Evangélium - 2017.09.24.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 25. vasárnap  

   "Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.'' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: ,,Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?'' Azok ezt válaszolták: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.'' Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szőlőmbe!''
     Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: ,,Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!'' Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egyegy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!'' ő azonban ezt felelte az egyiküknek: ,,Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?'' /
Mt 20, 1-16a/

            

                                „Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked” (Mt 20,14b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Ma ismét egy hasonlatot, pontosabban egy példabeszédet hallottunk Jézustól, azzal kapcsolatban, hogy milyen az Isten Országa. A gazdaemberről szóló példabeszéd Máté evangéliumának saját szövege. Más evangéliumban nem olvashatjuk ezt a példabeszédet. A kommentátor szerint (http://www.ktabkbih.net/info.asp?id=565), az első közösségben, amelyben voltak zsidókeresztények és voltak pogányságból megtért keresztények, feszültség támadt. A zsidókeresztények között akadtak olyanok, akik azon a véleményen voltak, hogy előnyben vannak a pogányokból lett keresztényekkel szemben. Magasabbrendű kereszténynek tartották magukat. A példabeszédet Jézus elsősorban a tanítványokra vonatkoztatta. A mai olvasó számára, vagyis nekünk is nagyon elgondolkodtató tanítást hordoz. Isten Országában nincsenek elsőbbséggel rendelkezők, és nincsenek kissebbrendűek. Meghívottak vagyunk, mégpedig mindannyian, ugyanarra a reménységre. Isten nem válogat a meghívottak között. Mindenkinek, aki elfogadja a meghívást, ugyanazt a bért fizeti ki. A mai evangéliumi szakasz éppen ezt akarja bennünk tudatosítani. Isten nem tesz különbséget azok között, akik a nap terhét és hevét viselték (vö Mt 20,12), és azok között akik csak egy órával naplemente előtt mentek ki szőlőbe dolgozni.

     Napjainkban is találkozunk ehhez hasonló jelenséggel. A mai kor egyházában is vannak olyanok, akik nemrégen léptek közösségre az egyházzal, nemrégiben kezdék a keresztény életüket élni. Az okokról én most itt nem szeretnék beszélni. Mindenki számára ismerősek a körülmények, és mindenki tudja mi volt a közelmúltban. Az egyház közösségekben nagyon sokszor előfordul az, hogy a példabeszédben szereplő egész napot dolgozók, zúgolódnak azok ellen, akik éppen csak hogy megérkeztek. Ha jobban belegondolunk, emberileg nézve talán jogos a zúgolódásuk. Emberi közösségekben, munkahelyeken, vagy akik órabérre dolgoznak, annyi fizetést kapnak, amennyit dolgoztak, és ez emberileg így van rendjén. A példabeszéd azonban rámutat arra, hogy Isten logikája más mint az embereké. Isten Országába mindenki hivatalos. Van aki hamarabb kapja és fogadja el a meghívást, és vannak olyanok is akik később. A lényeg az, hogy meghívás és fizetség ugyanaz. Isten előtt nem számít, hogy mikor mentél ki a szőlőbe dolgozni, vagyis mikor fogadtad el Isten meghívását, a jutalmad ugyanaz.

     A mai evangéliumi szakasz, Krisztusban kedves testvérem, el akar mindannyiunkat gondolkodtatni. Fel akarja hívni a figyelmünket arra, hogy Isten nem úgy gondolkodik mint mi emberek. Isten szeretetének nincsenek határai, és nincs időhöz kötve. Mindenki részesülhet Isten szeretetében, ha megnyithja a szívét, és nem az emberi logika alapján hozt ítéletet sem magáról, sem Istenről, sem a másik emberről. Isten ingyen adja nekünk a kegyelmeit, szeretetét, és Országát is. Nem hoz elő egyetlen különleges feltételt sem. Meghív, megszentel, és elküld, hogy dolgozz a szőlőjében. Nem számít, hogy hány „ munkaórát” dolgoztál le. A fontos az, hogy ott vagy, elfogadod a meghívást és azt teszed, amit tenned kell, amit rád bíztak. Ez a keresztény hivatás velejárója. Viselni kell a nap terhét és hevét, még akkor is ha mások talán nem hoznak annyi áldozatot, van nincs annyi „munkaórájuk” az Úr szőlőjében.

     Krisztusban kedves testvérem, a címben szereplő vers is adjon neked bátorságot, kitartást, a szőlőben való munkához. Isten nem hagyja figyelmen kívül a fáradozásodat, nem siklik el csak úgy a meghozott áldozataid fölött, hanem biztosan a jó gazdához hasonlóan, megfizeti neked mindazt, amiben megegyeztetek, vagyis részesít majd az Ő Országának örömeiben.


 

Eseménynaptár

Október 2017
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31