Evangélium - 2016.11.6.

Szerkesztette: Masa Tamás

Évközi 32. vasárnap

     "Abban az időben:
     Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
     ,,Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
     Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
     A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.''
    Jézus ezt válaszolta nekik: ,,A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
    Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.'' /
Lk 20, 27-38/

                                     

                    „Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”(Lk 20,38)

     Krisztusban kedves testvérem!

     Lassan közeledünk az egyházi év végéhez. Az utolsó három vasárnap evangéliumi szakaszai a végidőről, a feltámadásról, az a hitben való álhatatosságról szólnak. A mai vasárnap evangéliumi szakaszában egy nagyon érdekes jelenettel találkozunk. A szaducceusok próbára akarják tenni Jézust. Tudjuk, hogy a szaducceusok egy olyan vallási irányzatot képviseltek, akik nem hittek a feltámadásban. Ők az ószövetségből csak Mózes öt könyvét fogadták el. Szövetségben voltak az elnyomó római hatalommal. Egy nagyon érdekes kérdést tesznek fel Jézusnak. Olvassuk a történetben szereplő kérdést, ami az ószövetségi levirátusi törvényből indul ki.Ennek a törvénynek az a lényege, hogy ha egy asszonynak meghal a férje, de nem született tőle gyemeke, az elhunyt testvére kell hogy elvegye az asszonyt, és az abból a házasságból született gyermeknek az elhunyt férj nevét kell adni. Az ilyen házasságból született gyermek különleges jogokkal rendelkezett. A történetben szereplő kérdésből látszik, hogy a szaducceusok, tényleg nem értik a feltámadásról szóló tanítás lényegét. Jézus válaszol nekik, és megmagyarázza nekik, hogy a feltámadáskor már nem olyan állapotban lesz az ember mint itt a földi életében. Jézus a tanításában világosan kimondja, hogy a feltámadottak az angyalokhoz hasonlítanak: „nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.(Lk 20, 35-36).

     A feltámadás hite élt a zsidóság körében. Fokozatosan fejlődött ki az idők során. A farizeusok is hittek a feltámadásban, csak a szaducceusok pártja volt az aki tagadta a feltámadás tényét. Jézus a mai evangéliumi szakaszban mindannyiunkat meghív, hogy tekintsünk magunkba, és kérdezzük meg magunktól, mennyire eleven bennünk a feltámadásba vetett hit. Nagyon sokszor előfordul, hogy még az egész életében vallását gyakorló hívek körében, a halál közeledtével beáll egy bizonytalanság, vagy éppen a hitetlenség az örök életet illetően. Hogy mi is áltja ezt ki, én biztosan így nem tudnám megmondani. Sok oka lehet. Az ember, amikor tapasztalja az életerjének a hiányát, amikor elhatalmasodik rajta egy súlyos betegség, akkor áll fenn az a veszély, hogy a feltámadásba és az örök életbe vetett hit meggyengül, vagy teljesen eltűnik. Nekünk híveknek, az a hivatásunk, hogy egész életünkben  imádságaink segítségével erősítsük a feltámadásba vetett hitünket. Természetesen ez nem olyan egyszerű, de nem is lehetetlen. A hit az éppen arról szól, hogy a nem látható dolgokat, amelyeket Isten ígért meg nekünk elfogadjuk. Nagyon sokszor olvassuk a szentek történetében, hogy mennyire vágyakoztak az örök életre, és a testi haláltól nem ijedtek meg. Legszebben a vértanúk példája mutatja ezt be. Nagyon soknál látjuk, hogy mennyire vágytak a vértanúságra, csakhogy elérjék az üdvösséget. Ide kapcsolódik a mai evangélium kulcsmondata: „Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.”(Lk 20,38). A mi hitünk tanítása az, hogy Isten az embert a saját képmására alkotta meg. Jézus azt tanítja, hogy az ember részesül Isten életéből. Ez az ami első hallásra érthetetlen. Érthetetlen, mert emberi kifejezésekkel ezt nem lehet körbeírni, elmondani. Jézus feltámadása, az a biztos pont, ami megalapozza a feltámadásba vetett hitünket. Olvassuk el többször a feltámadásról szóló evangéliumi szakaszokat. Merjünk imádkozni az Úrhoz azért, hogy erősítse meg az örök életbe vetett hitünket. Nem számít gyengeségnek, ha odaállunk Isten elé és megvalljuk hogy szükségünk van rá. Nem számít gyengeségnek az sem, ha Isten segítségét kérjük ebben a kérdésben, a feltámadásba vetett hit kérdésében. A szentek, és a szent vértanúk sem a saját emberi erejükkel tudtak szembenézni a halállal, vagy éppen a vértanúhalállal. Mindig Isten jelenlétébe helyezték magukat, és Isten volt az, aki megadta nekik, hogy a haláltól ne félnek többé, és Isten nyitotta meg a lelki szemeiket, hogy láthassák az örök boldogságot, és vágyakozzanak rá.

     Krisztusban kedves testvérem! Kívánom neked, hogy napról napra erősödjék benned a feltámadásba vetett hit és az örök élet reménye segítsen minden földi küzdelmeidben!

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30