Nagyböjt 1. vasárnapja

     "Abban az időben:
     A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.
     Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: ,,Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.'' /Mk 1, 12-15/

                      “A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába.” (Mk 1,12)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Ismét elérkezett a nagyböjt ideje, a negyvennapos készület Húsvét szent ünnepére. A mai evangéliumi szakaszban arról hallottunk, hogy Jézus, mielőtt megkezdte volna nyilvános működését, a Szentlélek indítására negyven napra a pusztába megy, és ott megkísérti őt a sátán. Itt megállunk egy kicsit. A puszta és a negyven napos böjt nagyon mély értelmű fogalmak az evangéliumban, és mélységes üzenetet hordoznak. A pusztaság és a sivatag, felhívja a figyelmünket az emberi esendőségre és a kiszolgáltatottságra. Jézus egy ilyen helyet választ az ima és böjtölés helyéül. Itt valóban magányban tud lenni, teljesen Istenre tud figyelni, és valóban nagyon sok erőt kap a messiási működéshez. A negyven napnak is érdekes jelentése van. A Szentírásban nagyon sokszor fordul elő a negyvenes szám. Jézus böjtje negyven napig tart. Visszamutat az ószövetség nagy eseményeire is. A negyvenéves pusztai vándorlásra, vagy arra, hogy Mózes negyven napig volt a hegyen amikor a Tízparancsolatot kapta. A negyvenes szám tehát nagyon fontos ebben az evangéliumi szakaszban is. Mutatja, hogy valami hatalmas és csodálatos dolog fog következni. Ahogyan az Ószövetségben is nagy dolog történt a negyvenéves pusztai vándorlás után, a választott nép fiai megérkeztek azz Ígéret Földjére, vagy Mózes negyven napos Istennel való együttlét után lehozta a Törvény kőtábláit, úgy itt is Jézus megkezdi azt a szolgálataot, amiért a világba jött.

     Hamvazószerdán odaálltunk az Egyház papjai elé, és azok hamut szórva  a fejünkre, vagy a homlokunkra keresztet rajzollva mondták: “Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” , vagy “emlékezzél ember, hogy porból lettél és visszatérsz a porba”. Mindkét felhívás nagyon határozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy most egy különleges időszakot kezdünk meg, ami különleges kegyelmeket hoz magával. A megtérés, és az evangéliumhoz való közeledés a hitben az egyik mozzanata a nagyböjti szent időnek. Nem kis dologra készülünk e szent negyven nap alatt! A húsvéti misztérium megünneplése vár rank. Minden esztendőben újra és újra megjelenítjük keresztény életünkben, hitünk legszentebb és legnagyobb titkátÉ Krisztus Urunk áldott szenvedését és feltámadását! Ebből fakad a mi hitünk, ebben van a reménységünk.

     A mai evangéliumi szakaszban Márk evangélista röviden közli velünk, hogy Jézus, a Jordánban való megkeresztelkedése után, és mielőtt elkezdte volna gallileai működését, a pusztába megy, és ott megkísérti őt a gonosz. Ismerős szmunkra ez a jelenet Jézus életéből, hiszen minden évben ezen a vasárnapon, más- más evangélista elbeszélését halljuk ezzel kapcsolatban.  Máté és Lukács evangélisták részletesen leírják a megkísértés eseményét. Márk csak a tényt közli, de hozzáteszi, hogy angyalok szolgáltak neki és vadállatokkal volt együtt. (vö. Mk 1,13). Nagyon érdekes Márk evangéliumának a tömörsége, de akkor is nagyon szépen kifejezi a nagy igazságot. Jézus a Lélektől vezetve megy a pusztába. A Szentlélek az, aki vezeti őt, és Ő az aki erőt ad neki ellenállni a kísértőnek.

     Krisztusban kedves testvérem! Ebben az esztendőben is meghívásunk van arra, hogy mi is a nagyböjt napjaiban újra a pusztába menjünk. Jézushoz hasonlóan, mi is a Lélekre hallgassunk, és még a legnagyobb kiísértések közepette is, méltón felkészüljünk Húsvét szent ünnepére!

     Az evangéliumi szakasz második felében, újra a megtérésre való meghívást, és Isten Országa közelségéről, vagyis a jelenlétéről való kijelentést halljuk. Ez az előttünk álló kegyelmi idő, lehetőséget ad újra mindannyiunknak, hogy szembeforduljunk a kísértővel, megengedjük, hogy a Lélek vezessen minket minden időben, és a belső megtérés, vagyis az Isten felé fordulás útjára lépjünk!

     Áldott és kegyelemteli nagyböjti időt kívánok neked kedves testvérem!