Evangélium - 2018.09.23.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 25. vasárnap

     "Abban az időben:
     Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: ,,Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.'' Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
     Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: ,,Miről vitatkoztatok az úton?'' Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
     Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.''
     Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: ,,Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.'' 
/Mk 9, 30-37/

                                   

        “Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”(Mk 9,37b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A ma felolvasott evangéliumi szakasz első részében Jézus másodszor jövendöli meg a szenvedését. Ez az esemény a Kafarnaumba vezető úton történt. Az evangélista kihangsúlyozza azt, hogy Jézus titokban oktatni akarta a tanítványokat. Az evangéliumok tanúskodnak nekünk arról, hogy több alkalommal nagy népsokaság hallgatta Jézus tanítását, de Ő szeretett néha elvonulni, egymagában  imádkozni, és szeretett a tanítványokkal egyedül lenni. Ezeket az alkalmakat használta fel Jézus arra, hogy magyarázatot adjon az elmondott tanításhoz, ezzel is elmélyítve a tanítványokban a hallott igazságokat. Nagyon érdekes Jézus módszere. Az evangéliumokat olvasva, mi is kedvet kapunk ahhoz, hogy Jézussal egyedül legyünk, beszélgessünk vele. A keresztény életünk, egyik legfontosabb összetevője, a Jézussal való állandó párbeszéd. Nagyon sokan talán lehetetlennek tartják ezt a mai világ körülményei között, pedig nem az. Minden nap meg lehet találni a módot, az időt, a helyet, hogy egyedül lehessünk Jézussal. Ő minket is félre akar vonni a világ forgatagából, hogy személyesen elbeszélgessen velünk. Rajtunk múlik, hogy szakítunk-e időt Jézusra, és az evangéliumra, vagy nem.

     Az evangéliumi szakaszban arról is hallottunk, hogy Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy mi volt a beszélgetésük témája útközben (vö Mk 9,33b). Jézust érdekli, hogy milyen lelkület vezeti, és milyen dolgok foglalkozatják a tanítványokat. A tanítványok hallgatására Jézus egy újabb tanítással válaszol: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”(Mk 9,35). Ez egy ugyancsak nagyon fonros eleme a keresztény Jézus-követő életnek. A szolgai lelkület és az alázatosság gyakorlása. Nagyon sok emberi kapcsolat, és sajnos nagyon sok Isten-ember kapcsolat romlik meg, az ember alázatának a hiánya miatt. Az önközpontúság, a saját magunk dicsőítése, a siker, a hírnév utáni rohanás elszakít minket Istentől, és elszakít a másik embertől. Nagyon sok család, de ugyanakkor plébánia közösség élete válik pokollá, amikor egyes személyek, vagy kisebb csoportok, bezárkózóttan, saját magukat “elit”-nek gondolva “vezetik” a közösség életét. Jézus felhívja a figyelmet erre a veszélyre is a mai evangéliumi szakaszban. A másik ember szolgálata, a másik emberre való odafigyelés a keresztény közösség, és az emberi kapcsolatok alapja. Jézus a saját életével, de ugyanakkor szenvedésében és halálában ezt mutatja meg. Másokért élni, másokért áldotatot hozni, másoknak szolgálni! Ez Jézus mottója. Erről beszél nekünk a mai evangélium szavaival.

     Krisztusban kedves testvérem! Az evangéliumi szakasz  befejező soraiban azt olvastuk, hogy Jézus odaállít egy gyermeket középre és ezt mondja: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”(Mk 9,37). A gyermek képe mindannyiunkban szeretetet vált ki. Jézus egy gyermeket hív oda, hogy tanítást adjon a hallgatóságnak. A gyermek, ártatlan, bűntelen, tiszta, de ugyanakkor kiszolgáltatott is. Jézus azt üzeni, hogy mindenkit úgy kell kezelnünk mint egy gyermeket. Azzal a szeretettel forduljunk mindenkihez, mint ahogyan egy kisgyermekhez szoktunk fordulni. Nagyon szép lenne a közösségeink és családjaink élete, ha egymásban ezt a gyermeki szépséget látnánk. Nagyon szép lenne, ha úgy fogadnánk minden embertársunkat, mint ahogy egy gyermeket szoktunk fogadni. Azzal a törődéssel, kedvességgel, szolgálatkészéggel lennénk egymás iránt, mint egy gyermek iránt, akkor megvalósulna Jézus szava: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”(Mk 9,37)

     Krisztusban kedves testvérem! Kívánom neked, és saját magamnak is, hogy napról napra növekedjen bennünk az alázatos, szolgai lelkület. Hasonlítsunk egyre jobban Jézusra, aki nem ijedt meg a szenvedéstől sem, csak azért, hogy az embert felemelje és üdvözítse.

Eseménynaptár

December 2018
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31