Évközi 27. vasárnap  

   "Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
     Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: ,,A fiamat csak megbecsülik!'' Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: ,,Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!'' Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
     Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?
     Ezt válaszolták: ,,Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.''
     Jézus így folytatta: ,,Nem olvastátok soha az Írásokban:
        A kő, melyet az építők elvetettek,
        mégis szegletkővé lett,
        az Úr tette azzá,
        és szemünkben csodálatos ez!
     Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.'' /Mt 21, 33-43/

                        „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett”. (Mt 21,42)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Az evangéliumi szakasz, amit ma hallottunk Máté evangéliumának szintén egy sajátos része. A gonosz, vagy gyilkos szőlőmunkásokról szóló példabeszéd a jeruzsálemi templomban hangzik el, a farizeusok és az írástudók jelenlétében. Jézus szándékosan mondja ezt a példabeszédet a farizeusok és az írástudók jelenlétében. Ha figyelmesen végigolvassuk a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszédet, akkor elővillan előttünk a választott nép története. Az ószövetségi könyveket olvasva láthatjuk, hogy Isten nagyon sokszor és sok alkalommal, sokféle módon közeledett az emberekhez. Számtalan alkalommal lépett Isten szövetségre a választott nép fiaival, de azok állandóan megszegték a szövetségi ígérteket, és elfordultak Istentől. A próféták idejében is jelen van az ellenállás. Jézus ezt a példabeszédet éppen azért mondja el, hogy a farizeusok és az írástudók ráeszméljenek, mennyire nagy a bűnük, és hogy mennyire távol járnak Isten Országától.

     Krisztusban kedves testvérem! Jézus a példabeszédben egy szőlősgazdát említ, aki szőlejét a munkásokra bízza és elmegy egy idegen helyre. A kommentárok szerint, Jézus idejében a gazdag földtulajdonosok a városokban laktak, vagy éppen úgy mint ebben a példabeszédben szereplő gazda is, idegenben éltek. A föld, vagy a szőlő felügyelete általában egy intézőre volt bízva, aki a munkálatokat vezette, és felelős volt a termés beszolgáltatásáért, amikor a gazda megérkezett. Jézus ebben a példabeszédben elrejti a korabeli vallási vezetőkről szóló tanítást. Isten, mint a példabeszédben szereplő gazda, a munkásokra, vagyis a vallási vezetőkre bízza szőlejét. Jézus rámutat arra, hogy a szőlőt munkáló munkások gonoszul viselkednek Isten küldötteivel szemben. Egyeseket megölnek, másokat bántalmaznak. A történet csúcspontja pedig az, hogy a végén a gazda saját fiát küldi el, hogy a termést átvegye. A munkások őt is megölik. Jézus it előre mutat a saját halálára, és arra hogy a halálát éppen a saját népének a vezetői fogját előidézni.

     Jézus, mint ahogy az evangéliumokban olvassuk, több alkalommal beszél saját haláláról,mégpedig erőszakos haláláról, amit a nép vezetői, a farizeusok és az írástudók miatt kell majd elszenvednie.

     Kedves testvérem! A ma hallott evangéliumi példabeszéd hozzánk is intéz néhány nagyon megfontolandó üzenetet. Isten minket is meghívott a szőlőjébe, mi is az ő szőlőmunkásai vagyunk. Nekünk is majd a szüretkor-az ítélet napján, be kell szolgáltatnunk a termést. Számot kell adnunk a munkánk gyümölcsiről. Nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy mi is olyan gonosszá váljunk, mint a példabeszédben szereplő munkások. Jézus a mai példabeszéddel felhívja a figyelmünket arra, hogy annak ellenére, hogy a korabeli vezetőség elvetette őt, megölte őt, mégis didalmaskodott, győzött. Az evangéliumi példabeszéd megtanít minket arra, hogy Jézus új választott népe vagyunk, és Ő a szegletköve, az alapja a mi üdvösségünknek. Meghívott, kiválasztott szőlőművesei lettünk az Úrnak. Az üdvösségünket nem szabad eljátszanunk. A gonoszság nem szabad hogy erőt vegyen rajtunk.

     Krisztusban kedves testvérem! Kívánom neked, hogy a ma hallott példabeszéd segítsen neked abban, hogy megértsd: az üdvösséggel nem lehet, és nem is szabad játszani. A ránk bízott szőlő terméséről számot kell adnunk.

     Az Úr kegyelme legyen veled!