Evangélium - 2017.08.13.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 19. vasárnap   

 "Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: ,,Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!'' Erre Péter odaszólt neki: ,,Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!'' Ő azt mondta: ,Jöjj!'' Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: ,,Ments meg, Uram!'' Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: ,,Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?'' Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: ,,Te valóban az Isten Fia vagy!'' /Mt 14, 22-33/

              

                                         „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”(Mt 14,27b)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai evangéliumi szakaszban arról hallottunk, hogy a kenyérszaporítás után Jézus elbocsátja a tömeget, a tanítványokat bárkával átküldi a tó másik partjára, ő maga pedig elvonul egy magányos helyre imádkozni. Nagyon érdekes mozzanat ez. Jézus, miután csodát tett, elvonult hogy imádságban az Atyával legyen. Számomra nagyon megragadó ez a mozzanat. Jézus állandóan az Atyával van. Mindig az Ő jelenlétében van és mindig az Ő jelenlétében tevékenykedik. Ez egy nagyon fontos üzenet a számunkra. Jézus követőként, mi is mindig Isten jelenlétében kell hogy éljünk. Az imádságnak nem szabad mellékes dolognak lennie az életünkben. Az állandó kapcsolat Istennel erőt ad nekünk a mindennapi szolgálatunkhoz, munkánkhoz. Jézus erre tanít bennünket ezzel a cselekedetével.

     Az evangéliumi szakasz folytatásában arról olvasunk, hogy Jézus a víz tükrén elindul a bárka felé, amelyben a tanítványok ülnek. A vízenjárás eseménye is nagyon szép üzenetet hordoz. Jézus az Isten Fia, felette áll a temészet erőinek. Ahogyan a kenyérszaporításban, vagy a más csodajelekben is az isteni erő és hatalom mutatkozik meg, a vízenjárás is azt bizonyítja, hogy Jézus Isten erejével cselekszik, és felülmúlja a természeti erőket. Másképpen szólva rá nem vonatkoznak a fizikai törvények. Isten, aki mindennek az alkotója és fenntartója, Jézusban mutatja meg hatalmát, és meghívja a tanítványokat hogy higgyenek benne. Habár a tanítványok első reakciója egészen más, mint amit talán elvártunk volna. Amikor meglátják Jézust a víz tükrén járni-megijednek és azt gondolják kisértetet látnak. Jézus bátorító szavára, azonban megváltozik a helyzet. Eltűnik a félelem, és diadalmaskodik a Jézusba vetett bizalom. Péter annyira felbátorodik, hogy el akar indulni a vízen Jézus felé. Nagyon érdekes megfigyelni ezt a mozzanatot is. Jézus szava bátorságot ad. A mi életünkben is így van ez. Jézus szava, az evangélium bátorít bennünket. Meghív minket is Péterhez hasonlóan, hogy induljunk el feléje. Merjünk a bárka biztonságából kilépni, merjünk szembefordulni a nehézségekkel, és merjünk elindulni Jézus felé. Az evangélium írója megjegyzi, hogy Péter megijedt, amikor észrevette, hogy fúj a szél, és süllyedni kezdett. Igen, ez a mi keresztény életünknek is a velejárója. Nagyon sokszor megvan ugyan az elhatározás, hogy Jézushoz megyünk, el is indulunk feléje, de a zavaró körülmények az életünkben bizonytalanná tesznek bennünket. Nagyon sok ember életében van ez így, és lehet hogy a saját életünkben is tapasuztaltunk már hasonló helyzetet. Tapasztaltuk már a saját életünkben, hogy a nehézségek bizonytalanná tesznek minket. A lelki életünkben is ott vannak a szélviharok, amelyek megijesztenek bennünket, és Péterhez hasonlóan süllyedni kezdünk. Az evangélium azonban mégis vigasztalóan szól hozzánk. Jézus ott van a vihar közepette is, és megfogja a kezünket, amikor úgy érezzük, hogy el fogunk merülni a habok között.

     Krisztusban kedves testvérem! A ma hallott evangéliumi történet segítsen téged abban, hogy felismerd, Jézus az aki minden helyzetben feléd nyújtja kezét, megsegít téged. Kiemel a habok közül, és a tanítványokhoz hasonlóan arra hív, hogy felismerjük benne Isten Fiát.

     Az Úr kegyelme legyen veled mindenkor’ Ámen

 

Eseménynaptár

December 2017
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31