Evangélium - 2017.03.19.

Szerkesztette: Masa Tamás

Nagyböjt 3. vasárnapja

   "Abban az időben:
     Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt.
     Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: ,,Adj innom!'' Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: ,,Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?'' A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
     Jézus így felelt: ,,Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.''
Az asszony ezt felelte: ,,Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?''
     Jézus erre megjegyezte: ,,Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.''
     Erre az asszony megkérte: ,,Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!''
     Jézus így szólt: ,,Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!''
     Az asszony ezt felelte: ,,Nincs is férjem!''
     Mire Jézus: ,,Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.''
     Ekkor így szólt az asszony: ,,Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.''
     Jézus ezt felelte: ,,Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.''
     Az asszony így szólt: ,,Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.''
     Erre Jézus kijelentette: ,,Én vagyok az, aki veled beszélek.''
     Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: ,,Mit akarsz tőle?'', vagy: ,,Miért beszélgetsz vele?''
Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: ,,Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?'' Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje.
     Közben a tanítványok megkínálták őt: ,,Mester, egyél!'' Jézus azonban ezt mondta nekik: ,,Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!'' Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: ,,Talán valaki hozott neki ennivalót?'' De Jézus megmagyarázta: ,,Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.''
     Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: ,,Mindent elmondott, amit tettem.'' Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: ,,Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.'' /
Jn 4, 5-42/

                       

                                                Abból a városból sokan hittek benne... (Jn 4,39a)

     Krisztusban kedves testvérem!

     A mai vasárnapon egy meglehetősen hosszú evangéliumi szakasz kerül felolvasásra. Az evangélista arról számol be, hogy Jézus nemcsak Galilea földjén hirdeti Isten Orszagának Örömhírét, hanem átmegy Szamaria területére is. A zsidók köztudottan nem érintkeztek a szamariaiakkal. A zsidók szemében ők egy megvetett nép voltak, mert nagyon sok pogány szokást szőttek bele a vallási életükbe, ezért tisztátalanokká is lettek az ószövetségi törvények értelmében.

     A mai evangélium szakasz történésének első helyszíne Szikárban van, Jákob kútjánál. Jézus leül a kútnál pihenni (vö. Jn 4,6), és akkor jön egy szamariai asszony vizet meríteni. Jézus ezt a helyzetet használja fel, hogy tanítson. Vizet kér az asszonytól, és ebből indul ki a csodálatos tanítás az élő vízről.

     Miért is kerül elő ez az evagéliumi szakasz Nagyböjt idején? A felolvasott szakasz tartalma megadja választ erre a kérdésre. Jézusnak, a szamariai asszonnyal való beszélgetéséből látszik, hogy Ő ismeri az asszony lelki állapotát. Bűnös. Már öt férje volt, és akivel most együtt él az nem a férje (Jn4,18). A beszélgetésben elhangzik az asszony hitvallása. Jézusban felismeri Isten Küldöttjét! (vö Jn 4,19). Mindez után Jézus folytatja a tanítást. „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. 23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar”(Jn 4,21-23). Ez az ige nagyon fontos üzenetet hordoz számunkra most itt a Nagyböjt idején. Jézus rámutat arra, hogy az ő küldetése folytán minden ember meghívást kap a keresztségre, Krisztus követésére, és ezáltal az Atya ismeretére. Istent a világ minden pontján imádni fogják, és már nincs egy bizonyos helyhez kötve az Isten tisztelete. A lélekben és igazságban történő imádás a keszetény ember igazi lelkületére mutat rá. Nagyböjt idejében, mi is meghívást kapunk, hogy Jézusban felismerjük a Megváltót, úgy ahogyan a szamariaai asszony is látta, hogy nem egy egyszerű földi halandóval beszélgetett a kútnál, és meghívást kapunk arra is, hogy a szívünk mélyéből, lelkesen imádjuk az Istent. A Szent Negyvennap nagyon jó lhetőség számunkra, hogy igazán szívből elbeszélgessünk Jézussal, felismerjük benne a Szabadítót, aki ismeri minden bűnünket, gyengeségünket, és mindannyiunkat meghív, úgy mint a szamariai megvetett lelkeket is, a megtérésre.

     Az evangéliumban arról is olvasunk, hogy Jézus két napot tölt a szamariai városbn, és a az evngélista megjegyzi: „Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül”(Jn 4,39). Milyen jó lenne ha most a nagyböjti készületben, minket is megérintene a Jézussal való találkozás, mibennünk is fellángolna az igazi hit, és rólunk is elmondhatnák ezt a mondatot: Közülük sokan hittek benne!

     Krisztusban kedves testvérem! A mai vasárnap nagyon gazdag tartalmú evangéliumi szakasza indítson meg minket is a megtérés útján. Kezdjük el az Atyát lélekben és igazságban imádni. Merjünk tanúskodni Jézusról felebarátaink előtt, úgy ahogy a szamariai asszony tanúskodott a saját városában. Mi is merjünk ilyen lelkületűek lenni.

     Legyen segítségünkre Jézus kegyelme. Merjünk hinni, remélni Isten végtelen szeretetében., és abban hogy Jézus által az üdvösségre fog vezetni miket.

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30