Evangélium - 2018.07.22.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 16. vasárnap

    "Abban az időben:
     Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: ,,Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!'' Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
     Bárkába szálltak tehát és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
     Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre." /
Mk 6, 30–34/

                 

                               „Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. “ (Mk 6,34b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnapon az elmúlt vasárnapi evangéliumi történet folytatását hallottuk. Az előttünk álló néhány versben arról hallottunk, hogy a tanítványok, miután visszatértek az első missziós útjukról, elbeszélik Jézusnak, hogy mi mindent tettek. Gondolom, érdekes beszámolókat mondtak, hiszen nekik is, és minden embernek hatalmas élmény az, amikor valamit először csinál életében. Az apostolok belekóstoltak a missziós munka szépségébe és nehézségeibe. Elgondolhatjuk, hogy talán még az elején egy kicsit féltek is, vagy bizonytalanok voltak, de aztán megérezték, hogy nem a saját erejükkel művelik a dolgokat hanem Isten erejével. Nagyon jó lenne, ha mi is megszívlelnénk ezt az evangéliumi valóságot. Én így fogalmaznám meg: “mindig visszatérni Jézushoz!”. Igen. A mai idők embere az elfoglaltságok embere. Nincs ideje a töltekezésre, az imádságra, pihenésre, hanem csak a munka és kötelezettségek lebegnek a színe előtt. Ebből kifolyólag fennáll a veszély, hogy az ember kiég. A lelkivezetők haszálják ezt a kifejezést, olyankor, amikor valaki a sok kötelezettségének végzése közben nem ügyel arra, hogy a lelki erejét táplálja, nem jut ideje a Jézushoz való visszatérésre, hanem csak a milló feladat megvalósítása lebeg a szeme előtt, és egy idő után elfásulttá less. A magma életében is tapasztalom, hogy ez mennyire igaz. A mindennapi szolgálatok, a munka, és a rohanás kimeríti az embert. Ezért nagyon fontosnak tartom én is mindazt, amit a lelkivezetők mondanak:néha le kell egy kicsit lassítani, sőt megis kell állni egy rövid időre, és odamenni Jézushoz. Ezt meg lehet valósítani napi szinten is. Több alkalommal  fékezni kell egy kicsit és leülni Jézus lábai elé. El kell beszélgetni vele az imában, az elmélkedésben, a szentséglátogatásban. Hatalmas erő van ebben.

     Az evangéliumi szakaszban Jézus a tanítványokat egy csendes helyre hívja pihenni. (vö Mk 6,31).  Ő tudja, hogy mennire fontos a visszavonulás. Jézust úgy mutatják be az evangéliumok,hogy időnként elvonul imádkozni. Ez adja számára is az erőt ahhoz, hogy a messiási küldetését vgbe tudja vinni. Az Atyával való állandó kapcsolatból kapja az erőt a küldetéséhez. Nekünk is ez az egyetlen erőforrásunk. Merjünk mi is néha kiszakadni a munka és a rohanás sűrűjéből, és az Istennel tölteni egy bizonyos időt. Nem lesz eredménytelen. A testi felfrissülés mellett a lelki erő is nagyobb less bennünk.

     Krisztusban kedves testvérem! Az evangéliumi szakasz második felében azt olvassuk, hogy az emberek keresik Jézust, és a városokból gyalog utána indulnak (vö Mk 6,33b). Ez mutatja azt, hogy az emberek mennyire igénylik a tanúságtételt és a szolgálatunkat. Ezt is tapasztalom a saját működésem során. A pihenés és a feltöltődés soha nem feledteti el velünk a szolgálatunk lényegét. Az elvonulás, a feltöltödés nem öncél, nem pusztán a saját igények kielégítése, hanem erőforrás a további szolgálatokhoz. Jézus is ezt teszi. Pihen, és pihenni hívja atanítványokat, de nem hagyja figyelmen kívül azt, hogy az emberek utána jönnek. “Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.” (Mk 6,34) . Ez a az igevers rámutat arra, hogy Jézus soha nem hagyja figyelmen kívül az embert, akiért a világba jött. A messiási küldetése mindenk felett ott van. Az ember, aki vágyakozik az Istennel való találkozásra, vágyakozik a vigasztalásra és a tudásra, nem várhat csak azért, mert a Mester és a tanítványok pihenni mentek. Az evangélista megjegyzi:” Sok mindenre kezdte őket tanítani.”(Mk 6,34b). Jézus nem utasítja el a hozzá jövőket, hanem azonnal hirdeti nekik az igét, tanítja őket. Ez mutatja azt, hogy miként kell nekünk is összhangba hoznunk a szolgálatot, munkát és a feltöltődést. A pihenés, és az elvonulás egy csendes helyre nem cél, hanem eszköz. Eszköz ahhoz, hogy a szolgálathoz erőt merítsünk, és odafigyeljünk a körülöttünk lévő emberekre, akikhez küldetésünk van.

     Krisztusban kedves testvérem! A ma hallott evangéliumi történet segítsen minket abban, hogy megtanuljuk, hogyan kell igazán beosztanunk az időnket. Időt kell szakítani a pihenésre és a feltöltődésre, de mindig tudatában kell lennünk annak, hogy küldetésünk van, és az minden időben érvényes

     Békesség lesgyen veled testvérem!

Eseménynaptár

Október 2018
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31