Evangélium - 2018.02.11.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 6. vasárnap 

     "Abban az időben:
     Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!'' Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: ,,Akarom! Tisztulj meg!'' Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
     Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: ,,Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.''
     Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek."
/Mk 1, 40-45/

                                 

                                     „Jézusnak megesett rajta a szíve..”(Mk 1,41a)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Ma, Márk evangéliuma első fejezetének utolsó verseit hallhattuk. Az  erre az evangéliumra jellemző tömörséggel, és egyszerű megfogalmazással, egy leprás beteg meggyógyításáról olvastunk. Az evangélista nem nevezi meg a beteget, hanem csk a gyógyítás néhány mozzanatát írja le. Az ószövetségi törvény értelmében mindazok, akik ebben a ragályos betegségben szenvedtek, el kellet hogy különüljönek az egészégesektől. Legtőbbször a településen kívül tanyáztak a leprások. A törvény értelmében ők nem mehettek be a falvakba, és ha valaki a településről közeledett volna hozzájuk, a leprásoknak hangosan kellett figyelmezztetniük a közeledő falubelit, hogy kik is vannak ott. Ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk arra, hogy valóban nehéz volt az ilyen betegek helyzete. Nem elég hogy egy ilyen csúnya és halálos betegségben szenvedtek,  de még a szeretteiktől, és mindenkitől távol élve kellett a szenvedéseiket eltűrjék, és magányosan, kitaszítottként kellet meghalniuk.

     Az evangéliumból olvasott mai szakaszban azt olvassuk, hogy a leprás beteg lép oda Jézushoz, és ő kéri a gyógyítást: „Ha akarod, megtisztíthatsz.”(Mk 1,40b). Érdekes megfigyelni ennek a leprásnak a magatartását. Térdre borul Jézus előtt,  ami az alázat jele, és a kérés megfogalmazása is az alázatról tanúskodik. A leprás nem parancsolóan szólal meg, nem azt mondja:”akarom hogy meggyógyíts Jézus”, hanem azt mondja: „Ha akarod, megtisztíthatsz.”(Mk 1,40b). Látjuk hogy mekkora tisztelet, és istenfélelem él ennek a betegnek a szívében. Hiszi azt, hogy Jézus tud rajta segíteni, azért is járul elé, és a szavaiban a teljes ráhagyatkozás kap hangsúlyt. Jézus akaratára bízza magát teljesen. Minden kedves olvasó és jómagam is ennek a beteg embernek a példájából meríthetünk. Megtanulhatjuk, hogy miként forduljunk Jézushoz. A hit és az alázat kell hogy vezesse kérésink megfogalmazását.

     Az evangéliumi szakasz következő mozzanata,amit a mai elmélkedés címsorának választottam: „Jézusnak megesett rajta a szíve”(Mk 1,41a). Ebben a mondatban fogalmazza meg az evangélium szerzője Jézus belső viszonyulását a rászorulók iránt. Az evangéliumokban több alkalommal olvassuk ezt a kifejezést. Nemcsak a betegekkel kapcsolatban tanúsít Jézus ilyen érzelmeket, hanem minden hozzáfordulóval szemben is. Az evangélium kifejezi, hogy Jézus az Isten Orszagának a meghirdetésével, Isten irgalmas szeretetéről is tanúságot tesz. A betegek meggyógítása, a bűnök megbocsátása, a tisztátalan lelkek kiűzése, a halottak feltámasztása, mind Isten jóságának és irgalmának a látható jelei. A mai nap üzenete, ennek a szakasznak a kapcsán az, hogy Jézus ma is Isten irgalmáról akar tanúságot tenni. Mindenki aki hittel és alázattal hozzá fordul, az irgalomra talál Jézusnál. Ebből  a tanításból kiindulva elondhatjuk, hogy Jézus az őt követőktől is ezt a magatrtást várja el. A mai kor keresztényei is Isten irgalmas szeretetének tanúi kell hogy legyenek. Lehet hogy a mi környezetünkben nincsenek leprások, úgy ahogyan Jézus korában voltak, de vannak más bajoktól szenvedő embertársaink. Nekünk, Jézus követőknek is a Jézuséhoz hasonló részvéttel, és együttérzéssel kell odafordulnunk a rászoruló, szenvedő embertársainkhoz.

     Krisztusban kedves testvérem! Látjuk, hogy az irgalom témaja mindig előtérben van. A keresztény  élet elengedhetetlen velejárója az irgalmasság gyakorlása. Nem mondhatjuk magunkat Krisztus követőinek, ha nincs meg bennünk az együttérzés és a segíteni akarás vágya, a rászorulókkal szemben.

     Kívánom neked kedves testvérem, hogy napról napra növekedjék benned az irgalom, a szeretet, és az együttérzés a rászorulókkal kapcsolatban.

     Isten kegyelme legyen veled!

Eseménynaptár

Február 2018
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28