aki két fillért dobott a perselybe. A gazdagok a feleslegükből adtak, az özvegyasszony pedig odaadja mindenét (vö. Mk 12, 44).

     Krisztusban kedves testvérem! A most hallott evangéliumi történet minket is meg akar érinteni. Rákérdezhetünk saját magunkra, hogy vajon milyen is a mi lelkületünk? Mi az amit az Istennek adunk? Mennyire vagyunk képesek áldozatot hozni a közösségünkért? Mennire vagyunk készek lemondani bizonyos dolgainkról a közösség javára?

     Így az egyházi év vége felé, nagyon jó lenne vissaztekinteni nemcsak az elmúlt egy évre, hanem aegy hosszabb időre is. Mi az amiben előmozdítottuk Egyházunk javát, akár lelkileg, akár anyagilag? Mennyi áldozatot hoztunk azért, hogy az evangélium világossága jobban behatoljon a sötétben járkálók szívébe, és mennyire járultam hozzá ahhoz hogy azok akik hűségesek Istenhez, és az Egyházhoz, megmaradjanak ebben a lelkületben.

     Kívánom neked kedves testvérem, hogy a mai evangélium tanítása és üzenete kapcsán igazán eltelj Istenszerető lelkülettel, és vezessen téged az evangélium öröme, minden munkában, szolgálatban, találkozásban.

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30